Június 22,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Erkölcsi felindulásból elkövetett emberbaráti gesztus? Aligha

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,920,462 forint, még hiányzik 1,079,538 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már amikor kiderült a Kirill-féle háborús orosz pátriárkia jóvoltából múlt héten, akkor se értettem, hogy mi a túrót kavar az embert és hazafit imitáló Semjén Zsolt az ortodox egyházzal karöltve orosz fogságba esett ukrajnai, konkrétan kárpátaljai származású hadifoglyok ügyében.  Múlt csütörtökön se értettem, és most se értem, miképpen illeszkedik ez a machináció abba a hangzatos békepropagandába, amely szerint mi kimaradunk a háborúból, mi nem fogunk belesodródni a háborúba, mi legjobb esetben is legfeljebb vízipisztolyt és misebort küldünk Ukrajnának, de halált okozó fegyvereket át se engedünk az ország területén, és egyenesen el vagyunk borzadva attól, fel vagyunk háborodva azon, hogy Európa egységben áll a megtámadott ország oldalán, hogy az meg tudja védeni magát az agresszorral szemben.

Mi ezt következetesen háborúpártiságnak csúfoljuk. Mi, vagyis a magyar kormány, amelyik az említett háborúpártisággal szemben olyannyira vágyja a békét, hogy már a szerdai kormányülést is előrehozta keddre Első a béke! jeligére, mintha attól, hogy mechanikusan ismételgetik, hogy béke kell, lenne bármilyen érdemi befolyásuk arra, hogy Vlagyimirovics leteszi a fegyvert, és kitakarodik Ukrajnából. Pardon. Ezt nem szokták oly sűrűn és megszállottan mondogatni, mert annyira azért nem állnak a béke pártján, hogy a Kreml gyászos propagandájának terjesztése helyett világosan beszéljenek arról, hogy pontosan hogy fog kinézni az általuk elképzelt béke. Az meg nem békepártiság, hogy időnként a felcsúti moszkoviták elböffentik magukat, hogy Oroszország nem veszítheti el ezt a háborút.

Mivel én nem tartozom a királyi többesbe, amit a mimagyarok alatt érteni szokott Semjén és Orbán kormánya, felvetődött bennem a kérdés, hogy amennyiben az ukrán katonai hírszerzés szóvivője igazat beszélt – tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van -, midőn azt állította, hogy az oroszok nem ismerik el, hogy ukrán állampolgárokat adtak volna át Magyarországnak, akkor ez egészen pontosan mi folyik itt? Mert az szerintem elég aggasztó, ha feltételezzük, hogy Orbán Viktor titkára sem hazudik – nehéz elképzelni, de tegyük fel, hogy ez így van -, vagyis a múlt héten tizenegy, ukrán oldalon harcoló kárpátaljai katona érkezett Magyarország területére orosz hadifogságból, „akik nálunk immáron szabad emberek”, akik egyébként „az Orosz Ortodox Egyház és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat együttműködéseként érkezhettek Magyarországra”, a „bonyolult akciót” pedig az egyházügyért felelős Semjén koordinálta. Hogy valaki hazudik, az egészen biztos, mert egyszerre nem lehet igaz az, amit az ukránok állítanak, illetve amit Kirill ex-KGB-ügynök, Semjén és Nagy János állít.

Most akkor kinek lehet hinni, Szergej Sojgu putyinista védelmi miniszternek és hivatalának, amelyik a hírek szerint azt se tudja, miről beszélnek az ukránok, vagy az Orbán-kormánynak és az ortodox anyaszentegyháznak, amelyik ezek szerint Vlagyimir háta mögött seftel a hadifoglyokkal? Életszerű ez? És attól függően, illetve attól függetlenül, hogy kinek hiszünk, ha Semjén az orosz ortodoxokkal és a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen egy önzetlen, emberi, hazafias, nemes jócselekedetet hajtott végre, akkor azt miért kell az orosz agresszor ellen védekező ukránok szemére hányni? Egyáltalán miért tartanak igényt a hálára és a köszönetre? Ha ennek az egésznek bármi köze van a kárpátaljai magyarok érdekét szolgáló ukrán-magyar viszony javításához (szép lenne, ha az lett volna a cél), akkor hogy lehet, hogy az ukránok nem az Orbán-kormánytól tudták meg, hogy mekkora hősies, keresztény embermentést hajtottak végre mimagyarok az érdekükben? Mi volt a cél azzal, hogy az Orbán-kormány nem tartotta fontosnak tájékoztatni a háborús áldozat országot arról, hogy tizenegy, hadifogságba esett állampolgárát Magyarországra menekítették, hogy szabad emberek lehessenek?

