Október 13,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (34. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 557,944 forint, még hiányzik 2,442,056 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miután a belügyminiszter elment, a két nyomozó a tárgyalóba sietett, ahol Barta még az adrenalin hatása alatt fel-alá járkált. Miután ivott az asztalon lévő ásványvízből, elmondta mit beszéltek a belügyminiszterrel. 

– Ezt mondta? Beszarás! Nyilvánosságra fogják hozni? Ezek? Hülye vagy? Mindent titkosítanak, mindent elhazudnak, és eltüntetnek. Nem nézel híreket, Attila? Itt van egy ilyen filmbe illő bűncselekmény… mit bűncselekmény… egy vallási őrült ámokfutása, és nem mondanak semmit, sőt. Fenyegetőznek és rébuszokban beszélnek. Mi lesz, ha megoldjuk? Majd aláíratnak velünk egy titoktartási szerződést, vagy majd lenyilaznak, mint annak idején a hun királyt eltemető katonákat, hogy ne derüljön ki az igazság? Őszinte leszek, bár ilyet nem szoktam sűrűn érezni, de az az igazság, hogy be vagyok szarva, és félek. Mindig is az igazság érdekelt, mindig a bűnt üldöztem, de én nem fogok a bűnösök oldalára állni, ez szembe megy mindennel, amiben eddig hittem, mindennel, amit tettem, meg amire felesküdtem! 

– Hittél? Mi vagy te, valami vallásos rendőr? Nem hinni vagyunk itt, hanem tudni! Mi bizonyítékok alapján dolgozunk, nem a hitünk szerint! Hinni a templomba kell, barátom, ez itt a való élet!

– Kösz, bazdmeg, ez jól esett! De ha már itt tartunk: te miben hiszel?

– Én magában és az igazságszolgáltatásban. Hogy mindenki, aki bűnt követ el, megkapja a méltó büntetését!

– Aha, értem. Akkor most egy meleg kézfogással és jópofizással meg is vett téged ez a gengszter? Ez az álszent, nemzetikeresztény keresztapa? Nem látod, vagy csak nem akarod látni, hogy mi folyik itt? 

– Már mondtam, hogy veletek vagyok. És kiderítjük, mi folyik itt. Megígértem. 

Csend lett. A tárgyaló szellőzője halkan ciripelt, a hangszigetelt üvegfalakon át semmi nem hallatszott ki, így a kint dolgozó kollegák semmit nem hallottak a vitából. Lívia a gondolataiba temetkezve bámult ki az ablakon a Budai-hegyek irányába. Sötét felhők gyülekeztek a Duna felett, olyanok, mint a nyári kánikula idején, amikor kitör a vihar a Balaton felett. Esni fog, gondolta magában. Bár nem mondott esőt, sőt kimondottan tavaszias időt jósoltak mára a rádióban. Koltai az asztal szélének támaszkodva nézett maga elé, miközben Barta a telefonját piszkálta. A nap elbújt a fekete felhők mögött, így olyan sötét lett pár perc alatt, mintha beesteledett volna. Letette e telefonját és felkapcsolta a helységben a villanyokat. 

– Így legalább látunk is valamit.

– Visszamegyek a helyszínre, alaposan szétnézek és kiderítem, ki volt az áldozat – állt fel a merengésből Lívia.

– Várj! Mi legyen a következő lépés? Mondj valamit, Dávid! Mondd el az elméletedet, úgyis tudom, hogy valami jár a fejedben.

– Komolyan? Amire gondolok, az elég bizarr és valószínűtlen.

– Komolyan! – mondta, majd leengedte belülről a reluxákat, hogy ne lássanak be a kíváncsi tekintetek.

Koltai odalépett a flipcharthoz, és letépte róla az összefirkált papírt, amin valószínűleg egy oktató egy lehetséges akció részleteit mutatta be. Összegyűrte és a szemétkosárba dobta. Kezébe vette a filctollat, és írni kezdett.

– Na tehát. Az én elméletem szerint, illetve a bizonyítékok és helyszínek alapján egy vallási fanatikussal van dolgunk. Ebben egyetértünk?

– Igen – jött azonnal a válasz mindkét nyomozótól.

– Oké. Akkor folytatom. Tehát én abból indulok ki, hogy egyfajta stációnak lehetünk szemtanúi, de nem abban az értelemben, ahogy a Biblia és az egyház tanítja. Mert ugye a stációk Jézus állomásaira vonatkoztak, a kereszt cipelésétől a kereszthalálig. Az egyház 14 ilyet tart számon. A szenvedés útja, ha így jobban tetszik. De mindjárt megnézem pontosan, melyek ezek.

Elővette a telefonját, és babrálni kezdte. Lívia és Attila szótlanul egymásra néztek, majd megvonták a vállukat, mintha azt mondták volna:  „érdekes, de hadd mondja tovább, várjuk meg mi sül ki belőle”. 

– Meg is van! – a filctollal, amivel eddig hadonászott gyorsan felvázolta azokat a táblára. Pilátus halálra ítéli Jézust, Jézus vállára veszi a keresztet, Jézus először esik el a kereszt súlya alatt, Jézus szent anyjával találkozik, Simon segít vinni Jézusnak a keresztet, Veronika kendőt nyújt Jézusnak, Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt, Jézus vigasztalja a síró asszonyokat, Jézus harmadszor esik el a kereszttel, Jézust megfosztják a ruhájától, Jézust a keresztre szögezik, Jézus meghal a kereszten, Jézust leveszik a keresztről, Jézust sziklasírba temetik. Ezek azok, 14 darab. Itt az lényeg. Jeruzsálemben ezen egyébként a zarándokok végig szoktak menni, és mindenhol imádkoznak, ezt csak úgy mondom, mert mindent végigolvastam erről.

