Május 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Egy a Nemzet!?…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én bélyegeket gyűjtök.

Putyin bábkormányokat.

Akiket a gyűjtés füstje megcsapott, az sosem mond le a szenvedélyéről.

*

Az emberiség történelmének furcsa fintora, hogy vannak nemzetek, amelyek két különálló országban élnek, és vannak olyanok is, amelyeknek egy sem jutott.

*

Elnézést a triviális fogalmazásért, de Suhajda Szilárd tragikus halála bizony elvitte a showt a csíksomlyói kormányzati risza-riszáról. Hiába vonult fel az inkomplett garnitúra, hiába nyomták tele az internetet a túlbuzgó ájtatoskodásukkal és hiperszuper nacionalista közhelyeikkel, a közvéleményt sokkal inkább foglalkoztatták a fiatal hegymászóval történtek. Összecsaptak az indulatok azok értelmezését illetően. Ki a hőst látta a hegyi halálzóna újabb áldozatában, ki a felelőtlen férjet és családapát. Szinte csak a román külügy kapta fel a fejét a köztársasági elnökünk ásatag zarándoklati megnyilvánulásaira – be is nyújtották menten tiltakozásukat.

A felhajtás elsikkadása felbosszantotta az orbáni körökhöz tartozókat. Szerintük tűrhetetlen hogy ebben az országban mindenki akkor dobhatja fel a pacskert, amikor csak a kedve tartja – esetenként elvonva a figyelmet a kormányzati öntömjénezés és a miazmás nemzetvízió fontos momentumairól. Nem nézhető el az, hogy – miközben ők számolatlanul talicskázzák be az ezermilliárdokat a lakosság átnevelésének magasztos céljába – akkor valaki fogja magát és hősi halált hal, épp az aktuális orbányzati katyvaszolás közepébe. Ezért a Vezérlőség éjjeli baglya a Háborús Veszélyhelyzetre és az Új Világrend érdekeire hivatkozva a temetkezési rendet szabályozó rendeletet kibővítő, az elhalálozások rendjét illető módosító indítványt csempészett a Köz asztalára. Piros pünkösd napján, szokása szerint éjfél előtt fél perccel. 

Eszerint a jövőben közismert embereknek, neves művészeknek, híres sportolóknak, aktív közszereplőknek – súlyos büntetés terhe mellett – tilos lesz állami ünnepen, valamint minden olyan kiemelt napon amikor a kormánynak egészen más tervei vannak, hirtelen vagy más módon elhalálozni. Kivételt képeznek azok a híres állampolgárok, akiknek az alakilag kifogástalan, szabályszerűen benyújtott ebbéli kérelmét a Minisztertanács előzetesen jóváhagyja. „Minden hatalomnak jár évente pár halálmentes nap!” – indokolta a híres nagy vadász az előterjesztését.

Az ellenzék váratlanul felébredt a hírre, és még akkor éjjel észrevételezte, hogy a Minisztertanács (a miniszterek tanácskozmánya) már régen nincs, jó ideje már Orbán van. Akár tetszik, akár nem. 

*

Lecsapott a honi karvalymédia a román tiltakozásra, esmént van amit szétcincálni, cafatolni, lefetyelni – sajtómunkása és bérmérszéklete válogatja, ki hogyan szokta.

A neve alatt a csíksomlyói búcsú kapcsán megjelent posztokat olvasva nem tudom eldönteni: Novák Katalin szerepzavarban van-é, vagy pusztán zavarkeltő szerepben tetszeleg? Együtt a nemzet! – áradozik, lelkeskedik, ájtatoskodik, mindent csinál, mint egy figyelemhiányos fruska. Pusztába kiáltott szónak bizonyult a román illetékeseknek az a kérése, hogy ha már hívatlanul odapofátlankodnak magánemberként, akkor legalább tanúsítsanak némi önmérsékletet és visszafogottságot a megnyilatkozásaiban. Jogos ez részükről, nekik is megvannak a maguk kis és nagy hazugságai, a történelmi igazsággal ők sem bánnak kesztyűs kézzel, ők is vallásoskodnak ortodox hevülettel, érzékenyek tehát arra, ha kívülről beletipegnek a levesükbe, naccsága módra.

Innen üzenem hát a Sándor-palotába: nem egy idegen országba kell elmenni az összetartozásról szaporítani a szót másvallásúak ünnepén, Kisanyám, hanem elébb idehaza kellene határozottan fellépnie a kirekesztők, megosztók ellen – mégha párttársai is az illetők.

