A siker másik titka (az egyik a munkaalapú társadalom és a teljes foglalkoztatottság – szerk.) az, hogy a saját lábunkon akarunk állni. A magyar gazdaságot nem német pénzből akarjuk rendbe hozni, és visszafizettük az összes adósságot mind az IMF-nek, mind az EU-nak, amit a válság kezelésére használtunk. Aki mások pénzéből él, az végső soron szolga, ez nem illik a magyar jellemhez.
Mi természetünknél fogva hűségesek vagyunk, és azok is maradunk, nem keresünk új szövetségeseket.
Semmi sem fölösleges, és semmi nem múlik el következmények nélkül.
Az van, hogy az MTI lehozott egy csodálatos dörgedelmet az Orbán nevű Viktor Passauer Neue Presse című német lapnak adott, csütörtökön megjelent interjújából, amelyben van minden, mint a búcsúban.
Az általam fent tendenciózusan kiragadott foszlányok mellett természetesen minden rögeszméjéről szabadon beszélhetett, szárnyalhatott, bölcselkedhetett. Pontosan úgy, ahogyan azt a mindenkori pávatánc megköveteli. Egyszerre udvariaskodni a kérdező országával, finomítani a frontális, primitív geciségeket és haza is üzenni, hogy kemény vagyok, mint a kád széle – ez Orbán műfaja, ebben verhetetlen. (A történelmi hűség kedvéért érdemes elolvasni, mit mondott ugyanennek a lapnak pontosan egy évvel ezelőtt, tavaly októberben.)
A bevándorló- és nem bevándorlóországok közötti törésvonalaktól kezdve (fanatikusok kedvéért: migránsmentes és nem migránsmentes övezet) az Európai Bíróság rongyosra ócsárolt kvótaítéletén át, a csehek vérkorrupt Trumpjának választási győzelmén keresztül (nekünk, magyaroknak fekszenek az ilyen vezetők) a magyar gazdasági sikerekig és a német-magyar kapcsolatokig (évszázadok óta nem háborúztunk egymással; bár csórók és kicsik vagyunk, tessék tisztelni minket) mindenről is nyomta a zavarbaejtő dumáját a magyarok vezérlő csillaga. Aki – mindenki nyugodjon meg – szeretne a politikai ringben maradni, és azt is szeretné, ha már kívánságműsor az élet, hogy a Fidesz meghatározó erő és szilárd pillér maradjon a migránsmentes övezet nem bevándorlóországok szövetségének csoportjában.
Meghiszem azt, haver! Más opció számodra nemigen maradt, mint tökön, babon és szimbolikus holttesteken át a ringben maradni. Ezzel megőrzöd azt a halovány esélyedet arra, hogy félreértelmezett szolgaságod – ha már mindenképpen ezzel az általad pejoratív értelemben használt funkcióval láttad szükségesnek megdobálni a hallgatóságot – megannyi bűnös cselekedete ne kerüljön még hosszú ideig terítékre.
Úgyhogy belátom, menetelned kell töretlenül az alternatív valóság rögös ösvényén, csűrnöd és csavarnod kell a szavakat, tolnod a barokk szómágiát és a felcsúti bikkfanyelv fokhagymaszagú szlogenjeit, forgatnod a köpönyeget vadul és becsomagolni ezt az egészet a szintén oly ismerős fajelméleti királyi többesbe. Hogy mi magyarok milyen jellemek vagyunk, hogy nekünk magyaroknak milyen a természetünk, hogy nekünk magyaroknak miféle emberek fekszenek és mifélék nem.
Azon túl, hogy minden alkalommal ordas eszmék és ideológiák ugranak be az embernek e valóságtól elrugaszkodott, elnagyolt nemzetiségi jellemrajzok olvastán, szögezzünk le pár dolgot, tökfej!
Az, hogy mi mindketten magyarok vagyunk, nem jelenti azt, hogy a jellemünk, a természetünk, a más emberekhez való viszonyunk, szimpátiáink és antipátiáink tekintetében akárcsak körömfeketényi hasonlóság van közöttünk. Nem kicsit van tele a padlás azzal, hogy a magyarok Istenének képzeled magad, és folyamatosan úgy reflektálsz cseppet sem becses személyedre, mintha az egyetemes magyarság megtestítője, minden magyarok ideáltípusa volnál.
