Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Rugalmas szittyaság

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még alig értük el a Középkort – előre megyünk, nem hátra jeligére – lásd vármegyék, ispánok, új arisztokrácia, stb., egy merész ugrással máris a dicső Őskorban találhatjuk magunkat. Hosszú évek óta vártam már ezt az ősmagyar (keleti) nyitást. Voltak ugyan jelek, például Kásler Doktor és az Árpád-házi DNS kutatás (csak tudnám, miért kellett neki elvállalni mellékállásban a miniszterséget is), de most mi, szittyák végre kilovagolunk. Egyelőre csak egy páran vagyunk igazi ősmagyarok, de leszünk mi még többen is. Éllovasunk, akit akár új Táncsics Mihálynak is titulálhatunk, hiszen a nép (illetve a nép nevében a mindenkit is, de főleg mimagyarokat képviselő első számú Főméltóságunk) szabadította ki börtönéből, azon melegében – természetesen lóhátról – meghirdette az új szittya korszakot. Sajnos rögtön elkövetett egy hibát, azaz rögvest elügetett a pápai misére, hogy hálát adjon az Úrnak és a Pápának, pedig miszittyák legfeljebb lóhátról szoktuk volt eligazítani a papokat, mint Attila Róma püspökét, aki térdepelve könyörgött az életéért. Természetesen miszittyák megbocsájtjuk az ilyesmit, hiszen a lovas-nomád népek köztudottan toleránsak voltak mindenféle vallás iránt, szóval csak a miheztartás végett jegyeztem ezt meg.

De ha már a vallásnál tartunk, remélem, hogy az újszittyaság véget fog vetni a mostani keresztény kurzusnak is, mint ahogy a kereszténység annak idején véget vetett a szittyaságnak. Ez így lenne korrekt. Miszittyáknak vissza kell térnünk őseink hitéhez, a sámánizmushoz, magyarul táltoshithez ami majd ismét közelebb hoz minket egymáshoz és a természethez is, mint ahogy életmódunkban is közelítenünk kellene az ősi ideálhoz. (A jurta igen kényelmes lakhely, ráadásul környezetbarát, kevesebb energiát is fogyaszt, könnyen és gyorsan kivitelezhető. A modern kor vívmányait se kellene egy az egyben kidobni, építhetünk „okos” jurtákat is.) Szóval papokra már nem lesz szükség, ellenben be kell indítani a táltos- és javasasszony-képzést. Erre amúgy is nagy szükségünk lenne, mivel mára a közegészségügyet sikerült teljesen taccsra tenni, ráadásul a természetes gyógymódokra eleve nagy igény mutatkozik.

Miszittyák gyorsan szaporodunk, rögtön lett is egy másik főszittyánk, a honvédségünk új parancsnoka, aki azonnal bemondta a frankót, azaz vissza kell térnünk az ősi harcmodorunkhoz. Végre egy hozzáértő embert választottak ki egy posztra (talán ideje lenne a katonai vezetőt is a régi elnevezéssel illetni, azaz ő lehetne a Gyula). Gyulával egyet tudok érteni abban, hogy a lovas-nomád harcmodor a történelem során a leghosszabb ideig számított a legfejlettebb harcmodornak. Az ókori szkítáktól kezdve a középkorig, Tamerlánig, aki az utolsó nagy nomád birodalom ura volt. Az a fiaskónk Ottóval 933-ban és 955-ben ezért is tűnik furának, hiszen pár nehézkesen mozgó páncélos lovag nem jelenthetett túl nagy kihívást akkori harcosainknak, akiktől egész Európa megtanult félni. Emiatt is gondolom, hogy azokban a csatákban csak a határ menti törzsek kisebb fosztogató, kalandozó csapata vett részt, hasonlóan azokhoz az irreguláris török martalóc csapatokhoz, akiket Hunyadi János vert ki Erdélyből, és végül ez lett az ő legnagyobb katonai sikere (vagy inkább az egyetlen). Ha már a törököknél tartunk, Tamerlán könnyűlovasai voltak az egyedüliek, akik sikerrel szálltak szembe a janicsárokkal, akik pedig egészen a 20. századig legyőzhetetlenek voltak. A történet szerint kikapták I. Bajazzid szultánt a janicsárok közül és aranykalitkában szállították Tamerlán színe elé. Abban már nem vagyok annyira biztos, hogy a szittya harcmodor mennyire válna be tankok, repülők meg drónok ellen, de ha minden jól alakul, megint végig fosztogathatjuk egész Európát (legfeljebb Putyin majd besegít). Igaz, hogy jelenlegi kormányunk és barátaik katonák nélkül is szépen megkopasztották az Uniót, ami elismerésre méltó, csakhogy ők nem adtak a sarcból a népnek. Ebből is látszik, hogy nincs keresni valójuk miszittyák között.

