Május 18,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Generálhoppáré

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kiváló avantgárd költőnek, sok pályakezdő mentorának, Papp Tibornak volt egy remek „találmánya”, a versgenerátor. 1994-ben, a Disztichon Alpha című kötetének mellékleteként jelent meg a software, az első magyar automatikus verskészítő program. (Talán nem leszek reklámgyanúsított e portálon, ha megemlítem: az Irodalomtudományi Intézet honlapján ősz óta elérhető a versgenerátor platformfüggetlen változata.) 

A 2018-ban elhunyt irodalmár programja az Apple számítógépein – egy meghatározott elemkészletből – egymás után generálta a disztichonokat. Az így készült versek értelmesek, élvezhetők, nyelv- és verstanilag helyesek, gyakorta groteszkek vagy humorosak voltak. 

Ha élne PappTibor, istenuccse beszélnék vele kérlelőleg, hogy – ötletét lekoppintva – tizenéves (elismerten informatikai zseni) unokám írhasson pár szövegíró programot álomgerjesztő generátorokként fungáló pártok és mozgalmak gyakorló politikusai számára. Állítom: jobb textek születnének így, mint amilyeneket a szövegíróik produkálnak, nem kevés pénzért. Csak betáplálná az aktuális direktívák, szlogenek szókészletét, paneleit, közhelyeit, és gombnyomásra automatikusan megjelenne a változatos, egyszerűségében lehengerlő, a leghülyébbeket (valamint az arra hajlókat és hajazókat is) megnyerő szöveg. Mert hát, ugye, ők vannak a legtöbben, minden voksorientált szerveződés kiemelt célcsoportját ők képezik. A propaganda ezért sem egy intellektuális műfaj – ezt már előttem is többen leírták.

Ugyanakkor egyetértek Ady Endrével, aki azt írta: „Ez a nép, ez a mi népünk nem degenerált.” (Hála a Kárpát-medencei nagy jövés-menésnek, teszem hozzá aktuál-ironikusan.) Kétségkívül vannak viszont degenerált alakok közöttünk. Például, épp az imént olvastam Fáraónk fároszának, Bayer de genere* Zsoltnak – a Tanítanék Mozgalom legújabb nyilatkozatát fikázó – blogbejegyzését, amelynek azt a veretes címet adta, hogy „Ó, hogy kapnád be az összes f@szomat!” Nos, bevallom, újfent felhorgadt bennem a gyanú, hogy ez az ember tényleg nem teljesen komplett. Ehhez a „publicisztikai” nívóhoz süllyeszteni a célközönségüket már hiba, nem csak bűn.

Vagy itt van a velünk élő szellemi elkorcsosulás másik mákvirága, Rákay de genere Kálmán, ősmagyar „művésznevén” Philip. Heveny purparléba nyerészkedett elismert művészekkel, közben meg ilyeneket irkál: „Istenem, mennyire unom már ezeket…” Értjük mi, félsavakból is. Vannak Ők, a Mimagyarok, és vannak „ezek”. Az ezek bármik lehetnek, csak tisztességes, vesző jogaikért aggódó magyar emberek nem. Mindenki belefutott már a dehumanizáló jelzőkbe, amelyekkel illetik őket. Ipara van már a paráztató dehimi-huminak, ámde nem az ipart űzők adóznak a köznek, hanem paradox módon mi adózunk nekik.

 (*Elismerem: nem túl szellemes a degenerált – de genere /”nemzetségből származó”/ szavakat minősítőleg egymáshoz közel gyömöszölni. Részint nem is illő érintett embertársammal szemben, másfelől az 1947:4. tc. 3.§ (2) az utóbbi kifejezés használatát be is tiltotta, még ha csak rangként is. Félő – vagy inkább törvényszerű? – továbbá az is, hogy még a végén erre is rákattannak, a sok más avítt cím mellett. De hát tökre bírom a szójátékokat, úgy hogy bocsi, de nem bírtam magamba fojtani!)

Az új programoknál disztichonok helyett a disztópiáké (elképzelt jövőképeké) lenne a terep. A versgenerátornál az ismétlődések ki voltak zárva, de biztosan megoldható, hogy az efféle kizárások ki legyenek zárva. Mint ugyanis tudjuk, ismétlés a tudás anyja („repetitio est mater studiorum”). Ugyanez a rogánidol Joseph Goebbelsnek a máig népszerű, sokhelyütt alkalmazott propagandakonstrukciójában valahogy így hangzott: egyszerre keveset mondj, de azt gyakorta ismételd. (Nem tartozik ide, de Önnek joga van tudni: a népfelvilágosítási és propagandaminiszter /Reichsminister für Volksaufklärung und Propaganda/ suttyomban hírhedt nőcsábász volt. Bizony! A részletekbe most nem mennék bele. Azt is kevesen tudják róla, hogy Hitler öngyilkosságát követően egy teljes napig ő volt az ezerévesre tervezett Birodalom kancellárja. Majd követte Führert a halálba, előre küldve nejét és hat gyermekét – de ez már ismertebb történet.)

Pirulás és szégyenérzet nélkül most képtelen lennék felsorolni azokat a primitív hazugságokat, hajmeresztő csúsztatásokat, tév-és táveszméket, semmit- és nagyotmondásokat, konspirációs teóriákat, megtévesztéseket, hírhamisításokat, amelyek a rendszerváltás óta hígfosás-szerűen ömlenek a kijelölt és/vagy addikt kommunikátorok torkából. Az általam elképzelt változás lényege: ahány párt, annyi agitprop-generátor. A pártcenterben az egyik – eshetőlegesen generációk életét megkeserítő – Generálpisszimusz csak meg kell pöccentsen egy billentyűt a klaviatúrán, és máris a karaktergyilkosságok, orkán- vagy csukaszürke-kabátos ideológiák, mismásolások, édes-hamis ígéretek özöne ragadná el az óvatlan-gyanútlan olvasót/hallgatót (inkluzíve a csak meg- és túlélni szándékozó állampolgárt). Minden csatornán és az összes hullámhosszon – mint tavasz jöttével folyón, tavon a jég – zajlana a rábírás, a tukmálás, a hírverés, a parasztvakítás.

Az új módszer révén feleslegessé válnának a nagyongáz gulyásgergelyek, a nagy(hajú) ho-ho-hollikistvánok, a hét-rétvárybencék, a rossz lehelletű meg- és kimondó hangszennyezők. Szélnek lehetne ereszteni a magánérdekeket közérdekké konvertáló, a központilag szerkesztett üzeneteket sajátjukként eregető alkalmi fingorászókat. (Mi pénz felszabadulna ezáltal, Atyaég!…)

Van egy ország, a Mi Országunk, amely a teljeskörű renoválására generálkivitelezőt keres. (A generálkivételezőkkel már Dunát lehetne rekeszteni.) Öntsünk hát tiszta levegőt a pohárba!  

 

/Az út- és kiútkeresőknek szóljon itt a Generál együttes 1972-es dala, egy 1978-ban készült klipen./

 

Pandula Dezső

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.