December 4,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VODKAJÉG


Szenteltvíz vodkával és jéggel (28. rész)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 210,594 forint, még hiányzik 2,789,406 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ismét napjainkban

Koltay gondolatai úgy kavarogtak, mint a Duna szokott a Margit híd tartópilléreinél, amikor kimegy a Szigetre futni. Ez jutott eszébe, pont mint a Duna. Belül mélyen tudta, hogy azért nem tud elaludni, mert az agya legapróbb nyúlványai is most az „ügy”-re fókuszálnak. Feküdt az ágyában , és bámult bele a sötétbe. Kint csend volt, a kijárási tilalom miatt a város kihalt volt, csak néha törte meg a csendet egy-egy mentőautó szirénázása.  Hajnali fél három volt, az ébresztő óra számlapja a tévé alatti szekrényen vérvörösen világított a sötét szobában. Nem tudott kikapcsolni. Pedig a teste fáradt volt, de az agya… az agya úgy dolgozott, mintha egy matematika érettségi tételt kellene időre megoldania. Tudta a megoldó képletet, hiszen tanulta az összes fortélyt és megoldó kulcsot, de akárhogyan illesztette bele a képletbe őket, sehogy nem jött ki jó eredmény.

Mint ez a fránya vírus. Mindenki találgatja, honnan, mikor és hogyan szabadult el, és tartolta le pár hónap alatt az egész világot. De arra legalább már van megoldás, úgy néz ki. Ám az eredő ott is ismeretlen. Csak ez a sok visszatartott információ ne lenne. Meg a sunnyogás. De ez nem az ő gondja. Az ő gondja a bíboros és a rejtélyes elkövető. Valószínűleg ez lesz pályafutása legfortélyosabb esete. Érezte. Valahol a lelke mélyén mindig is vágyott egy igazán különleges és izgalmas feladatra, valószínűleg ez most megadatott neki. Igazából nem tudta eldönteni, hogy most örüljön-e ennek, mindenestre lehet, hogy mégis igaza van annak, aki azt mondja, a gondolatnak teremtő ereje van. Legalábbis ha így van, akkor most itt van, nesze, oldd meg! De legalább egy kicsit felpörgeti ezeket a karanténos, unalmas mindennapokat. Ez a bezárkózás még a bűnözőket is otthon tartotta, nem volt sok dolga. Mindenki otthon kuksolt, a betörők sem nagyon tudtak dolgozni, az éjszakai szórakozóhelyek zárva. Budapest egy szellemváros lett. Pedig ha bűnözőfejjel gondolkodna, akkor teljesen nyilvánvaló lenne, hogy ez a maszkhordás egy rablónak maga a Kánaán. Felhúz egy kapucnit és egy maszkot, az életben nem tudnának személyleírást adni egy rablóról, ha kipakolna egy bankot. De hál’istennek, ez nem következett be. A drogosok viszont belehúztak, a nagy unalom miatt mindenki füvezett és lazult, a dílerek pedig valószínűleg megszedik magukat. Akárcsak az ételfutárok. 

Elkalandozott. Felkelt és kiment a konyhába, ivott egy pohár vizet, majd kiment az erkélyre és rágyújtott. Mi az indíték? Mi? Ki erőszakol meg egy vénembert? Ez nem is jó szó. Mert az erőszaknál általában az elkövető kielégül a tette után, de itt nem ez történt. Ez inkább kínzás, mint erőszak. A papok között sok a homoszexuális, ez nem volt titok sehol a világon. Meg a pedofília. Összezárva ennyi férfi egy kolostorban vagy szerzetesrendben… Mindenhol férfiak. Régebben egész fiatalon álltak az egyház szolgálatába, de az ösztönök előtörtek a fiatal férfiakból. Az egyház szerint a szexualitás bűn. Nem abban az értelemben, ahogy sokan gondolják. De a papokra más szabályok vonatkoznak. Sok pap direkt kerülte azokat a helyeket, ahol kísértésbe eshet, ezért szinte nem is nagyon találkozott nőkkel. Ellenben sok fiatal fiúval igen. Önmegtartóztatás és szenvedés. Már akinek.

Mennyit bulizott, ismerkedett, csajozott fiatal korában! De szép is volt. Semmiért nem cserélte volna el azokat az éveket. Nagyot szívott a cigarettájába. Eszébe jutottak a pesti éjszakák, amikor minden olyan szép és jó volt. Nem volt internet, videójátékok, Facebook, semmi. Csak az utca, a bandázások és megannyi élmény, amiket valóban átélt. Nem úgy, mint a mostani gyerekek, akik azt hiszik, egy szaros videójáték, a GTA jelenti a valóságot. Semmiért nem cserélte volna el azokat az éveket. Semmiért. De úgy látszik, annak aki ezt tette a bíborossal, másképpen alakult az élete. Valamiért úgy gondolta, hogy a tettes egy fiatal férfi. Ez volt az elmélete. A bíboros múltjában lesz meg a válasz a kérdésekre, de hol kezdje a nyomozást? Ha kérdezősködik az atyánál, az nem fogja felfedni a titkokat, sőt, biztos, hogy visszatart információkat. Mégpedig fontosakat. Ha egyenesen a belügynek kellett jelentenie a bíboros halálát, akkor itt komoly dolgok lehetnek a háttérben. Ez a szál kilőve, valami más módon kell eljutnia a bíboros múltjához.

A nővér! Igen, a nővér lesz a kulcs. Hogy is hívták? Lepöckölte az erkélyről a cigarettát és visszaosont a nappaliba. Leült a gépe elé, és megnyitotta az aktát. Ez az: Szinetár Andrea. Beütötte a nevét a Google keresőjébe, hátha dob valamit a gép. Igen, ez lesz az. Nem, ez nem az – mondta saját magának. Így semmi. Mit hitt? Hogy majd talál valamit a neten egy fiatal apácáról? Miért is ne? Megnyitotta a profilját, és a Facebook keresőjébe is beírta a nevet. Vagy 10 találatot adott ki a gép. Hallott olyanról, hogy fiatal papok a Facebookon és az Instagramon szereznek követőket. A mai világban a fiatalosabb és nyitottabb papok a közösségi térben és a médiában is jelen vannak. A világ változik, és az egyháznak valamilyen úton-módon alkalmazkodnia kell a mai kor vívmányaihoz. Még a pápának is van saját Twittere, ahol megosztja a gondolatait. Elkezdte megnyitogatni a profilokat, aztán a hatodiknál megállt.

Andrea Nővér. Foglakozása: apáca. Munkahely: Tihanyi Apátság. Kép semmi. Csak megosztások. Ilyen-olyan idézetek, de ha tudni akarod, mit oszt meg az ismerőseivel, akkor jelöld ismerősnek. A picsába. Mindegy. Holnap elmegy a nővérhez, és megpróbál beszélni vele. Ha nem tud kiszedni belőle semmit, akkor feltörik a fiókját. Utálta ezt, mármint mások magánéletében turkálni, de most muszáj. Ez van. Visszafeküdt az ágyába. Egy fiatal, gyönyörű nő minek lesz apáca? Annyi itt a kérdőjel és megválaszolatlan kérdés, hogy az agya kezdett leállni. Már nem zakatolt annyira, elfáradt. Érezte, hogy elnyomja az álom. Majd holnap kiderít mindent. Majd holnap, most pihennie kell. 

Folyt. köv. 

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8. rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16. rész

17. rész

18. rész

19. rész

20. rész

21. rész

22. rész

23. rész

24. rész

25. rész

26. rész

27. rész

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.