Június 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Csak egyszerűen romlottak és gátlástalanok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,032,007 forint, még hiányzik 967,993 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidámságot, vasárnapot, vidám vasárnapot! Kicsit nem figyeltünk oda, ahogy szoktunk és máris áprilist kell írni. A bolondok napja ugyan elmúlt, de a fékevesztett őrület állapota cserébe állandó, nem lehet fikarcnyi hiányérzetünk. És tényleg, komolyan kérdezem: ha nagyon akarnák és úgy döntenének, miért is ne szüntethetnék meg a Sziget Fesztivált, ha ők, az orbánisták, az orbánizmus egyik bugyrában, a Petőfi Kulturális Ügynökségben úgy döntenek, hogy a Hajógyári-szigetnek a tulajdonukba került részére nem engednek fesztivált? Ugyan mi akadályozná meg őket, a Demeter Szilárdokat, hogy az ő nyolc hektárukon (az már az övék, értjük, hogyne értenénk) azt csináljanak, ami ráfér a pofájukra? Ugyan miért is ne lehetne kalapáccsal szétverni bármit, ami piaci alapon, ne adj’isten: még sikeresen működik, amit nem ők birtokolnak ezerszázalékban? Van még bármi akadálya annak, hogy törvényt hozzanak arra, vagy már törvényt se kell hozniuk arra, hogy minden tetves magántulajdon elveszíti magántulajdon jellegét, hogy holnaptól nem lehet amerikai tulajdonosa a Sziget Fesztiválnak, hogy minden állampolgár kötelessége rabszolgaként szolgálni az orbánizmust? Miért is ne feszülhetne be Demeter nertárs, feketeöves miniszterelnöki cseléd annyira, hogy azt mondja, mivel kikerült a magyar tulajdonrész belőle, szétverjük a Sziget Fesztivált? Hát már hogyne feszülhetne be, hát már hogyan akadályozhatná meg bármi a törésben, zúzásban? Amiből nem lehet lopni, amiből ők nem tudnak lopni, vagy amit nem bírnak ócska, nemzetinek csúfolt giccsbazárrá zülleszteni, azt miért is ne szüntethetnék meg?

Igazuk van. Ott mindenféle kockázat nélkül elő lehet állni egy ilyen gondolatmenettel, ahol a hosszú évek óta regnáló, nem mellesleg önkényuralmi illiberális rezsimet önként, boldogan szolgáló kontraszelektált udvari „humorista” azzal nyomul a pártrádióban, hogy a humor nem női műfaj, hogy szerinte humoristának lenni egy alapvetően férfi szakma, és eszébe nem jut – mert akkor hogy lehetne ő Nacsa Olivér -, hogy a minőségi humor, akárcsak a minőségi kultúra, minőségi művészet a büdös életben nem szolgálhatja a (mindenkori) hatalmat, hogy lehetetlen értelmezhető, kimagasló teljesítményt nyújtani bármilyen színű vagy jellegű kormány seggében lihegve, hogy a korlátlan teljhatalom, a politikai önkény oldalán lázadni nemhogy nem teljesítmény, nemhogy nem humor, hanem szánalmas alávalóság. A szervilizmus, a tekintélyelvű behódolás nem humor, az ún. kormánypárti humor nem humor, hanem önmaga takonyba mártott paródiája. Pont úgy, ahogy a Sziget Fesztiválnak sem attól lesz kulturális hozadéka, hogy Demeter Szilárd Nagy Ferenccel bebaszva kornyikál a nyolc hektáron felhúzott nagyszínpadon, amely nyolc hektár most már az övék, és ami az övék, azzal azt csinálnak, amit akarnak. Mert nincs senki, aki ebben megakadályozhatná őket.

Zárójel. Mint ahogy Orbán Viktort – minden Demeterek és Nacsák gazdáját, főnökét, urát és parancsolóját – sem akadályozhatja meg semmi és senki abban, hogy maffiamódszerekkel kiszorítson a sajátos illiberális magyar piacról egy rakás német vállalatot, amelyek hosszú évekig rohadt jó üzleteket csináltak Magyarországon, miközben valamiért ők is azt hitték, hogy aki képes a saját népe ellenében politizálni, aki nyíltan szembefordul az igazságszolgáltatással, a tudománnyal, a sajtóval, a civilekkel és bárkivel, aki szembejön és az útjába áll, az majd pont őket, német befektetőket megkíméli. Hát nem fogja. A német cégvezetők pont ugyanazokkal a visszautasíthatatlan ajánlatokkal, törvényi szívatásokkal és elindulásra sem érdemes versenytárgyalásokkal szembesülhetnek, mint bármelyik őshonos magyar, aki azt hitte, hogy ő kivétel lesz, hogy ő megússza, hogy belé biztos nem törli bele a lábát a maffiavezér. Jó reggelt kívánunk az elsősorban a az építőiparban szorgoskodó német üzletembereknek, cégvezetőknek, befektetőknek! Akik élőben tapasztalhatják meg az orbáni illiberális demokráciát, ahol miért is ne húzhatnák ki bárki alól a cégét, a vállalkozását, az üzleti érdekeltségét, hogy aztán azt az Orbán-klánt szolgáló strómanok és oligarchák kezére játsszák? Miért is ne? Hát megmondta a fővezér, hogy az ipari szektor jelentős részének fideszes magyar kézbe kell kerülnie. Semmi kétség afelől, hogy oda is fog kerülni. Ha ennek az az ára, hogy az egységes európai piac összes lehetséges szabályát meg kell sérteni, akkor majd megsértik, áthágják és felőlük lehet oszlásnak indulni. Az ország helyén tátongó nagy fekete lyukat meg majd betömi, aki akarja.

