Április 29,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ennyi jár a magyar szavazópolgárnak a háború szélén táncoló helyzetben; a főni odalöki, hogy telefonált

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt mindenkinek! A tegnapi nap számomra azzal kezdődött (azért számomra, mert egyébként vasárnap esti a megnyilatkozás, de én hétfőn találkoztam vele), hogy ifj. Lomnici Zoltán, aki köztudottan mindig a saját véleményét mondja, elő nem fordulhat, hogy a szájába adjanak valamit – mondjuk szavakat – úgy összekavarta a dolgokat, ahogy arra még a NER bugyraiban is csak ritkán van példa. Ezer szerencse, hogy ezzel együtt az MTI számára hírértéke volt a megszólalásnak az M1 közpénzcsatornán. Az alkotmányjogász úgy fogalmazott, nyugaton elferdítik a magyar gyermekvédelmi törvényről szóló népszavazás valódi üzenetét. Az lehet, hogy úgy fogalmazott, ettől még nem beszél igazat. Szar ügy persze, hogy a sokszor elátkozott nyugati sajtót nem Rogán propagandaminisztériuma irányítja, de az élet néha brutálisan kegyetlen. Egyébként nem is kell elmenni Nyugatra, itt, a vadkeleten is sokan pontosan felismerik a kormánypárt valódi célját a gagyi, mostanában gyermekvédelminek átkeresztelt, régebben pedofilellenesként indult törvényt illetően. A Századvég legszőrösebb beszélő feje mesélgetett arról, hogy a halódó Nyugatnak vége van, elfordulnak az értékektől, a gyerekeiket nem védik meg (mert nincs fasza gyermekvédelmi törvényük), nadebezzeg mimagyarok!

Ifj. Lomnici Zoltán meggyőződése szerint az a helyes út, ha a New York-i gyermekvédelmi egyezmény szellemiségét veszik át és az alapján bűncselekménynek minősítik a gyermekek elleni szexuális abúzusokat.

Tehát indultunk onnan, hogy a pedofil bűnözőktől akarja megvédeni a törvény a gyerekeket. Ezzel mindenki egyetértett, ami a kormánypártnak nem volt kedvező – hiszen harcolni akar, harc nélkül képtelen hatalmon maradni -, ezért gyorsan belevették a szexuális kisebbségeket is, lényegében azt állítva – később több alkalommal meg is erősítve -, hogy a pedofília azonos a homoszexualitással, de legalábbis egy tőről fakad a két dolog. Ifj. Lomnici pedig eljutott odáig, hogy a szexuális másságról még csak beszélni is 18 éves életkor alatt azonos a szexuális abúzussal. Tehát akkor, amikor egy fiatal felfedezi, hogy eltér a többségtől, de nem érti és nincs, akit kérdezhetne erről, ezért (ha szerencséje van) vagy meg tudja beszélni családon belül, vagy (és ez a sokkal gyakoribb) bezárkózik, megvadul, rossz társaságba keveredik, végső esetben öngyilkosságot követ el. Mert nem kap segítséget akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége lenne. És ennek örül a kormánypárt, ezt ünnepli ifj. Lomnici. Szerintem pedig aki ilyet tesz a gyerekekkel, az aljas gazember. Még néhány mondat a halódó nyugatról: Angliában például még a bölcsőde belső felületén – ahová kizárólag a szülők juthatnak be, ők is csak egy kód segítségével és csak a saját gyerekükre vonatkozó információkat látják, tehát nem nyilvános, hanem teljesen zárt fórum -, ahol beszámolnak a gyerek játékairól, fejlődéséről, viselkedéséről – a bölcsis csoportról felkerült fotókon mindenki csak a saját gyerekét láthatja, a többi baba arca ki van takarva. Gyereket senki nem fotózhat játszótéren, mert letépik a fejét. Ha valaki a saját gyerekét fényképezi vagy videózza, nagyon vigyáz arra, hogy csak az ő gyereke legyen a képeken vagy a felvételen. És általában nem szokás a gyerek fotóit kitolni a Facebookra, legalábbis a normálisabb emberek nem tesznek ilyet. Ehhez képest itthon az összes politikából élő, vagy abból élni akaró gátlástalanul kampányol bölcsiben, oviban, iskolában vagy a saját gyerekeivel, unokáival. Az MTI pedig fotózza és nyilvánosságra hozza a képeket. Angliában a kicsi gyerekeknek is vannak személyiségi jogaik, a rohadtulcsaládbarát Magyarországon pedig nincsenek. Ez a valóság, a többi fing a szélben.

