NEHAZUGGY

Az élet néha kegyetlen

Tamás Róbert | 2023. Június 6, Kedd | 7:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Ezerrel pörög a hátán a rezsim, pedig még csak kedd van. Kezdjem el valahol, igazából mindegy, mibe nyúlok bele. Itt van például a közpénzmédia esete, amelyik már nem elégszik meg az elhallgatással, hanem úgy tűnik, aktívan hamisítja a híreket. Ezeket a terheket többnyire a megafonosok le szokták venni objektív módon fideszes propagandaegység gyenge válláról, de ez nem sikerül minden esetben. Sőt. Nem régen úgy vágták meg az autóval közlekedő riportalanyok válaszait, hogy abból végül az jött ki, nagyon, de nagyon dühösek ők azért, mert a főpolgármester igyekszik egy kicsit emberközpontúbbá tenni a jelenleg totálisan autóközpontú budapesti közlekedést. Ezt még ki sem hevertük – pedig a kiheverésben segíthetett volna a tiltakozás, és az a magyarázat, hogy hát minden ilyen riportot meg szokás vágni, a műsoridő ugyanis véges, és hát itt van ugye a szerkesztői szabadság is -, máris itt a következő gyöngyszem, amikor is a pedagógussztrájk örömére kérdezgették a tanerőt, és a válaszokból ügyesen kigyomlálták azokat a részeket, melyek nem passzolnak bele abba a képbe, amit nekik a pártutasítás szerint mutatniuk kell. Egy fiatal tanár arról beszélt, hogy mivel ő is, a felesége is tanít, meg tudnak élni, fizetni tudják a rezsit. Azt már ügyesen kivágták a felvételből, hogy az illető tanár azon agyal az ő élete párjával, hogy jövőt erre a fizetésre nem lehet alapozni, erősen gondolkodnak a külföldre költözésen. Hát, ha csak így nem.

Varga Viktort vitézzé avatták, amitől a Magyarországon világhírű énekes azon nyomban elalélt:

Végig extatikus élményben volt részem, de mikor a »Hazámat szolgálom!« mondatot kiejtettem, valami igazán erős áhítat lett úrrá rajtam. Eddig is foglalkoztam a magyarsággal, a hagyományainkkal, a nemzeti érzésekkel és identitással, de mióta saját szeletem van a magyar földből méginkább érzem fontosságát, hiszen igazán összefonódtam vele. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a rend tagjai tudtom nélkül figyelemmel kisérték munkásságomat, és bizalmukkal megajándékoztak. (24.hu)

No, most eltekintek annak a rögeszmémnek az ismertetésétől, hogy egy Horthy Miklós által kitalált és létrehozott gyülekezeten – akármilyen csecse ruhában pompáskodnak, és bármilyen idétlen rendfokozatokat (vagy az rang? Nem tudom. Segítség?) osztogatnak egymásnak – maximum röhögni szabad, komolyan venni véletlenül sem. Azt speciel én nem tudtam, hogy föld is jár a vitézséggel, amennyire tudom, ezt a jogot megvonták, és soha nem is adták vissza. Bár a vitézi rend működését is betiltották, aztán nolám. Azt nem tudom, hogy a nálunk tenyésző több vitézi rend közül melyik fogadta örökbe Varga Viktort – többen is vannak, és mindegyik azt állítja magáról, hogy ő az egyetlen igazi és valódi -, és ezen a ponton kell bevallanom, hogy egészen idáig azt sem tudtam, hogy kicsoda Varga Viktor. Jó, ezt speciel most sem tudom, ám nem voltam rest rákeresni, hátha valami nagyszerűt termelt ki magából a honi könnyűzenei világ. Vagy ipar. Hát nem.

Bevallom, meglehetősen megrázó élmény volt meghallgatni ezt a nótát. Már ameddig bírtam önfegyelemmel. Nem tudom, ki írta a szöveget, azt főleg nem tudom, hogy miért.

Szijjártó Péter lelkesen jelentette be, hogy most aztán úgy fel fog gyorsulni a paksi beruházás, mint a vöcsök! Most aztán elhárultak az akadályok, készítik elő ezerrel a nem tudom mit. Petike, drága! Mihez képest gyorsul fel micsoda? Nem gödröket kellene már ásni – már persze amennyiben ásnak, és nem az ásót kezdik élezni -, az első blokknak már működnie kellene. Tisztára, mint a Navracsics-féle végtelenített szappanopera az uniós pénzek érkezéséről, csak ez már sokkal régebben tart.

Orbán Viktor a Nagy Tavaszvégi Takarítás keretében szellőztetésbe kezdett. Én legalábbis ezt gondolom, mert erősen nyitja kelet felé azokat az ajtókat, melyek eddig is sarkig tárva voltak. Most szaporán, egymás után fogadta a Roszatom vezetőjét. Erről a maga visszafogott módján meg is emlékezett az izé… a média, nehogy valamelyik álompolgárnak elkerülje a figyelmét a dolog.

Hát mi ez a nagy örülés? Megveszik végre neki azt a nyamvadt RTL-t? És szorosan utána a mi hős szittyánk az ázsiai befektetési bank elnökével találkozott. De nagyon jó! Ők milyen ajival készülnek?

Varga Judit (még vasárnap) irodalmi örökbecsű idézettel szórakoztatta a követőit:

„… történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk”

Mert határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs.

Hát nem csodálatos? Hiába, egyértelműen kultúrnemzet vagyunk! Ez abból is világosan látszik, hogy Németh Szilárd sem tudta magában tartani a nemzeti érzelmeit:

Méltó és felemelő nemzeti összetartozás napi megemlékezést tartottak a soroksáriak a Fatimai Szűzanya templomban.

Köszönöm a meghívást Bese Ferenc polgármester úrnak és Király Attila plébános atyának!

Minden magyar felelős minden magyarért!

Fénykép is van. Én speciel nem tudom értelmezni, de hátha valaki más igen.

Facebook/Németh Szilárd

A sereglet lába alatt kígyózó slag különös emelkedettséget kölcsönöz az ünneplő tömegnek. Szilus sajnos sehol nem talált helyet az ő picinyke lábának, rá kellett állnia a tömlőre. Az élet néha kegyetlen. És én is, mert most veszem a búcsúmat. Szép napot kívánok mindenkinek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!