– És hogy jön a képbe az elméleted? Mert azt mondtad, hogy a bíboros halála egyben a fogantatás jelképe is volt. Most akkor nem születés, hanem halál? – vágott közbe Lívia, miközben Barta helyeslően bólogatott.

– Várj, ezt akarom elmagyarázni. Tehát itt Jézus utolsó útját láthatjuk – közben a felírt szövegre mutatott, majd aláhúzta egy vastag vonallal. -Szóval az én elméletem az, hogy most egy olyasmit látunk, amit még eddig nem nagyon feszegetett senki. Mégpedig Jézus fogantatását és kereszténységhez való viszonyulásának lépcsőit. 

– Nem értem!

– A lényeg, hogy a bíboros halála a fogantatás jelképe, amikor Gabriel arkangyal közli Máriával, hogy megfogant benne Jézus, és a megváltót hordja a szíve alatt. Erre utal az erőszak és a módszer, no meg a jelek és a bibliai idézet. Mert ha belegondolsz, a műpénisz és az anális behatolás a megtermékenyülés szimbóluma. És hogy az elkövető maga az angyal. 

– Az angyal. De nem Gabriel.

– Hanem?

– A bukott angyal.

– A Sátán?

– Majdnem, ő Lucifer.

– Ne bassz!

– Az a baj, hogy a sok téves sztereotípia miatt az ördög, a Sátán, Lucifer, a pokol félelmet kelt mindenkiben, jellemzően szitokszóként emlegetik és félelmet keltő jelenségekben ábrázolják őt. Pedig nem így van. A bukott angyalok – mert több is van – egyszerűen nem fogadták el Istent, ezért kitaszították őket a mennyországból le a földre vagy a pokolba. Lucifer is ilyen volt, és elég megnézni a név jelentését, máris más értelmet kap az egész.

Megint lázasan nyomkodni kezdte a telefonját, kereste benne a letöltött anyagot. 

– Megvan! Lux, „lucis”, vagyis „fény” és „fero”, vagyis „hozni” szavakból jött létre, jelentése így egyszerűen „fényhozót” jelent. 

– Érdekes – szólt közbe Barta.

– Igen, az. Azazelnek is hívják, vagy Diabolonak, bár a Biblia szerint a földön sohasem öltött testet. Én úgy gondolom, hogy az egyháznak szüksége volt egy mumusra, akivel ijesztgethette, és a mai napig ijesztgeti is a híveket, és ezért ezt a hálatlan feladatot a Sátán kapta. Miért is? Mert már akkoriban is voltak, akik kételkedtek ebben az egész sztoriban, ezért könnyen meg lehetett bélyegezni vele azokat, akik nem hitték el a mesét, vagy csak eltértek az egyház tanításától. Ha úgy tetszik, megkérdőjelezték annak hitelességét. Így a Sátán lett a gonosz és rossz, holott a Sátán csak élvezni akarta az életet, mindazt, amit a dogmatikus egyház elutasított és bűnnek kiáltott ki. És ez működik. A mai napig. 

– Akkor egy sátánista elkövetővel van dolgunk?

– Szerintem ez nem ennyire egyszerű. De lehet ez is a magyarázat. Bár úgy gondolom, hogy egy intelligens és nagyon elszánt elkövetővel állunk szemben. Itt azt mondhatnánk, profi az illető, de én inkább azt mondanám: ez a valaki, vagy valami tudja, mit csinál. 

– V-a-l-a-m-i??? – betűzte megrökönyödve a hallott szót Lívia.

– Igen. 

– Na ne, Dávid. Eddig egész jól levezetted a lényeget, de ez már sok…

– Én mondtam, hogy érdekes lesz a teóriám. De még nincs vége. Szerintem ez, amibe belecsöppentünk, egy úgynevezett – ezt én találtam ki – „démoni keresztút”, amivel szemléltetni akarja az egyházban elkövetett bűnöket. A saját példáján keresztül.

– Ezt hogy érted?

– Úgy, hogy sok fanatikus hívő például képes arra, hogy megfeszíttesse magát azért, hogy átélje Krisztus szenvedését a kereszten, az elkövetőnk ezzel szemben azokon mutatja be ezt nekünk, akik másokon követtek el bűnöket, miközben az egyházat szolgálták. 

– Magyarul: egy olyan áldozat bosszúját láthatjuk, akin valószínűleg elkövettek olyan bűncselekményeket, amik nem derültek ki soha, és most eljött, hogy bosszút álljon azokon, akik ezt tették vele?

– Vagy mással tették. Lehet, hogy csak szemtanúja volt eseteknek, de nem mondhatta el, vagy ha igen, akkor megbüntették volna. Tehát most érkezett el az bosszú ideje, az ítélet órája.

Ahogy ezt kimondta, az ég koromfekete lett, és egy hangos dörgés után vakító villám vágott az épületbe. Közvetlenül utána egy holló csapódott a Teve utcai tárgyaló üvegablakának, majd haláltusát vívva, kitört nyakkal és letört szárnyakkal a mélybe zuhant.

A tárgyalóban a neonvilágítás zizegni és sercegni kezdett, majd hangosan felrobbant a mennyezeten lévő lámpatestek, és hangos csörömpöléssel a padlóra hullottak a millió darabra tört hófehér üvegszilánkok. Sötétbe borult minden. A halálra ijedt Lívia, aki soha nem volt vallásos és templomban is a saját keresztelőjén járt utoljára, csak annyit tudott kiejteni a száján:

– Istenem, segíts!

Folyt. köv.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

17. rész

18. rész

19. rész

20. rész

21. rész

22. rész

23. rész

24. rész

25. rész

26. rész

27. rész

28. rész

29. rész

30. rész

31. rész

32. rész

33. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.