Június 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ennél csak fontosabb ügyek vannak ebben az országban

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,516,732 forint, még hiányzik 1,483,268 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára kissé lyukra futott akkor, amikor úgy vélte, neki joga és kötelessége véleményt mondani arról, hogy milyen könyveket, vagy képregényeket tesznek ki egy bolt polcaira. Elmondása szerint egy ismerőse figyelmeztette arra, hogy homoszexualitást propagáló anyagot terjesztenek egy könyvesbolt ifjúsági részlegén, ami elfogadhatatlan. Ha propagalásáról lett volna szó, talán valóban elmondhattuk volna, hogy az nem odavaló, de csak azért, mert egy homoszexuális pár csókolózása látható a képregényben, azért elég nehéz azt mondani, hogy itt bármiféle propagálás történik. Mert hát ha egy heteroszexuális pár csókolózik valamilyen könyvben, akkor rögtön azt látja bele az ember, hogy propagálják a heteroszexualitást, vagy inkább azt, hogy két ember szereti egymást? Mert hát különbség a heteroszexuális és a homoszexuális szeretet között nem nagyon van, csupán annyi, hogy az egyik megszokott, a másik viszont még messze nem annyira.

Itt nem arról van szó, hogy a homoszexualitás egy új trend lenne, amely trend elterjedésének oka az, hogy a genderlobbi azon dolgozik, hogy mindenki váljon mássá és csatlakozzon a csoportjukhoz, hanem arról, hogy egyre többen merik felvállalni és beismerni maguknak azt, hogy ők a megszokottól eltérően éreznek. Mert hát a mai LMBT-hez tartozó emberek évtizedekkel, évszázadokkal sőt, évezredekkel ezelőtt is éltek a földön, csak akkor még nem nagyon volt ez szempont. A görögök és rómaiak korában is szinte megszokott volt a homoszexualitás, amelyről ma már kevesen beszélnek. A XX-ik században vált tabutémává a másság, amelyet művészek tucatjai próbáltak emiatt elrejteni. Granada leghíresebb művésze, Federico Garcia Lorca is meleg volt ugyan, de szinte a társadalom minden részében imádták őt tehetségéért. Senki egy szót sem szólt azért, mert a férfiakat szereti, hiszen nem ez volt a fontos hanem az, hogy milyen verseket, színdarabokat, novellákat ír.

De hát nyilván nem lehet mindenki művész, aki a férfiakat szereti férfi létére, vagy épp nőnek érzi magát. A többség egyszerű, halandó ember, akik csupán boldogan szeretnének élni, szeretetben. De ennek nem lehet feltétele az, hogy valaki a megszokottak szerint szeressen valakit. Nem lehet csak amiatt kiközösíteni valakit, mert a megszokottól eltérő irányba érez szeretetet, szerelmet. Mindannyian egyenlőek vagyunk – legalábbis ez lenne az ideális, de nyilvánvalóan ezt soha nem fogjuk elérni – ezért hasonlóan kellene megítélni az embereket. Mert nem az a fontos, hogy ki kit szeret, hanem az, hogy miként bánunk a másikkal, hogy képesek vagyunk-e embernek maradni ebben a kegyetlen világban. A fontos az, hogy jó emberek tudjunk maradni, aminek nem feltétele a heteroszexualitás. Tehát az a felháborodás, amit Rétvári Bence itt eljátszott, teljesen átlátszó és szánalmas.

De a posztja alatti kommenteket áttekintve nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. A nagyon nagy többség Rétvárit elküldi egy melegebb éghajlatra és kikéri magának, hogy neki megmondja egy miniszter, hogy a fiatalok mit olvassanak és mit nem. A gyermeket a szülei neveljék, ne pedig politikusok. Ne egy szentfazék mondja már meg azt, hogy az én fiam, lányom, vagy unokám mit olvashat, hanem azt dönthesse el vagy ő maga, vagy a szülei, nagyszülei. Persze ne legyenek pornográf könyvek, képregények kitéve az ifjúsági részlegre, de hát itt nem is erről van szó. Itt csupán annyi történt, hogy két fiú csókolózik egy képregény lapjain, amitől ennyire kiakadt a mindig figyelmes Rétvári. Nos, nem történt tragédia, amit az is mutat, hogy nem kezdtek sem könyvégetésbe, sem könyvmegsemmisítésbe a boltba betévedők, mivel akinek van józan paraszti esze, az pontosan fel tudja fogni azt, hogy mit is lát a képregény lapjain.

A kormány és annak politikusai tehát jobban tennék, ha inkább azzal foglalkoznának, ami igazán fontos és nem azzal, amihez egyébként az égvilágon semmi közük sincs. Mert dolog az bizony lenne bőséggel. A gazdaság romokban van, egyre több magyar nem engedheti meg magának már a legalapvetőbb élelmiszereket sem, a lakhatás kifizetése pedig egyre nehézkesebbé vált. Bár legalább a tél véget ért, ezért az egekben lévő energiaárak miatt nem kell annyira izgulni most, de ez sem a kormánynak köszönhető, csupán a természetnek. De lesz még tél, az infláció sem csökkent még az utóbbi időben olyan brutálisan, miközben a politikusok egyre többet vihetnek haza. Ameddig tehát a nép nagy része egyre nehezebben képes megélni, addig a túlfizetett politikusaink ahelyett, hogy az ország helyzetének javításával lennének elfoglalva, inkább azon morfondíroznak, hogy miként lehetne megállítani a homoszexuális propaganda előrenyomulását, amelyről egyébként itt szó sincsen.

Könyebb persze egy ilyen Facebook posztot megírni, mint azt elmagyarázni, hogy a kormány miért nem segít a több százezer, ha nem millió magyar honfitársunknak, akik a megemelkedő árak miatt óriási bajba kerültek. Vagy miért nem beszélnek a lerohadt egészségügyről, a működésképtelen oktatási rendszerről, vagy az elszabadult államháztartási hiányról. Az igazság az, hogy annál, amit Rétvári megjegyzett a Facebook posztján csak és kizárólag fontosabb dolgok vannak ebben az országban, ezekről viszont érdekes módon mindenki mélyen hallgat. De ne legyünk ennyire szigorúak Rétvárihoz, hátha tanul majd az esetből és a következő hosszabb bejegyzése majd olyan témában fog születni, ami egyébként valóban fontos is. Na nem a migránsokra gondolok persze, noha vélhetően nagyobb eséllyel fog ezzel az álproblémával foglalkozni Rétvári, mint hogy szembenézzen a valósággal és válaszoljon olyan kérdésekre is, amelyek valóban befolyásolják a magyarok életét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.