Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Jobb helyeken általában az uraság fizeti a cselédeit

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, csütörtököt, legyen fény és világosság az alagút végén! Pontosabban. Ahogy elnézem a NER-csillagok állását, nem lesz már szükség semmilyen alagút végi fényre, mert előbb hordják szét az alagutat, akkor pedig simán megoldódik magától a probléma, nem? De. Mindenek előtt örömmel olvasom, hogy az uralkodó dinasztia szaporodik, sokasodik, már úton van a hatodik onoka, alakul Kövér László teleszülési programja. Egy egyszerű fejszámolás alapján ez így már nem kevesebb, mint 12 saját lábat jelent összesen. Csak onoka szinten. Ami engem illet: arra gyúrok, hogy a mimagyarember, mint tisztességesen igavonó, normakövető hazafi tudjon annyit adózni, hogy biztonságban el- és megtartsa ezeket a végtagokat. Ámen.

Ami az alagutat illeti – pedig már ez is az alagút témájához kapcsolódik ebben a mára már kizárólag önmagával határos együttpusztítási rendszerben, amelynek olyannyira elfogytak az ellenfelei, hogy ma már leginkább ő maga jelent veszélyt saját magára -, rendkívül jól alakulnak a munkálatok. Ez csak természetes egy olyan helyen, ahol ha nem megy a játék, akkor simán átírják a játékszabályokat, mert ugyanis mint tudjuk a felcsúti férfiöltözőfilozófia kézikönyve alapján, a meccs addig tart, ameddig meg nem nyerik. Nem is mondhatjuk, hogy nem szóltak, nem közölték a miheztartás végett. És ez mindenre érvényes. Az égvilágon mindenre.

Ha például képtelenek tartani az MNB középtávú inflációs célját (és minő meglepetés, képtelenek), akkor inkább el kell engedni az elérhetetlen célt, és át kell térni egy magasabb inflációs célsávra.

Vagy kicsit más, de ugyanaz a képlet: ha az újság, amit még nem a Rogán-központban szerkesztenek, megírja, hogy a Mol (értsd: a véres, háborús orosz nyersanyagon nyerészkedő MOL, amelynek az osztalékából az MCC nevű orbánista janicsárképző tudásbázis összeharácsolta a Librit) úgy nyerte el 35 évre az országos hulladékkoncessziót, hogy engedély sem kellett neki, akkor másnapra összefércelik a jogszabályt, ami kimondja, hogy sebaj, nem is kell neki, bőven elég, ha az alvállalkozóknak van engedélyük, lehet oszlásnak indulni.

És akkor mi van? Talán nem tetszik, hogy épül-szépül? Nem tetszik, hogy sorra mindent maga alá gyűr a rezsim? Kaszinópiac, autópályakoncesszió, bankszektor, dohánypiac, hulladékpiac, építőipar (stb, stb, stb) és most már a könyvpiac is? És akkor mi van? Tulajdonképpen a kérdés jogos: és akkor mi van? Holott komoly, tényszerű adatok, grafikonok, ábrák, elemzések (GKI) támasztják alá, bizonyítják, egyenesen üvöltik bele a pofánkba, hogy az ordas kormányzati propagandaátveréssel ellentétben nem létezik háborús, szankciós infláció, ugyanis 2017 januárja és 2023 márciusa között az EU-ban 22 százalékkal, az euróövezetben 25,1 százalékkal, Magyarországon viszont 56,5 százalékkal nőttek az árak, közel hasonló külső körülmények mellett, háború nélkül. Vagyis ebből egy dolog következik: a Moszkva által 2022-ben kirobbantott háború előtt öt évvel kezdődött a brutális elcseszése annak, ami most van, ami ma már pontosan annyira el van cseszve, amennyire el lehetett cseszni.

Azon gondolkodom, hogy aki ezekre a tényekre azzal reagál, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet innen húzni, mocskos büdöslibsik, máshol sincs kolbászból a kerítés, mert aki akar dolgozni, és nem ingyenélő seggfej, az igenis meg tud élni az infláció által dehogy felzabált jövedelméből, az tulajdonképpen miben reménykedik? Aki azt mondja, hogy á, dehogy azért tette rá a kezét a NER annyi minden más után a könyvpiacra is (ahogy korábban a Vodafone-ra is) – miközben éhbért keresnek a pedagógusok -, mert itt kizárólag az orbánizmus hatalmi érdekei számítanak, hogy ezek a mindent felvásárlások a közösből nem a köz érdekét szolgálják, hanem a putyinista-trumpista-orbánista propaganda terjesztését egy olyan világban, ahol Putyin, Orbán és Trump is éppen a civilizációból írja ki magát nagy erőkkel, aki nem a szemének, a pénztárcájának hisz, hanem az M1-nek és a Sajtóklubnak, az miben reménykedik?

Mi hatja át ezeket az embereket? A galamblelkű jóhiszeműség? A gyermeki, tiszta, őszinte naivitás? Az erkölcsi felsőbbrendűség tudata? Vagy inkább arról van szó, hogy ez egy kényelmes alibi, hogy csak azért se kelljen szembesülni azzal, hogy VALÓJÁBAN mi történik ebben az országban több mint tíz éve? Mert ha van kifogás, akkor foglalkozni sem kell azzal, hogy miért mindig nekünk kell megszorítani a nadrágszíjat, hogy máshol miért nem drágult 5 hónap alatt 500 százalékkal (!) a tejföl, hogy máshol miért nem kell decemberig várni az egy számjegyű inflációra, mert még a lenézett Romániában is feleannyi, mint nálunk, vagy hogy biztos, hogy mindenki más hazudik, kamuzik, a republikánus szenátor is hazudik, a Washington Post is hazudik, csak ránk akarják erőltetni a geci amerikaiak a szar rakétáikat, de mi nem hagyjuk magunkat, nem kell, dugják fel maguknak a HIMARS-rakétarendszert?