Úgy láttam sokan fennakadtak és értetlenkedtek a szittya szó használatán, pedig ugye egyértelmű, hogy ezen a néven utaltak a régiek az őseinkre. Eredetileg ez egy átfogó név volt, úgy általában a sztyeppei népeket értették alatta (nem úgy, mint a magyar, ami csak egy törzs neve volt). Azt szokás állítani, hogy a görög eredetű szkíta szóból ered, de persze az is lehet, hogy Hérodotosz félrehallotta annak idején, és a szkíták már akkor is szittyának hívták magukat, mi pedig nyilván az eredeti kiejtést őriztük meg. A szkítákról való tudásunk nagy részét Hérodotosznak köszönhetjük. Például azt az érdekes apróságot is, amiből megtudhatjuk, hogy távoli őseink ismerték és használták a marijuanát, magyarul vadkendert, füvet, ahogy tetszik. Hérodotosz leír egy szkíta tisztító szertartást, aminek során egy gödörbe izzó köveket tesznek, sátrat húznak fölé és kendermagokat szórnak a kövekre, a szkíták pedig kurjongatva élvezik a gőzt. Egyébként ez az első említése az Indica Cannabisnak a történelem során. Érdekes, hogy jelenlegi kormányunk nemzeti hagyományaink ápolásáról papol, ám kézzel-lábbal tiltakozik a cannabis használata ellen, pedig már Uniós ajánlás is létezik, ami legalább e növény orvosi használatára biztatja a tagországokat. Európa legtöbb országában pedig legalábbis dekriminalizálták a kannabisz fogyasztását, vagyis az furcsa helyzet állt elő, hogy a csúnya Unió olyan dolgot ajánl, amit a történelem során abban a kultúrkörben használtak először (az első írásos említést szokás alapul venni), amihez a mi őseink is tartoztak, azaz a kormányunk a saját őshagyományunk folytatása ellen küzd. 

A vadkender egyébként egy rendkívüli növény, igénytelen, szinte mindenütt megterem és sokirányú hasznosítása lehetséges, az olcsó textiltől a különféle kozmetikumokig, és természetesen gyógyításra és rekreációra is használható. A vadkender termesztése révén munkát és jövedelmet lehetne biztosítani az elhanyagolt és lepusztult falvak lakosainak is. Ha már a vidékről írok, fontos dolognak tartom megjegyezni, hogy a Kárpát-Medencében annak idején megtermett minden, amire szükségünk lehetett. Olvastam is a napokban, hogy MiPetink – biztos valami véletlen folytán – hazánkba is ellátogatott, és valami olyasmit bírt mondani, hogy a magyar mezőgazdaság kétszer annyit termel, mint amit el tudunk fogyasztani. Már csak azt nem értem, hogy miért hallom azt, hogy olyan alapvető élelmiszereket, mint a mondjuk hagymát már Kínából kell importálnunk, illetve ha a magyar mezőgazdaság ennyire jól teljesít, akkor miért nyomorognak az emberek falvaink nagy részében. 

