A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a kormány megsértette a sztrájktörvényt – áll Szűcs Tamás PDSZ elnök levelében. Hogy ebben mégis mi a meglepő? Semmi. Aki ugyanis az elmúlt pár évet Magyarországon töltötte, az pontosan tisztában van azzal, hogy a jogállam leépült, a munkások jogain súlyos csorbát ejtettek, a szólás- és gyülekezési szabadságot megnyirbálták, és úgy általánosságban a demokráciát leváltotta az Orbán vezette oligarchizmus. Itt csak azoknak vannak jogaik, akik a kormány számára fontosak, akik közpénzből ellopott vagyonukból finanszírozzák a hatalom pöffeszkedését. A nővérek, mentősök, tűzoltók és tanárok a kormány álláspontja szerint ordibálhatnak amilyen hangosan csak szeretnének, soha nem fognak értő fülekre találni.
Orbán Viktor évek óta semmibe veszi a munkavállalók jogait és követeléseit, nem érdeklik őt a dolgozók munkakörülményei, sem bérköveteléseik. A sztrájktörvény átírásával jóformán ellehetetlenítették a munkavállalók érdemi sztrájk lehetőségeit, amely tökéletes út a rabszolgaság felé. A szakszervezetek többségének élére párthű kádereket helyezett, akik fene tudja milyen előnyökért cserébe megtesznek mindent azért, hogy Magyarországon ne legyen általános sztrájk. A magyar kormány az állampolgárokkal nem kíván sem most, sem a későbbiekben tárgyalni. A magyar kormány nemzeti konzultációkat küld ki olyan kérdésekben, amelyek fontosak az ő kampányuk szempontjából, azonban teljesen érdektelenek a magyar társadalom számára.
Népszavazásokat lehetetlenítenek el, ezzel is mindent megtéve az ellen, hogy a magyar nép egységesen kiálljon bármi ellen, ami a kormánynak nem érdeke. Orbán Viktort nem érdekli, hogy mit gondolnak csodásabbnál csodásabb ötleteiről a budapestiek, a debreceniek vagy épp a győriek. Ő ugyanis tökéletesen biztos abban, hogy bármit is találjon ki, az csakis zseniális, népnemzeti és nem utolsó sorban keresztényi telitalálat lehet. A nép nevében nyilatkozik akkor, amikor már messze nincs mögötte a magyar emberek nem hogy többsége, de még csak fele sem. Orbán Viktornak és politikájának több ellenzője van, mint támogatója, azonban ezt a kormány nem akarja és nem is fogja soha tudomásul venni.
Azonban ahhoz, hogy ezt a felfogást bármilyen módon megváltoztassuk, úgy értem, a felcsúti kiskirály tudtára adjuk, gyökeres változás kell a cselekvés szintjén. A kormány nem tartja be a játékszabályokat, miközben az ellenzék, valamint a magyar társadalom is úgy viselkedik, mintha törvényes keretek között le lehetne ültetni a kormánytagokat egy tárgyalóasztalhoz. Ezt nagyon gyorsan el kell felejteni. Egy sztrájkhoz nem kell engedélyt kérni sem Orbán Viktortól, sem pedig Semjén Zsolttól. Egy sztrájkot meg kell szervezni, majd meg kell tartani. Rendszert váltani nem udvarias módon, hanem rendszerellenesen, a polgári engedetlenség eszközével lehet. Orbán Viktor nem fogja a hatalmát adni, csak azért mert erre megkéri őt a nép. Orbán Viktor magasról szarik arra, mit kíván a nép, számára kizárólag a hatalom a fontos.
A törvényeket ők írják, méghozzá úgy, hogy azok minden esetben az ő hatalmukat segítse elő. Elég csak megnézni a fideszes Domokos László vezette ÁSZ-t, amely több ellenzéki pártot is elkaszált – feltételezhetően a kormány parancsára –, miközben a Fidesz-KDNP gazdálkodásában nem találtak semmi gyanúsat. Persze hogy nem találtak, hiszen egy volt párttagjuk „ellenőrizte” az egészet! Mit várunk a törvénykezéstől, a jogszabályoktól, amikor a fideszes Polt Péter dönt arról, hogy végső soron ki kerül bíróság elé és ki nem? Mit várunk akkor, amikor a verseny szabályait totálisan felrúgva vásárolja fel egy felcsúti gázszerelő, már régen nem csak a fél, hanem az egész országot? Mit várunk akkor, amikor párthű polgármesterek kezében vannak városok és falvak, ahol a másként gondolkodókat ellehetetlenítve félemlítik meg a lakosságot? Komolyan azt várjuk, hogy a játékszabályokat betartva, a kormány majd le fog ülni a PDSZ vezetőjével, hogy bérekről és munkaviszonyokról tárgyaljanak? Ugyan már! Ébredjünk fel végre ebből a hazug álomból.
A magyar emberek kezében van saját sorsuk és nem számíthatnak senki másra ebben a harcban, mint saját magukra. Az Unió nem fog segíteni, mint ahogy Sargentini sem fogja megmenteni az országot a teljes pusztulástól. Csak mi, magyarok állhatunk ki a saját érdekeinkért. Az Audi dolgozói meg merték tenni azt, amit véleményem szerint a legtöbb hazai munkavállaló gondol. Megtették, mégis a mai napig egyedül vannak. Mire várunk? Mi tartja még mindig vissza a hazai munkavállalókat attól, hogy végre nem a kormány játékszabályai szerint játszva felborítsák az asztalt és azt mondják: most volt elég?! A kormány nem ért a szép szóból, mondjuk hát el, amit akarunk az ő nyelvükön. Nyilvánítsunk véleményt hangosan és jól érthetően, Orbán és eltartottjai ugyanis úgy tűnik, másból nem értenek.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.