Én például megvetem a korrupt, ügyeskedő, minden hájjal megkent, populista geciket, neked viszont azok fekszenek.
Én például hűséges vagyok az elveimhez, függetlenül attól, hogy milyen szelek járnak, hogy megéri, vagy nem éri meg hűségesnek lenni azokhoz az elvekhez.
Veled ellentétben én nem árultam el a szövetségeseimet, nem szúrtam hátba a barátaimat. Te átvágtál nem egyet közülük. Az SZDSZ-t, a Független Kisgazdapártot, az MDF-et, Soros Györgyöt, Simicska Lajost és – Putyin cimborád óhaja szerint – azt az európai rendszert is sikerrel bomlasztod, amelynek tagja vagy.
Én veled ellentétben nem állítottam, hogy liberális vagyok, majd amikor kiderült, hogy az politikailag nem kifizetődő, nem nyergeltem át a nemzeti oldalra, hogy mára én legyek a kereszténység védőszentje.
Nem én kreáltam üldözendő páriákat egykori szövetségeseimből, és nem én vagyok az, aki minden megszólalásommal minden egyes nap beletörlöm a mangalicatrágyás gumicsizmámat a múltamba, és meghazudtolom egykori önmagamat.
Nem én neveztem az iszlámot az egyetemes kultúra megkerülhetetlen tényezőjének, amelyről a tisztelet hangján kell beszélni, hogy egy év múlva majd az iszlám gyalázásából építsek magamnak szemétdombot és egész kormányzásomat az ideggengyűlöletnek rendeljem alá.
Hadd ne soroljam a példákat. Az, hogy te egy gerinctelen, jellemtelen, hazug, korrupt ember vagy, akinek kétségtelen politikusi tehetségét torz személyisége pillanatok alatt lenullázta, nem jelenti azt, hogy mi magyarok gerinctelen, elvtelen, hazug, korrupt emberek vagyunk. Sokunk jelleme és természete a végtelenben sem találkozik a tiéddel, tökfej!
Abból, hogy te összetéveszted saját közszolgálatod (szolgálat szótöve: szolga) követelményeit egy hűbér- és földesúr alanyi jogaival, nem következik, hogy mi, magyarok egytől egyig annyira degenerált hülyék vagyunk, hogy nem vágjuk: súlyos szereptévesztésben élsz, öcsém. Nem mi vagyunk neked köszönhetően, hanem te lehetsz nekünk köszönhetően: szolga.
A saját lábunkra állásod és a német összeszerelőipar szalagjai mellett görnyedő, éhbérért foglalkoztatott munkaalapú társadalom sikertörténetét most hagyjuk a fenébe, könyvtárnyi szakirodalma van lassan annak, hogy a bevándorláspara mellett hogyan űzted el az értékes munkaerőt Magyarországról.
A helyzet az, hogy bármekkorát akartál alakítani ezzel a szolgázással és mások pénzéből éléssel, benézted egy kicsit. Igen, én is mások pénzéből élek, te is mások pénzéből élsz. A különbség közöttünk az, hogy te azon felül, ami neked jár, a mások pénzét hűtlenül kezeled, mindazok akarata és beleegyezése nélkül, akik rád bízták azt a pénzt. Nem az én famíliám és degenerált híveim dagonyáznak könyékig a mások pénzében. Nem én váltom valóra mások pénzéből a gyerekkori lefosott álmaimat, nem én titkolózom és fosom telibe a nyilvánosságot, amikor el kellene számolni azokkal a pénzekkel.
Te azért élhetsz mások pénzéből, a mások lábán állva kurvajól, mert szolgának nézed ezt az országo, amelyet szolgálnod kellene. De közeleg az idő, amikor a migránsmentes övezet típusú dumák nem fogják eltakarni azokat az egzisztenciális, rendszerszintű problémákat, amelyekre nem válasz az, hogy te megvédted a bolygót a migránsoktól.
Az önkritikátlan, összefüggéstelen, ellentmondásos, önmagadat szembeköpő szavaid fogják lerántani visszafordíthatatlanul rólad a leplet. Akkor majd visszatérünk arra az egyetemes igazságra, hogy semmi nem múlik el következmények nélkül. Úgy legyen, tökfej!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.