December 5,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Akinek élete minden megvalósítása, hogy az apósa veje lett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 210,594 forint, még hiányzik 2,789,406 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alighogy lecsúszott az a „lakótelepi” marhapörkölt a nép fiának bendőjébe, és a hatalmas rajongótábor a kötelező könnyes szemekkel, valamint többezres nagyságrendben konstatálta, hogy milyen egyszerű, úri maníroktól, gőgtől és nagyzolási mániától mentes szerethető paraszt a főnök úr, itt a jó hír hétfő reggelre. Ami az alternatív valóságban a nem vagyonos egyszerűséget jelképezi egy hülyére vett félország számára. Változatlanul.

A Direkt36 tényfeltáró cikke szerint 1 milliárd forintos ingatlanhoz jutott Tiborcz Pityu miniszterelnöki vő a komáromi ipari parkban. Mert akinek nincs ipari parki ingatlana, az annyit is ér. Tiborcz a sajátlábú penészgomba, ami mindenhova beeszi magát (by Bálint), augusztusban jelent meg többségi tulajdonosként a győri milliárdos, Paár Attila WHB Ingatlan Kft. nevű cégében.

Ez tök véletlenül éppen pontosan az a Paár Attila, akinek tavaly tavasszal – az uniós ellenőrzések fenyegető árnyékában – eladta legjövedelmezőbb vállalkozását, az országot sötétbe borító Elios Zrt-t. Amely Elios Zrt. állami megrendeléseknek köszönhetően lett 8 milliárdos forgalmú piacvezető cég a LED-lámpás közvilágítások piacán. A cég tavaly rekordnyereséget, 900 millió forintot termelt, ezt már az új tulajdonos, Paár cége vette fel. Nem azért történt mindez, mert a 30 éves partiarc bármihez is értene, önerőből bármit is letett volna a nemzet tyúkszemes lábán álló asztalra, hanem mert.

Tiborcz a 166 millió forintos törzstőkéjű cég tulajdonrészének 75 százalékát vásárolta meg, és ezzel ő lett a szóban forgó böszme telephely többségi tulajdonosa is. Komárom vezetése nemrég még úgy számolt, hogy ezt az ingatlant fogja használni egy dél-koreai autóipari cég, amely a magyar kormány csábítására érkezne az országba. Hogy végül összejön a dél-koreai üzlet, vagy sem, arról nem árultak el semmit az illetékesek Vargától Szijjártóig, de ez a lényeg a dió héjába csomagolva.

Azt sem tudni, hogy Pityu pontosan mennyiért rakta zsebre a hatalmas hodályt, csak annyi vehető biztosra, hogy az épületet korábban birtokló Perlos nevű nemzetközi cég tavalyi évzáró mérlegében az ingatlan 3,28 millió eurós értékkel szerepelt, ami akkori árfolyammal számolva 1,027 milliárd forintnak felel meg. A cég egyik munkatársa megerősítette, hogy körülbelül ennyiért” is adták el. Pityunak.

És már megint ugyanott tartunk, ahol hetente, naponta szoktunk, hetedik éve: kormánybefolyás, uniós pénzek, nagyértékű ingatlanok és a miniszterelnöknek csúfolt ember tetszőleges csatolmánya, pereputtya, családtagja ugyanabban az egy mondatban. Korrupció, bűzös, gennyes korrupció.

Fogalmam nincs, hogyan lehetne érthető módon, ezredszerre is elmagyarázni: az, hogy egy országban a miniszterelnök veje (sokan mások mellett) folyamatosan a közpénzek körül tűnik fel, kormányzati hátszéllel mindig pontosan nyúl bele valami tuti üzletbe, talicskázza az uniós támogatásokat, állami segédlettel vásárol palotákat-kastélyokat, bennfentes információk birtokában és a közbeszerzési eljárások fideszes módszertana szerint tarol le piacokat, bizniszel cégéres maffiózókkal és bűnözőkkel, játssza a kezükre a köz vagyonát (lásd a Postabank egykori épülete), a vegytiszta korrupció definíciója. Az ilyen erkölcsi szemétdombokat minden magára valamit adó, egészséges társadalom azonnal kiveti magából, hiszen pontosan tudja, hogy az övét, a gyerekéét lopják. Nem csak a libsi hülye szomszédét.