Ezzel szemben kormányunk nagy mániája az iparosítás. Magyarország legyen ipari nagyhatalom, de legalábbis régiós középhatalom, mindegy csak a hatalom szó benne legyen, mert az a legfontosabb. Utoljára ilyesmiket Sztálin, illetve az ő nyomán Rákosi elvtárs mondott. Azt hiszem büszkék lennének mostani szellemi örököseikre, akik most már városonként két akkumulátorgyárat is telepítenének, és mivel munkaerő nincs elég, ezért rögtön olcsó munkaerőt is hoznának be hozzá, például Indiából. Az igazi munkásinternacionálé még sosem volt ilyen közel. De persze mi nem leszünk bevándorló ország. Ha ez így folytatódik nemcsak mi fogyunk el, de egyáltalán nem lesz mezőgazdaságunk sem. Az ember vetne valamit a földbe vagy legeltetné kicsit a lovát, de nem fog találni megfelelő helyet, mert minden talpalatnyi földet autó- és akkumulátorgyárak foglalnak majd el.

Mindez még inkább szükségessé teszi a szittya fordulatot. Vissza kell nyúlnunk őseink géniuszához és első körben arra kellene koncentrálnunk, hogy a mezőgazdaságunkat alakítsuk úgy át, hogy ismét jó minőségű és olcsó termékekkel tudjuk ellátni leginkább magunkat. Ennek a géniusznak egyébként sok olyan dolgot köszönhetünk, amiről lehet, hogy nagy többségünk nem is hallott. Kis csúsztatással fogalmazva, mi találtuk fel a modern öltözködés egyik alapvetését, vagyis azt, hogy elöl is össze lehet fogni (gombolni) a ruhákat nemcsak oldalt, vagyis mondhatnánk mi találtuk fel a kabátot, ezenkívül itt van az instant húsleves is. A sózással vagy füstöléssel tartósított húst apró darabokra vagdosták, majd összepasszírozták és tapasztották kis darabokba (leveskocka), amit könnyen magukkal tudtak vinni és csak vizet kellett forralni hozzá. Mi találtuk fel a zuhanyt is. Egy állványra akasztottak egy hordót, amiben esővizet gyűjtöttek, a napon még meg is melegedett és a dugót az aljából kihúzva lehetett zuhanyozni. Mi találtuk fel az SMS-t is, a nyilak szárára rövid szöveges üzeneteket róttak, majd lóhalálában el is juttatták a címzetthez. stb. 

A végére sikerült elérnem, hogy ezen írás első felére jellemző cinikus megközelítése a szittyaságnak már eltűnt és nomád őseink iránti rajongásom kezdett el dominálni. Ilyen ez a szittya rugalmasság. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy azokat támogatnám, akik mostanában kezdenek és feltehetően egyre gyakrabban fognak visszaélni őseink nevével, mert úgy látom, hogy ezzel is csak egy még szélsőségesebb, még kirekesztőbb ideológiát takarnak el, amit leginkább a náci szóval lehet kifejezni, ami azért is nonszensz, mivel a sztyeppei lovas-nomád népek alapvetően befogadóak és toleránsak voltak. A xenofóbiát csak jóval később sajátítottuk el és igen, a 21. században újra hagytuk magunkat beugratni ebbe a zsákutcába, aminek eredményeképpen csak gyűlölködni és rettegni tudunk másoktól, és azt gondoljuk mindenki csak le akar minket nyomni, pedig a rendszerváltás után egészen kinyíltunk a világra. Ez megint csak egy tipikus magyar abszurdum, hiszen aki lenyom és gyűlöl minket, az a saját kormányunk. A kérdés az, hogy vajon sikerül-e beugratni magunkat vissza a normalitás keretei közé? Mert csak akkor fogjuk tudni lerázni magunkról ezeket az élősködőket.

CHF.Scarface

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.