De ne kanyarodjunk el a vidám vasárnapi életérzéstől. Igaz, hogy még péntekről maradt itt az alábbi aranyköpet, de maradjunk a humorunknál, ha már így szóba került, és egy pillanatra próbáljuk átfogni a tudatunkkal, megéri:

A harmincas évek Németországában is voltak, akik nevettek azokon, akik a veszélyre figyelmeztettek, de azóta tudjuk a történelemből, hogy ahol könyveket égetnek, ott embereket is fognak égetni. Ahol csatornákat likvidálnak, ott embereket is likvidálhatnak. 

Ezt Jeszenszky Zsolt politikai humorista hobbista, a pesti srácok nevét bitorló fideszes lejáratógépezet oszlopos tagja adta elő, miután a pesti srácok nevét bitorló kanálisukat a gyermekek biztonságára vonatkozó feltételek megsértése miatt letiltotta a Youtube. Erre összekapirgáltak vagy 300 lelkes szurkolót, akik a budapesti Google-székház elé vonultak, ahol előregyártott táblákkal a kezükben a sajtó- és szólásszabadságért tüntettek. Az orbánizmus fennállásának tizennegyedik évében, a beszántott Népszabadság (hogy a többiekről ne is beszéljünk) hulláján, miután Dúró Dóra ledarált egy könyvet és Jeszenszky bandája csorgó nyállal ünnepelte, miután a pártállami propaganda hol Soros-bérenceket, hol háborúpártiakat listáz és Jeszenszky bandája üvöltve éljenez, szerintem sajátos humorérzékre vall a harmincas évek Németországára hivatkozni. Az orbánizmus dúlásának tizennegyedik évében, miután már bőven túl vagyunk azon, hogy a melegeket maga a miniszterelnök élő adásban kriminalizálta több ízben, amikor összemosta őket a pedofilokkal, miután már régen alaptörvénybe betonozva kriminalizálták a hajléktalanokat, miután a dologtalan cigányok ellen uszítottak, miután tisztességes, becsületes állampolgárokat hallgattak le aljas módon (a sor végtelen), van egy diszkrét szarszaga annak, hogy a videómegosztó csatorna gyermekek biztonságára vonatkozó feltételeit meghágó propagandagyár munkásának a holokauszt jut eszébe arról, hogy ő nem hajlandó tiszteletben tartani azokat a szabályozásokat, amelyeket mindenkinek tiszteletben kell tartania, aki tartalmat állít elő az adott platformon. Nem azt kérdezem, hogy hol kiabált és tiltakozott Jeszenszky, amikor rezsim politikai, hatalmi okokból beszántotta a kritikus sajtóorgánumokat, egy másik részüket átformálta a saját képére, amit meg nem sikerült, azt következetesen semmibe veszi, boszorkányüldözi, ellehetetleníti és minden módon próbálja lejáratni, hanem hogy mi köze van a sajtó- és szólásszabadsághoz, egyáltalán a sajtóhoz annak a műfajnak, amit ezek a figurák előadnak? Hogy kerek legyen: körülbelül annyi, mint Nacsa Olivérnek a humorhoz.

És hogy még kerekebb legyen: miközben a sajtószabadság legnagyobb ellenségeinek közpénzből élő szócsövei saját magukat emlegetik olyan fogalmakkal egy lapon, amelyekhez a világon semmi közük nincs, az állampárt által megszállt állam képtelen ellátni a feladatait. Érdekes módon ez ellen eszük ágába nem jutna tiltakozni egyetlen propagandistának se. Miközben mostanig több mint 1826 pedagógus jelezte, hogy felmond, ha elfogadják a rendőrminisztériumban összefércelt, a pedagógusokat az eddiginél is jobban megnyomorító köznevelési státusztörvényt, az Országos Mentőszolgálat elegendő számú szakember hiányában képtelen ellátni az alapfeladatát, a mentést a fővárosban. És ebből nem az következik számukra, hogy talán tényleg nem lenne baj egy hozzá nem értő, kizárólag a rendpárti erőszak nyelvét beszélő korrupt rendőr helyett az egészségügyet és az oktatást valami hozzáértő emberre bízni, hanem meghosszabbítják a stratégiai rombolást Lovasberényig. De legalább autópályát építeni azt tudnak. Ja, nem. Azt se.

Najó, de legalább kimaradunk a háborúból, és majd pontosan tudni fogjuk mimagyarok, hogy ha nem tör ki a harmadik világháború, azért kizárólag kinek kell hálát adni. Nem bolondok ezek, cserébe a végtelenségig romlottak és gátlástalanok.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.