Érintőlegesen kapcsolódik ide még egy kérdés: és vajon annak mi az oka, hogy a kormánytól teljesen független, önálló, autonóm államelnök, vagyis a Sándor-palota, aki március óta hogy nem talált néhány percnyi időt arra, hogy Sándor Fegyir budapesti ukrán nagykövetjelölt befogadó nyilatkozatát aláírja, ha Brunei, Örményország, Salvador és Szamoa nagykövetében semmi kivetnivalót nem talált, ők már hivatalosan is megkezdhetik a munkájukat? Esetleg arra vár az egymástól független Sándor-palota és Karmelita kolostor, hogy majd orosz hadifogságba esik, és majd akkor jöhet, mert Semjén kimenekíti? Semmi kedvem elviccelni, de sehogy nem kerek ez a történet. Akkor sem, ha azt egy pillanatra nem vitatom, múlt héten se vitattam, hogy Európa legbüszkébb szegényházában is nagyságrendekkel jobb körülmények uralkodnak, mint Moszkva fogságában. De!

Ha ez az akció valóban egy erkölcsi felindulásból elkövetett emberbaráti gesztus álkeresztényék részéről, akkor mi ez az átláthatatlan, zavaros összevisszaság? Az mondjuk nem szokatlan, hogy két, egymással háborúban álló ország nem kommunikál egymással, de hogy az agresszor hivatalosan nem ismeri el, az áldozat nem tud róla, az Orbán-kormány viszont köti az ebet a karóhoz egy olyan háborúval kapcsolatos ügylet kapcsán, amely háborúból egyébként minden rezdülésével ki akar maradni, több mint durva. Főleg azért, mert ha egy olyan nemes gesztusról lenne szó, amiért az ukránoktól joggal várják el, hogy hálát rebegjenek, akkor Semjéntől Szijjártóig, Orbántól a titkáráig már teleüvöltötték volna a fél világot azzal, hogy mimagyarok kárpátaljai katonákat szabadítottunk ki orosz fogságból, hősök vagyunk. Jó, az más kérdés, hogy ez az egész hogyan egyeztethető össze Szijjártó Barátság érdemrendjével vagy Orbán és Semjén Dicsőség és becsület érdemrendjével, amelyeket mind Moszkvából származnak és szégyenítenek meg egy egész országot, de mivel lapítanak, maszatolnak, titkolóznak és Orbán titkárát taszították ki a fényre, hogy magyarázkodjon, az egész sztori úgy bűzölög, ahogy van. Ha minden rendben lenne, Nagy Jánosnak nem kellene vagdalkoznia, és senkinek nem kellene azon gondolkodnia, hogy ki hazudik és miért.

Persze lehet azt mondani, hogy nem súlyosabb ez a háborúba sodródásnak tűnő diplomáciai kavarás sem bármelyik random disznóságnál, amit az elmúlt tizenhárom évben elkövettek, miközben még mindig 21 százalék az infláció, a tanárok meg nem béremelést kapnak, hanem totális megalázást, de akkor is belefájdul az ember feje, ha arra gondol, hogy mi minden következik abból, hogy ha ezek a hadifoglyok egyáltalán nem is léteznek, vagy ha léteznek is, szó nincs arról, hogy hadifoglyok lennének, és mennyibe került ez az egész az országnak? Nyilván segítene a dolgon, hogy ha megmutatnák ezeket a megmentetett embereket, akik elmesélnék a történetüket, mert így bárki bármit mondhat. Mint látjuk, mond is. Egyvalamihez azonban nem férhet kétség: ennek a kormánynak a minden emberi képzeletet felülmúló erkölcsi romlottságához, amit mindig sikerül alulmúlniuk. Ebben verhetetlenek. És a franc se tudja, hogy mi lesz az ára.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.