Példának okáért kérdem én költőileg Kiskegyedet: amikor rogánpincsiék teleszarták az országot óriásplakátokkal, melyek szerint elsöprő erejű többség, a magyarok 97 %-a utasította el a brüsszeli szankciókat, nem inkább akkor kellett-é volna esetleg – a nemzet egységének őrző-védőjeként – felszisszennie? Valahogy emígyen: Bocsika, de csak a konzultálók 97% -a mondott nemet, azaz kábé 1,4 millióan a 8,2-ből. A többiek, akik inkább távolmaradtak, attól még szintén magyarok, tényleg bocsi, NERtársak! (Az emojikat most hagyjuk, bár nem sok államfő posztolt még hangulatjelekkel teletűzdelt szöveget a hivatalos oldalán. De legalább nem görkorin érkezett a somlyói nyeregbe – holott az lett volna az igazán ütős!)

Vagy nézzük a társadalmi ollót! Az bizony egyre inkább szétnyílik, a vagyoni és jövedelmi különbségek folyamatosan növekednek. Szakadék tátong a nemzeti egységen, Kisaranyos, nem kéne már szólni Ollókezű Viktornak, hogy álljon már le?!… A társadalmi mobilitás, azaz a társadalmi rétegek közti átjárhatóság zéróra redukálódott, az érvényesülés egyetlen kiskapuját a kormánypártok jelentik. Jól van ez így?!…

Az acsarkodás, az önzés társadalmában élünk. A nyakló nélkül fogyasztott hazafiság már méreg. A méregkeverők és egyben a dílerek maguk a politikusok. A minden zugban hungarofóbiát látók. Ők a gennyedzés a sebben, amit a mi országunk jelent az EU testében. Az egyházak a legnagyobb készséggel asszisztálnak ahhoz, hogy a politika rátelepedjen a vallási hagyományaikra és ünnepeikre. Hízik a májuk és a pénztárcájuk ettől. 

Egy a nemzet?! Na ja, legalábbis amíg kettő nem lesz belőle. Sokan gondolják ugyanis azt, hogy a magyarság trianonja nem volt, hanem lesz. Az országhatárok tologatása nem képes annyira szétszakítani egy népet, mint a jelent és a jövőt illető konszenzus totális hiánya.

Ilyen siralmas helyzetben egy közjogi méltóság ne fohászkodjon, ne mutatványozza múltbaréveteg tekintettel az untig hangoztatott paneleket, ne örülgessen – mint majom a farkának – a nemzeti egységnek – ami nincs -, hanem  vessen számot az ország helyzetével – jól mondom?

Tudom én jól: ahol zsarnokság van, ott a nem közvetlenül választott köztársasági elnök is szem a láncban. Nem az ország népének, hanem az őt jelölő párvezérnek tartozik felelősséggel. Ám akkor – plíz! -maradjon magának, de legalább otthon, Ténsasszony! Hagyja a lájkvadászatot és a dagadt dumát másra!

*

Nem csodálkozom azon, hogy oly sok magyar szeret hegyet mászni, csúcsokat meghódítani – dacolva minden veszéllyel.

Egy ilyen szakadék országban élni ugyanis nem valami felemelő.

*

Nagy kár, hogy nincs egy saját Csomolungmánk, amelyre felnézhetünk és amelyet megmászhatunk.

Van viszont egy csomó luvnyánk, mindmegannyi arcedzett közszereplő, akikre lenézhetünk és megmászhatnékunk sem támad. 

*

Királyság ez az ország!

Igaz hogy annak kissé kis.

*

Orbániában a propaganda a hatalom bugyija. Csórén mégsem mászkálhatnak, az ők adottságaival.

*

Az ismeretlentől való ösztönös félelem az a póráz, amellyel a mindenkori kormányok legkönnyebben megvezethetnek.

*

A Tekintetes Magyar Királyi Vármegyei Bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt egy kétéves gyermeket és szüleit, amiért a hatóságok nem találtak a házukban Bibliát. A Csákányporoszlón élő család azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nem látogatták a helyi templomot, ami márpedig minden magyar állampolgár kötelessége 2025 óta.

Érdekesség, hogy az ateista Észak-Koreában – mint a New York Post 2023 májusában megírta – azért született ugyanilyen elmarasztaló ítélet, mert ott egy családnál Bibliát találtak.

A híradások mindkét esetnél kiemelték az ítéletek kegyes mivoltát, elvégre akár halálbüntetés is kiszabható az ilyesmiért.

Ez a hasonlóság és párhuzam érdekes gondolatokra adna lehetőséget, de 2030 óta már tilos emberi gondolatokat nyilvánosságra hozni Csonka-Magyarországon.

*

„Dezső Pandula is a Hungarian poet who has published in numerous books and periodicals.”

Kösz, Bing Mesterséges Intelligencia! Te vagy az első, aki ezt így kinyilvánította. 

(Legutóbb, amikor ekként írták rólam határon- és rendszerentúli kiadványokban, még fiatal költőként azonosítottak.) 

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.