Azt a bitang kocsmai töltelék fejünket! Plusz az egész becstelen és erkölcstelen lényünket – tetőtől talpig. Kellett ez nekünk? Basszus, ha ezt előbb tudom, akkor beállok valamelyik seggnyaldosó kormánylaphoz, de csak miután a kocsmában megittam öt felest és rá egy litykó bort, kicsit később még esetleg két-három pohár sört. Stílusosan. Ha élve maradok, akkor olyan jó újságíró leszek, mint akik a jobboldalon dolgoznak. „Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent” – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjújában a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely. Nahát, ezt az embert vajon miért kéne szeretnünk, elfogadnunk véleményét? A szépségéért? Az intelligenciájáért? Dehogy, kérem szépen, a humoráért.
Belelépett a morális szar a palacsintába Gulyáséknál, amióta a Fidesz médiaalapítványának éléről lemondott Varga István kijelentései miatt búval aszottak lettek a kormánypárti zsurnaliszták. A volt fideszes képviselő szerint „igényes, jó tollú újságírókat csak a másik oldalon”, azaz a független, illetve baloldali, liberális sajtóban lát. A kancelláriaminiszter a közbeszéd állapotával kapcsolatban azt mondta: „Egy-egy erőseb megjegyzés a mi oldalunkról is elhangzik, viszont az a kocsmai stílus, amely az ellenzék részéről általánossá vált, nálunk nem szokás”.
Így van ez, amikor kormánypárti politikus gondolkodni próbál, de egy istennek nem megy neki. Valahol nagyon elveszítette a fonalat ez a Fidesz-unalom. Észre sem veszi, nem is akarja, mekkora valótlanságokat beszél. Amit elvárnak tőle azon az oldalon, kicsicsázni nincs esze hozzá, marad a már kurva unalmas félreduma. Ezt tanulta, ezt tudja. Büszke lehet rá minden erkölcs-közeli Fidesz bábu. Pálinkás József, volt oktatási miniszternek már csak hisz a kecske ólban kikupálódott banda. Ő mondta, hogy a Palkovics miniszter stílusa, viselkedése kritikán aluli. Azt meg én mondom, hogy olyan stílusban beszél Lovász László akadémiai elnökkel, világhírű matematika professzorral, mint egy kapcaronggyal, pedig a cipőjében még talpbetét sem lehetne ez a motyogó garázda, aki az oktatásügynek is csak ártott. Használhatatlan, ám ő is ákádémikus. Már ideje és esze sincs hozzá, hogy publikáljon, jön a pénz e nélkül is: az Akadémia rendes tagjaként havi 455 ezer forintot kap Palkovics, míg a SZTAKI-tól (legalább tavaly júniusig) havi 800 ezer forintot kapott, írja az egyik kocsmatöltelékekkel teli lap, a Magyar Narancs. Munka nélkül gazdagodni, nesztek, ez a gulyási erkölcsösség. Az orbáni butasági lottón az övék a főnyeremény.
Különben pedig ütök, csípek, harapok. Lovász László nagynénje tanított meg kis elsősként számolni, olvasni, írni – nagy-nagy odafigyeléssel, okos pedagógusként terelgetett bennünket. Imádtuk Lovász Piroska nénit. Látják, még ma sem feledem el. Mi már akkor tudtunk friss híreket a diák matek zseni öccséről. Egyikünk sem lett akadémikus, de nagyon jó lovászi alapokat kaptunk már hatéves korunkban.
Nem tudom, a Gulyás ismeri-e, hallotta-e már Deák Ferenc nevét, aki azt mondta: Ha tőlem függne, a sajtótörvénynek csak egyetlen paragrafusa volna: hazudni nem szabad. Az egész Orbán rezsim erre épül, ezt a paragrafust ők nem ismerik – vicik-vacak hívő emberként sem. A hazugság, a gátlástalanság tartja össze az egész rendszert – a kívül maradtakra pedig hullik a Gulyások sértő, igaztalan vádja.
Nem akarnám most fölsorolni a médiájuk minden bűnét, elég nekem néha hallgatnom a rádiót. A Kossuthot. Nyugodtan átnevezhetnék Migráns Rádiónak. Csak ne a mi pénzünkből. Bizony istentelen morális fölényben vannak: a hírügynökségük megtilt közléseket, a tévéik manipulálnak, hazudnak, és már bocsánat, de olyan IQ-tól megfosztott hírolvasók és szerkesztők dolgoznak az ellenzéket kicsinálós üzemmódban működő híreikben, hogy azt egyetlen demokratikus országban nem tűrnék.
Orbáni hazugságot közvetíteniük nem felkészületlenség, nem erkölcstelenség, hanem a bűn. Így hatalmon maradni nem életbiztosítás, tudja-e a Gulyás? Vajon kiről kellene példát venniük a ballibes újságíróknak: a böszme házelnökről, a trágár bayerekről, dajcsokról, a kupakmatyi kósákról, az alamuszi nyuszi rogánokról vagy az istentelen Istenekről? Akiket aztán ajnároznak a mikrofonállványok, bértollnokok.
Az úgy van, hogy ha a kiváló szakácsnak van ötszáz fakanala, megismeri mindegyiket: az illatáról, a színéről, az állapotáról. De ezeknek mind az ötszáz fakanala egyforma, egyformán kevernek-kavarnak vele az egész ország rovására. Ehetetlen, emberi táplálkozásra alkalmatlan minden narancssárgába öntött masszájuk. Kihagyhatatlan fűszerük a galádság.
Gulyás nyugodtan menjen be egy kocsmába, ottan van a való csodás világ. Ottan majd belemondják a finnyás képibe: B*ssza meg az Orbán az egész k*rva rendszerét, ez nem a mienk, ez egy pökhendi, aljas tyúkszaros, úri világ. Akkor ez lenne a kocsmai stílus? Lehet, de őszinte és igaz.
Tudja, Gulyás, nem mindenkire hat egyformán, hogy ki akarják végezni. Nem én mondtam, hanem Örkény István. Neki mindig volt stílusa. Oké?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.