Orbán Viktor harcot hirdet. Megint. Századszor. Milliárdos költségen megkérdezik a társadalmat, akarunk-e olyan idegen embereket eltartani, akik talán bűnözők és dolgozni sem akarnak, csak a híresen nagyvonalú magyar szociális hálóba kapaszkodva szeretnének élősködni a nyakunkon? Akarjuk-e megvédeni a rezsicsökkentést? Megállítani Brüsszelt? Kell ez a demagóg áltársadalmi álpárbeszéd, mert a szélsőjobbról is szeretne a kormány visszacsábítani szavazókat, közben pedig a még meglévő szavazóbázist is meg szeretné erősíteni. A nacionalista eszmék erre mindig tökéletesen alkalmasnak tűnnek, hiszen a kormánypárti keménymag jóformán már csak a múlt rendszerben szocializálódott idős emberekből áll. Ők azok a hívek, akik Orbánban látják a megváltást, a vezetőt, az erős védelmezőt, az egykori fiatal önmagukat és talán egy kicsit az unokájukat. Egyáltalán nem minden korosabb ember hívő, de a hívők közül sokan ilyenek.
Őket már nem érinti sem az oktatás helyzete, sem a munkaerőpiac anomáliái. Nekik nem kell külföldre menniük a megélhetés reményében, sem megalázó munkát végezni egy kevés alamizsnáért. Minden hónapban megkapják a nyugdíjukat, ami – ha kevés is, – de biztos pénz. Ráadásul ezek azok az idős emberek, akik szeretnének abban a hitben masírozni a békemeneten, hogy ők irányítják önnön sorsukat, az ország és a teljes társadalom sorsát. Vezérek, egyenként és tömegben. Ők csak jót akarnak.
A kormány támogatói között szép számmal akadnak külföldön élő, külföldön született, honosított magyarok. Ők nem tapasztalják a bőrükön a valóságot, a hozzájuk eljutó propaganda és a különféle címeken nekik juttatott anyaországi támogatások elég meggyőzőek ahhoz, hogy az Orbán-kormány híveivé szegődjenek. Ők is csak jót akarnak. Értelmiségi nincs sem a kormányban, sem körülötte. Elüldözték, vagy saját elhatározásából elfordult mindenki, aki képes átlátni és értékelni azt, ahová tart a kormány, az ország.
Már csak a markukat tartó megélhetési hívek, a Keresztény Egyház és a volt MSZMP tagok (komoly átfedésekkel) támasztják a rogyadozó épületet. Dilettáns, de a végtelenségig mohó politikai nyikhajok vették át a szakpolitikusok helyét. Ők még csak nem is Orbánban hisznek, hanem a megszerezhető vagyonban, a megkaparintható hatalomban. Önjáró kiskirályok hatalmas étvággyal, minden erkölcsi fedezet, pláne gátlás nélkül.
Az ellenzéki pártok nem találják a helyüket, civakodnak egymással, önmagukkal, időnként látszat-támadásokat indítanak a kormány ellen. Valójában őket is a pártérdekek és a személyes ambíciók hajtják, semmi más.
Közben a társadalom menekül. A fiatalok, de már a középkorúak is igyekeznek más országban megélhetést, megbecsülést találni. Többnyire sikerrel. Mennek a frissdiplomások, a szakmával rendelkezők, a nyelveket beszélők, a dolgozni és élni akarók. Családok, akik nem akarják azt, hogy Balog Zoltán döntésén múljon: hol tanulhat majd a gyermekük. Családok, akik egyszerűen csak normális, biztonságos, emberi életre vágynak, amiért megdolgoznak.
Más fiatalok és kevésbé fiatalok országon belül emigrálnak. Visszahúzódnak a közélettől, igyekeznek falat emelni családjuk és a politika közé. Akár úgy, hogy tanyára költözve, lehetőleg minél inkább önellátásra rendezkednek be, így függetlenedve mindattól, ami szinte elkerülhetetlenül érint mindenkit.
A kormány masírozik, mint egy irányítóját veszített Gólem. Agyatlanul, brutálisan, öncélúan. Egyetlen átgondolt, az ország jövőjét szem előtt tartó terv nélkül. Minden cselekedetük a hatalom korlátlan gyakorlását és a közvagyon megszerzését célozza, semmi mást. Néhány család korlátlan hatalmát és korlátlan gazdagodását szolgálja a kormány, már nem is tudják titkolni, de nem is akarják. Ezt hívják intézményesített korrupciónak, vagy maffiaállamnak. Kinek hogy tetszik.
Ahogy kiürült a politika, kiürült a társadalom, a közélet, úgy ürül ki lassan az ország is. Fizikailag is, hiszen az elvándorlás aránya folyamatosan növekszik. Morálisan is, mert az önálló gondolatoknak, véleményeknek, valódi értékrendeknek nincs helye a kormánypropaganda-gépezetben.
A megvédünkviktor nénikék és bácsikák addig fontosak, ameddig menetelni, agitálni, savval fenyegetni, ütni tudnak. Ha már erre nem képesek, akkor ugyanaz a sors vár rájuk, mint minden más idős, beteg, fogyatékkal élő, vagy bármi okból az önvédelemre képtelen emberre az országban. A kórházi elfekvő, leszedálva, hogy ne legyen vele gond. Mert alig van orvos, a nővérek túlterheltek, a rendszer alig működik.
Kiürül az ország, pontosabban kiüresedik. A társadalom fásult, az értelmiség elfáradt, mindenki képtelen az önvédelemre. A felsőoktatás bedarálása ellen a rektorok nem emelik fel a szavukat. Sunyítanak, mert az biztonságos. Az alap,- és középfokú oktatást már régen felfalta a hatalom. Nem tiltakoztak a pedagógusok, nem tiltakoztak a szülők. Az önkormányzatok is befeküdtek a kormány akaratának. Az erősebb kutya…
Orbán Viktort idézem abból a korszakából, amikor még nem istenkirálynak, csak dakota harcosnak képzelte magát: „Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le róla!” Nagyjából ez van most, de Orbán nem száll le a döglött lóról, hanem még mindig nyúzza.
Most éppen a hetedik bőrnél tart.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.