Október 13,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A foci varázsereje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 557,944 forint, még hiányzik 2,442,056 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyik kora nyári, koronamentes, rigófüttyös hajnalon arra a nyugtalanító gondolatra ébredtem, hogy a járvány megszűnésével, vajon mi lehetne a magyarok számára valamilyen vigasz vagy elégtétel a rengeteg megpróbáltatás után.

Annyira gyötört a gondolat, hogy kénytelen voltam felütni a napi sajtót, hátha találnák valamilyen megoldást. És láss csodát, ahogy megnyitom az első oldalt, rögtön felpattan a briliáns megoldás. Mi más lehetne, mint a nemzeti sportunk, a futball. Bevallom férfiasan, a büdös életben meg se fordult volna a fejemben.

De nem ám csak úgy akárki fejéből ugrott elő a korszakalkotó ötlet, hanem egyenesen az ország első számú focistájától, a felcsúti akadémia egyszemélyes alapítójától, a „Labdarúgás és tudomány” című tanulmánykötet bemutatása alkalmával. Fingom sincs, hogy miről szólhat a kötet, de feltétlenül rendelek belőle. És akkor rögtön kettőt.

„Na helló röfik” – köszöntötte vidáman az odacsődült bámészkodókat, mert amikor az agya kezd eldurranni a saját sikereitől, mindig olyan jópofi humoros tud lenni, egyem a zúzáját. Ő a puritán falusi parasztgyerek, a nép egyszerű fia, aki ha kedve szottyan, egyetlen csuklómozdulattal olyan kovászos ubit rittyent, hogy még a Karmelita portása is megnyalja minden ujját utána.

Természetesen hozott a kormányülésre is egy kisvödörnyit, ekkora tehetséget nem lehet véka alá rejteni és végig kóstoltatta a grémium apraja-nagyjával a mennyei csodát. Aki pedig nem csettintett és nyámmogott elég áhítattal, annak most nem lennék a helyében.

„A futball mindig vigasz és elégtétel volt a magyar ember számára” – hangsúlyozta Felcsúton a nagyérdemű. Nem is alaptalanul, tessék csak nyugodtan kipróbálni, nálam bejött.

A minap például a gyógyszertár előtt ücsörögtem a saját külön kiharcolt idősávomban, hadd egye a sárga irigység a fiatal generációt, majd gyöngyvirágos jókedvemben egyet gondoltam, ha már ide evett a fene, legalább kiváltom a gyógyszereimet.

A tekintetem előbb megpihent a csinos gyógyszerész csaj vonalvezetésén, aztán felakadt a pulton tornyosuló gyógyszeres dobozokon.

Majd a végén a maszk alatt csendben a lélegzetem is ráfagyott a képemre, amikor megláttam a végösszeget. Szóval mégiscsak Soros röhög a legvégén.

Csak álltam ott bénán, esetlenül és miközben elővakarásztam a kártyámat, a nyelvem alatt elmorzsoltam mind a hét szentséget, megfűszerezve az összes fagyos szentekkel, és mindezt szép folyékonyan cizelláltan, ahogy úriemberhez illik.

És abban a pillanatban hasított belém az eget rengető gondolat, a következő pillanatban lelki szemeim előtt megjelent egy gyönyörű szép futball labda, amint vidáman pattog egy csodálatosan kongó stadion aláfűtött gyepszőnyegén, lelki torkommal vidáman kortyolgattam a habos sört, és a VIP páholyból vidáman köpködtem a szotyolát az üres lelátóra.

Stadion és kórház akkor szép ha üres, a srácok akkor is megkapják szerény apanázsukat, ha labda közelébe se kerülnek, talán jobb is nekik, meg nekünk is, a játékvezetőt sem anyázzák, esetleg csak gondolatban, nemzeti válogatottunk sem szenved újabb vereséget, nem kell újabb milliárdokért újabb szövetségi kapitányt szerződtetni, és főleg nem kell küzdeni azért, hogy megcsípjük a ranglista legutolsó helyét. Pedig nagyon abba az irányba gyúrunk. Még szegény Dzsudzsi is ismét lapátra került. Pedig volna rá igény. Csak tudnám hol.

Mindezeket végigzongorázva egyből elszállt a dühöm, egy pillanat alatt ismét rózsaszínben virított körülöttem a világ. Igen, most már szinte majdnem teljesen egészen biztos, hogy vigasz és elégtétel a bennünket ért sérelmekre csakis a futball lehet. Én marha, meg eddig azt hittem, hogy egy jobb fajta kandeláber.

Sebaj, nemsokára az összes magyar kórházi dolgozó ott fog tolongani a mangalicaszerelő befektetői körül, tán csak a patikusoknak kéne kissé közelebb férni a bőség kosarához, de legalább bízzanak abban, hogy amit az emberszabású miniszter egyszer megígért, az meg van ígérve.

Viszont minden kisnyugdíjas most már felkerül a Forbes-listára, csak győzzük kivárni a jövő évet, annak is a novemberét, és annyi nyugdíjunk lesz, hogy a hanyatló Nyugat nálunk fog kuncsorogni a mennyei siker receptjéért. Tehát csak türelem.

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.