Október 15,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Dánia az élő példa

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 668,625 forint, még hiányzik 2,331,375 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Erdei óvoda. A szó hallatán sokaknak – jogosan – a hazai nyári táborok jutnak eszükbe. Van ahol ezek a szavak – vagyis pontosabban a Waldkindergarten, skovbørnehave, esetleg a Skogsmulle – valami egészen mást jelent. Ahhoz hogy igazán megértsük, mit is jelent gyermekek ezrei számára az erdei óvoda, Észak-Európa felé kell vennünk az irányt. Noha ma már a világ számos pontján megjelent ez a fajta oktatási módszer, maga az ötlet a dán Ella Flautau nevéhez fűződik, aki 1950-ben elsőként hozott létre erdei óvodát.

Ki ne emlékezne – feltéve, hogy még az internet kora előtt született – arra az időszakra, amikor gyerekekként csoportokba verődve jártuk az erdőket? Ha esett, ha fújt, amikor csak tehettük az időnk nagy részét a szabadban töltöttük. Nem a számítógépek előtt ültünk órákat, hanem a természetet járva, pocsolyákban ugrálva, fára mászva, erdei állatokat kutatva jártuk a természetet, egészen sötétedésig. A szülők nem aggódták halálra magukat, hogy mégis merre van a gyerek. Nem tartottak attól sem, hogy valami baja esik, hisz a barátaival volt. Ez az időszak a világ igen sok pontján elmúlt.

A gyerekek egészen kiskoruktól fogva folyamatos felügyelet alatt vannak. Nem ismerkednek meg a kerti bogarakkal, sem a frissen nyíló ibolya illatával. Az otthonunkból kikerülve az óvodák épületének biztonságos közegébe kerülnek, ahol éveken keresztül szobákban és folyosókon töltik a mindennapjaikat. A természethez legközelebb akkor kerülhetnek, ha épp kiengedik őket az udvarra, hogy játszhassanak egy kicsit. A 2000-es évek gyermekei sokszor szinte alig tudnak valamit a természetről, ugyanis azzal soha nem kerültek tényleges kapcsolatba, ez azonban nem az ő hibájuk.

Nem mindenki járt viszont így. Többek között Németországban, Dániában, Svédországban és Norvégiában ugyanis a szülők a mai napig választhatnak beltéri és kültéri oktatás között. Ahelyett, hogy egy kicsit belekóstolnánk a különböző országok erdei óvodai módszereibe, a dán példán keresztül szeretném bemutatni, mekkora haszna lenne egy ilyen módszernek idehaza is.

Dániában az óvodák 10%-a – vagyis legalább 500 – erdei óvoda. Ez azt jelenti, hogy a napjuk egy részét, vagy akár a teljes napot is az erdőben, egy mezőn, esetleg egy parkban töltik, ahol a természettel interakcióba kerülve tanulják meg a legalapvetőbb dolgokat. Nincsenek kerítések és nincsenek pedagógusok tucatjai sem a gyerekekkel, mert nem félnek attól, hogy bármi baj történne. A gyerek ugyanis nem hülye. Képes megérteni és felfogni a körülötte lévő világot, ehhez csupán annyi kell, hogy ha kérdése van, arra választ kapjon.

Nincs a természetnél tökéletesebb környezet arra, hogy a gyerekek megtanulják a legalapvetőbb szabályokat, amellett, hogy kialakuljon bennük egy természet iránti tisztelet. Dániában a gyerekek megtanulnak késsel nyársat faragni és megtanítják őket arra is, hogy a kés csupán egy eszköz, nem pedig fegyver. Gond nélkül mászhatnak akár 5-10 méteres fák koronájára is, ugyanis a gyerek pontosan tisztában van azzal, hogy mik a korlátai. Hogy ez baromság? Akkor lássuk mit mond egy 17 éve erdei óvodában tanító pedagógus az erdőben történő súlyos balesetekről:

-17 éves pályafutásom alatt egyszer kellett kórházba vinnem gyereket az erdei iskolából.

-Mi történt?

-Az egyik szülő, aki épp a gyermekéért jött, áthajtott az egyik gyerek lábán.

Kisebb balesetek persze történnek, de hol nem? Ezek az esetek pedig tökéletesek arra, hogy a gyerek tanuljon belőlük. Olyan ez, mint ahhoz, hogy valakinek kialakuljon az immunrendszere, gyerekkorában nem szabad megóvni még a széltől is. Igenis menjen ki a gyerek játszani, ha esik, ha fúj, esetleg havazik. Játszhasson a homokozóban, kúszhasson a padlón és ugorhasson pocsolyából pocsolyába. Ha ezeket mind elvesszük egy gyerektől, azzal nem megvédjük, hanem megfosztjuk valamitől. Mindenki csak egyszer fiatal, ezt ne felejtsük.

A finn oktatási rendszerhez hasonlóan könyvek helyett a való világot veszik alapul és hagyják őket, hogy a maguk ritmusában, a számukra valóban fontos dolgokat tanulják meg. Nem próbálják meg beléjük erőszakolni a tudást, helyette inkább megtanítják tanulni őket.

A finn oktatásról szóló cikkem végén is leírtam, hogy bőven lenne mit tanulni a skandinávoktól. Megteszem ezt most is, mivel kizártnak tartom, hogy pénzügyileg megoldhatatlan lenne a dolog. Nem milliárdos stadionokra lenne szüksége ennek az országnak, hanem épeszű oktatási rendszerre. Ehhez pedig nem kéne mást tennünk, mint kinyitnunk a szemünket. Az évtizedek óta sikertelen, leterhelő és romboló poroszos oktatási rendszer helyett itt az ideje annak, hogy végre változás történjen. Példák tucatjai vannak a világban arra, hogy mégis milyen irányba érdemes elindulni. A 2000-es évek előtt született gyermekek az élő példái annak, hogy a természettől jobb tanár nem létezik, jó lenne ezt végre felismerni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.