Tegnap volt a napja annak, hogy a kormánypropaganda, ezen belül Habony Árpád volt felesége, aki Orbán Viktor Facebook oldalának felelőse, felért a csúcsra. Ide teszem, mert ezt tényleg meg kell őrizni az utókor számára.

Facebook/Orbán Viktor

Zseniális! Telefonált ő. Azt sajnos nem tudjuk, hogy közben lecsót melegített, netán uborkát kovászolt télvíz idején, de ez így ennyi. Ennyi jár a magyar szavazópolgárnak a háború szélén táncoló helyzetben; a főni odalöki, hogy telefonált. Korrekt, széleskörű, mindenkihez eljutó tájékoztatás, a miniszterek elnöke beavatja az ország lakóit egy mindenkit kőkeményen érintő kérdéssel kapcsolatban. Egyszóval odabassza a fészbukra, hogy telefonált. Meg mernék esküdni arra, hogy ilyesmi a legbanánabb köztársaságban sem fordulhatna elő, itt pedig simán. Tegnap délután óta nem is tudunk erről semmi többet, azóta már egy családdal vigyorog a következő posztban, akik – hála Orbánnak – visszakapták az adóvisszatérítést.

És itt, a jóreggelt puszi végén a rendszeres olvasóknak szeretnék néhány szóban köszönetet mondani. Azt bárki láthatja, hogy mennyi a két portál – a Kolozsvári Szalonna és a Szalonnázó – egyesített, összes bevétele a minden cikk tetején elhelyezett számlálóból. Nagyon ritkán és nagyon kevéssel szoktuk meghaladni a szükséges bevétel 50 százalékát. Pedig amikor a költségvetést terveztük, a havi 3 milliós költséget egyáltalán nem terveztük túl. Abban csak az elkerülhetetlen költségek, a szükségessé váló technikai feltételek pótlása – főként az időről időre cserére szoruló laptopokra gondolok, ezek sajnos a folyamatos használat miatt nem hosszúéletűek és ahhoz, hogy egy cikk megírásához szükséges adatmennyiség kezelhető legyen, nem elegendő egy 100 ezer körül beszerezhető alapgép, sokkal borsosabb az ára azoknak a laptopoknak, melyekkel dolgozni tudunk -, a szerverbérlések, a programok – például az a program, ami megakadályozza, hogy reklámok kerüljenek a komment-szekcióba és zavarják a beszélgetést – és persze a szerzők minimális megélhetési költsége – adózás után ez tényleg minimális csupán – van benne. Sem bahamai, sem balatoni nyaralás, sem más luxus nem szerepel a költségvetésben. Hosszú hónapok óta próbálunk valahogy túlélni a nagyon kevésből, és bevallom, egyre kilátástalanabbnak tűnik a dolog. Az év eleje különösen húzós, akkor kell befizetni egy csomó éves költséget.

Nem panaszkodni akarok, hanem elmondani azt, amire nem is számítottunk. A választási pénzosztásból bizonyos módon mi is részesültünk, mert az elmúlt két napban megugrott a támogatások összege. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki a saját gondjai mellett gondolt a mi nehézségeinkre is, és megpróbálta kimutatni, hogy szeretné, ha életben maradnának a portálok. Köszönjük azoknak, akik megtoldották átmenetileg a támogatást, akik először járultak hozzá a költségeinkhez és köszönjük azoknak, akik rendszeresen, a saját lehetőségeikhez mérten támogatnak minket. Van olyan olvasó, aki havi 20 forintot tud utalni, valószínűleg a nagyon, de nagyon kevésből. Ha minden második olvasónk csak ennyit küldene, semmi gondunk nem lenne, még munkatársat is vehetnénk fel, de legalábbis nem kellene állandó pánikban megnyitni a laptopokat, hogy mi lesz, ha tönkremegy.

Orbán Viktornak aligha az lebegett a szeme előtt, hogy nekünk is jusson valamennyi a kampánypénzből, de ilyen formán jutott egy kevés, és mi ezt köszönjük szépen. Persze nem a kormányfőnek, hanem az olvasóinknak.

Most elbúcsúzom, kellemes ébredezést kívánok mindenkinek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.