Szóval ha nem nézünk oda, ha kifogásokat keresünk, hogy miért nincs semmi probléma azzal, hogy mi húzzuk a belünket, mi szorítjuk össze a fogunkat, miközben uraságék ugyanúgy vagy még jobban rázzák a rongyot, mint a békebeli konjunktúra idején, csilliárdokért feltalálnak, osztalékokat tesznek zsebre, és egymással versenyeznek abban, hogy kinek sikerül legrövidebb idő alatt megmultimilliárdosodni, ameddig a főnök még mindig a plebejus templom egerét imitálja – az pedig, hogy Milánóban temetés előtt kétpofára tolja a hűs bort és ingyen repül, zabál, az természetesen jár neki -, az miért jó, miért van rendben, miért természetes?

Ha leszarjuk, hogy jobb helyeken általában az uraság fizeti a cselédeit, nálunk meg ez több mint tíz éve fordítva van, és még hálásak is vagyunk érte, miközben velünk megint a migránskvótás propagandát akarják megzabáltatni, pedig eddig is hazugság volt, most is hazugság, az nekünk miért jó? Most kinek jó?

Ha nem érdekel, hogy miközben a jövőjükért kiálló fiatalokat „társadalomra veszélyes cselekmény” miatt megbírságolják, megszüntetik a nyomozást a luxusjachton kurvázó keresztényhazafi polgármester körüli hűtlen kezelés, pénzmosás és hivatali visszaélés miatt, aki hálából újra elindul a választáson, mert nem szeretné cserben hagyni a szavazóit, az mit mond el rólunk?

Ha nem nézünk oda, és meg sem próbáljuk megérteni se, hogy minek mi lesz a következménye, lesz még itt bármi tíz év múlva?

Mert ha nem nézünk oda, és nem a saját szemünknek hiszünk, akkor öt, tíz, tizenöt év múlva, ha netán valami véletlen folytán ránk omlik ez a fekáliahegy, és összeomlik ez a monstrum, már nem nem lesz élő ember, igazi hazafi, aki visszavásárolja az elvtársaktól a Librit (amivel most sem az a legnagyobb baj, hogy ebben a tulajdoni formájában aligha alkalmas arra, hogy megírjuk Böjte Csaba testvérrel a Káma Szútra, ahogy mi látjuk című művet), a bányákat, kastélyokat, kikötőket, szállodákat, nem lesz, aki visszavegye mindazt, amit elloptak azt hazudva, hogy értünk teszik, nem lesz, aki leállítsa az emberi életeket bizonyíthatóan veszélyeztető, rákkeltő anyagokban utazó akkumulátor gyárakat, nem lesz, aki visszaadja a semmibe vett tanártársadalom becsületét, aki az általános népbutítás és nyomorba döntés helyett a népművelést tűzze a zászlajára. Nem lesz még egy nyomorúságos Simicska-klón se, aki nemhogy ledobja az atombombát, de legalább hadonászna vele.

Az van, barátaim – a fent használt udvariatlan többes számot ne vegy magára, aki úgy érzi, hogy rá nem vonatkozik -, hogy az állampárt, a rezsim, az uraságok hada felvásárolta az országot. Ez a helyzet. Amit még nem, azt ezután fogják zsebre tenni. Ahogy hét éve, 3 éve vagy tegnapelőtt, most is ugyanaz érvényes: lehet, hogy elhittük, hogy az a normális, hogy a cseléd fizet az uraságnak azért, hogy tapsolhasson, énekelhessen, amíg kilopják a szemét és felégetik a jövőjét, de nem ez a normális. A nép az egyedüli, amelyik azt mondhatja, hogy ebből elég volt. Hogy elég volt ebből a gyáva bűnbandából, ezekből a Pintér-féle korrupt erkölcsi hulladékokból, akik miközben éppen feladják az utolsó kenetet az oktatási rendszernek, már ott tartanak, hogy a tűzoltók lejárt baleset- és életbiztosítását sem hajlandóak újrakötni. Ha nem saját magukról van szó, nincs pénz lóvéra. Tehát ha egy tűzoltó munka közben most sérül vagy hal meg, nem jogosult biztosítási sérelemdíjra. Mert vannak prioritások, és a nép az nekik rohadtul nem prioritás. Szóval a tűzoltók élete szart se ér, és miközben bosszút állnak éppen az oktatási rendszer szereplőin, még ahhoz is gyávák, hogy vállalják a gonosz döntésüket. Nem, a rendkívüli ülés napján, amikor szavaznak majd a gyalázatos státusztörvényről, bezárkóznak a parlamentjükbe.

Az a jó és rossz hír, hogy az istenadta mondhatja, mondhatná, hogy most már aztán elég volt. A nép, amelyik felismeri, hogy van közös érdek, de az nem a teljhatalom és a nép között húzódik. A közös érdek mindig a másik emberrel kezdődik. Ha lenne nép, akkor az, ami most van, soha nem történhetett volna meg. A negyede se. Nemhogy társadalom, de nép sincs. Egyének vannak, egyéni nyomorok, naivitás, felszínen lebegés, vegetálás és önáltatás van. És az alamizsna elfogadása van, ami éppen arra elég, hogy ne fulladjunk meg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.