Ha péntek, akkor miniszterelnöki igehirdetés. Modern időket élünk, nincsen szükség közvetítőre, a saját két fülünk és a Kossuth Rádió bőven elég a közvetlen kapcsolathoz. Természetesen ez a kapcsolat pontosan olyan, amilyen minden vallásban lenni szokott. Az ember nem csacsog azzal az istennel, melyben hisz. Meghallgatja, bólogat és elégedett, hogy van, aki megoldja a gondjait, neki már nem maradt tennivalója, elég hinnie, a többi meg fog oldódni magától. Hisz, megnyugszik, várja a csodát. Ha az elmarad, az sem baj, mert biztosan ez volt a terv, ez egy próbatétel. Ha elbukik, akkor gyenge volt a hite, ha sikerül, akkor így tervezte isten.
Aki kevésbé hívő (mint például én), az csak egy hazudós kisember magyarázkodását fogja hallani. Merthogy az van, hogy mindjárt jó lesz nekünk. Mert március közepére már minden 60 év fölötti be lesz oltva, áprilisra az oltottak és a fertőzésen átesettek száma akár már a kétmilliót is meghaladhatja. Kérdés: na és akkor mi a cakkos franc van? Egyrészt ki tudja és honnan, hányan estek át a fertőzésen? A kevés tesztből ez nem derül ki, ahhoz le kellene tesztelni az egész országot. Másrészt azt ki tudja, hogy aki át is esett a fertőzésen, annak a szervezetében termelődik-e ellenanyag? Mert nem mindenkinél kimutatható, pláne nem tartós a dolog. Pontosan ezért tudnak többször egymás után is megfertőződni az emberek. Harmadrészt pedig ahhoz, hogy sikert lehessen hirdetni, 6-7 millió embert kell beoltani.
Komolyan azt tervezi Orbán, hogy a következő évet is azzal ki lehet húzni, hogy hetente – nagyobb baj esetén naponta – elmondja: mármindjárt vége, már csak egy picit kell kitartani, itt az oltás, kitartás! Tavaly december óta ezt hajtogatja. Oltás annyi érkezik, amennyi. A magyar egészségügy olyan ütemben olt, amilyenben tud. A kormánynak egyáltalán nem az a feladata, hogy kitartásra buzdítson folyamatosan, hanem tényszerűen az a dolguk, hogy az adott lehetőségeken belül biztosítsák az ország működését – ebbe beletartozik az ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, a kultúra, de beletartoznak az állampolgárok is. Egyenként – és azt, hogy minden egyes család képes legyen átvészelni ezt az időszakot. Ha segélyre van szükség, akkor segélyt kell adni. Ehhez képest azt mondta a csúti a tegnapi akcióterves bohóckodása alkalmával:
El akarjuk kerülni, hogy visszatérjünk a segélyalapú gazdasághoz. Ha ezt megtesszük, lecsökken a munkát vállalók száma. Szenvedett ettől a magyar gazdaság eleget. A következő időszak sikere összefügg a nyitás időpontjával.
Érti jól mindenki? Azt mondja a féljogász, aki soha életében semmit nem csinált végig rendesen, hogy a magyarok kibaszottul lusta, élősködő népség. Ha ő, országunk hadura elkezdene pénzt osztani azoknak, akik jövedelem nélkül maradtak – köszönhetően részben az elbaszott járványkezelésnek -, akkor mindenki otthagyná a munkáját, és sűrű, tömött sorokban mennénk segélyt kunyerálni. Orbán Viktorral nem csak az a baj, amit már eddig is tudtunk, hanem az is, hogy nem érti a segély-alapú társadalom és a jóléti társadalom közötti különbséget. Nem sikerült felfognia, hogy az állam azért szedi be az adókat, hogy szociális biztonságot nyújtson a polgárainak. Ilyen gyenge, szar állam még soha nem volt ebben a nyomorult országban, pedig kipróbáltunk már mindenféle rendszereket.
Ráadásul még működőképes terve sincs a kormánynak. Majd most jól megkonzultálja az ő szektájával, hogy mi legyen. Hát én nem tudom, ki hogy van ezzel, de én kikérem magamnak, hogy Mari néni Alsófütykösről és Józsi bácsi Felsőnyenyeréről mondja meg, mi legyen ezután. Kurvára nem értenek hozzá, nem is az ő dolguk. Járványügyi szakemberek és gazdasági szakemberek dolgozzanak ki egy hatékony tervet, a kormány pedig folyamatosan tájékoztassa az országot arról, mikor milyen lépés várható. Ez a feladat, nem pedig az, hogy lelkes konyhai dolgozók és nyugdíjas buszsofőrök találják ki, hogyan kell kezelni a válságot.
Ha eddig nem, most egyértelműen kiderült, hogy Orbán Viktor és díszes kormánya tökéletesen alkalmatlan a feladata ellátására. Amikor jó világ van, amikor működik a gazdaság mindenhol, amikor dől a pénz, akkor nagyon remekül elnavigálnak – és persze harácsolnak, hiszen erre hozták létre a NER rendszerét -, abban a pillanatban azonban, amikor hozzáértésre, egyeztetésre, szakértő munkára, szociális érzékenységre, előrelátásra lenne szükség, csődöt mond a tudomány. Igazából Orbán Viktor azt lihegte bele a rádió mikrofonjába, hogy fingja nincs, mit kellene csinálni, elképzelése sincs arról, hogyan kellene működtetni az országot, dunsztja sincs róla, mikor normalizálódik a helyzet. Egy dolgot tud biztosan: a magyarok lusta élősködők, akiknek nem szabad pénzt adni, mert akkor nem akarnak dolgozni. Én pedig azt mondom, elmegy a búsba az ilyen alkalmatlan gazember. Nemhogy országot, rollert sem szabad rábízni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.