Ez amolyan magyar cseppben magyar tenger. Baromira semmi fontos, mégis benne van minden, a megnyomorított ország megnyomorított alattvalóinak megnyomorított kicsi lelkének tökéletes lenyomata. Kampány van, bár még a miniszterek elnöke nem kampányol – ő mondta, nem én -, de azért végigjárja a magyar vidéket, disznót vág, lángost eszik, cukrászdában vásárol a családnak. Mint mi, mindannyian. Mert olyan, mint mi, egy közülünk, éli azt az életet, amit mi is élünk. Ezt a képet próbálja széles ecsetvonásokkal felpingálni a NER falára. Ezek az akciók olykor kiverdesik a biztosítékot azoknál, akiknek amúgy is tele van az összes hócipőjük a politikával, Orbánnal, kampánnyal, képmutatással, hülyének nézéssel.
Történt pedig, hogy az ország vezetője és az ő beosztottja cukrászdába mentek. Teljesen biztos vagyok abban, hogy semmi rendkívüli nincs a dologban. Orbán Viktor bizonyára gyakorta beugrik útjai során egy cukrászdába, zöldségeshez, henteshez. Velünk is előfordul, hogy hirtelen megkívánunk egy lecsót, krémest, vagy eszünkbe jut, hogy a gyerek reggel megette az utolsó szelet szalámit, jó lesz pótolni. A többség persze ezt intimebb módon teszi, nincsenek kamerák és fényképezőgépek, de nem is vagyunk valamennyien miniszterelnökök, bőven elég nekünk az, ha ipari kamerákkal rögzítik, hogy már megint nem loptunk semmit.
Megjelent a sütivásárlásos videó, mégpedig két részben, hogy tovább örvendezhessünk neki. Volt, aki istentől áldott jó étvágyat kívánt a miniszterelnök úr összes unokájának – plusz az asszonynak – a sütihez és volt olyan, aki felhördült: már megint nincs rajta maszk! El is indult a történet a maga útján. Cikkeztek róla állítólag, aztán megszólamlott a miniszterelnöki sajtófőnök. Hogy azért nem volt maszk népünk bölcs vezérén, mert helyben fogyasztott. A baloldali sajtó pedig megint hazudozik és támadja a keresztényeket, pláne Orbán konzervatív oldalát. A jobbat. Állítólag az érintett cukrászda is beszállt a buliba, a Facebookon keveredtek szóváltásba valakivel, hogy márpedig a cukrászdában a törvény szerint csak az ott dolgozóknak kell maszkot viselni, a vásárlóknak nem.
Ez most megint egy olyan csata, ami semmi másról nem szól, mint pitiánerségről, személyi kultuszról és arról, hogy mindig Orbán Viktornak van igaza. Pont. Szerintem a maszkviselés szabályai nem egyértelműek, bár meglehetősen fura lenne, ha az eladónak kötelező a maszk, de ha mondjuk becsődül ötven vásárló – persze nem olyankor, amikor a miniszterek elnöke váratlanul túróst vásárol, hanem egyéb időpontokban -, nekik akkor sem kell. Anélkül, hogy jogászkodni akarnék, nekem úgy tűnik, mindenkinek kell maszkot viselnie zárt térben, ahol egyszerre ötnél több ember tartózkodik. Nyilván étkezésnél le lehet venni a maszkot, de lődörgésnél, válogatásnál, nézelődésnél nem.
Az alapvető bajom nekem ezzel csupán annyi, hogy megint a mindenbe beleszarás, a fővezérnek mindent lehet, legfeljebb jönnek a fizetett és önkéntes verőlegények és megvédik – effektus csap bele az arcomba. A faszt kell azon vitázni, hogy melyik törvény melyik paragrafusa mit mond? Hányan olvassuk ezeket a folyamatosan változó szabályokat? Ott van a vitrinre felragasztva a felirat, hogy kötelező a maszk? Ott. Két centire Orbán arcától. Hülyébbek kedvéért szép nagy ábrával illusztrálva. Ha én bemegyek egy üzletbe és ott ez a felszólítás, akkor fogom magam, és felhúzom a maszkot, ha addig nem tettem. Ez nem arról szól, hogy hiszek-e a vírusban, az oltásban, a maszkban vagy a mikulásban. Nem is arról szól, hogy valami agyhalott üzlettulajdonos azt találta ki, hogy nála csak az ehet, aki lehúzza a bal lábáról a zoknit, és ezt valaki nem hajlandó megtenni. Arról beszélek, hogy itt egy ország, járvány van, szabályok vannak és az ország kormányfője az első, akinek be kell tartania a szabályokat, és példát kell mutatni. Elvben. Gyakorlatban meg ez van, amit látunk. Megmagyarázzák. Mert ő helyben fogyasztott. Teljesen életszerű, hogy vásárol az ember a családnak egy tálcányi süteményt, majd helyben feltépi a csomagolást és az arcába tömi a krémeseket.
Itt ez a teljesen triviális eset, és ez csak egy az ezerből. Orbán úgy akar egy lenni közülünk, hogy közben kétsége se legyen senkinek: felettünk áll, rá nem vonatkoznak még azok a törvények és szabályok sem, amelyeket személyesen írt alá. Úgy akar a nép egyszerű gyermeke lenni, hogy a pofánkba dörgöli, ő mindent megtehet és meg is tesz. Az a baj, hogy ez nem áll meg a cukrászda pultjánál, minden területen és minden helyzetben érvényes. És soha, véletlenül sem hangzik el: bocsánatot kérek, hibáztam. Ez nem tud kiesni a miniszterelnök száján, ő szokása szerint kussol, jönnek helyette a megmondóemberek Havasi Bertalantól a közpénzportálok propagandamunkásaiig és kórusban üvöltik, hogy hülyebaloldal. Tényleg és őszintén kérdezem: mi a büdös francot lehet megmagyarázni ezen?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.