Ehhez képest az érettségi öltönyét hihízó, de még mindig büszkén viselő Tiborcz István, akinek egy normális ruhadarabra nem, ellenben milliárdos istállókra futja a jódolgából, egyszerűen nem tud úgy vetődni, hogy ne találja el valami ötcsillagos osztalék, összeharácsolnivaló ingatlan, még ki nem aknázott jószerencse. A polgár meg nem hiszi, nem is érti, nem érdekli, nem talál benne kivetnivalót, húzza boldogtalanul tovább az igát. Megemelt minimálbérért.

Mindeközben a mangalicaszerelő univerzális tehetségét megszégyenítő fiatal üzletember, akinek élete megvalósítása, hogy az apósa veje lett, piacvezető cégeket lapátol össze kormányzatilag hűtlenül irányított közpénzmilliárdokból, kormányzati segítséggel vásárol nem ritkán áron alul felfoghatatlan ingatlanokat, amikkel soha nem tud mellényúlni. Miközben a közönséges magyar vállalkozások jó része a túlélésért küzd, Tiborcz pajtásnak nincs kockázat: a családfő és keresztapa akaratából és tudtával történik mindez.

Csak azok nem tudnak róla, csak azok szarják le magasról, csak azok nem értenek semmit az egészből, akiket a leginkább érint. Az a több tízezezer ember, akinek megroggyan a térde a gyönyörűségtől, hogy az egyélőisten felmosóronggyal a nyakában zabál, mint aki hetek óta nem evett. Akik még mindig nem fogták fel agyilag, hogy azért dolgoznak egy, a régió és az Unió sereghajtójává züllött ország nyomorúságos reálbéréért, az unokájuk azért fog Angliában megszületni, mert a Tiborczok felzabálják a jövőjét is, nem csak a jelenét.

Ami azért is tragédia, mert ez a fajta mentalitás termelődik újra. A ritka és értékes kivételeket leszámítva (ők azok, akik pontosan értik, hogy mi zajlik és tiltakoznak ellene), a fiatalok zöme is abban a pusztító légkörben szocializálódik. Ahol természetessé válik, hogy leginkább kapcsolatokkal, korrupcióval, mutyikkal, ismeretségekkel lehet előrébb jutni. A mindent felzabáló korrupciót, ügyeskedést, dörgölőzést tartják majd mércének. Miközben meg sem fordul a fejükben, ahogyan a felmenőik fejében sem, hogy mennyire abnormális és ocsmány az, ha valaki csak annyit képes felmutatni, csak azzal képes mindenki más fejére szarni, hogy jó helyre házasodott. Ennek a mentalitásnak a természetessé válása, a deviancia normává válása az, ami igazán elkeserítő.

Mert egy normális, egészséges társadalomban az Orbán-klán a hatalom közelébe nem kerülhetett volna, nemhogy ezt az ipari parkokban mérhető korrupciót rászabadíthatta volna a legalsóbb szintektől kezdve mindenhova. Ez itt nem történhetne meg hetedik éve, hogy mind közül a legaljasabbat királlyá koronázzák és nyájasan asszisztálnak a kétpofára zabalásához – amiből még mindig a marhapörkölt a legártalmatlanabb -, ha a társadalom nem vergődne abban a morális fertőben, amiben húsz éve vergődik. Vagy 120.

Orbán Viktornak már régen nem a százmilliárdok kellenek, amelyek különféle számlákon parkolnak. Hanem az a hatalom, amit ezekkel a százmilliárdos tételekkel megvásárolt, amik bebetonozták a székébe. Ő nem mangalicatelepeket, palotákat, Nárcisz-kutyák majorságát, termőföldeket, kaszálókat, legelőket vásárolgat a családja és seggnyalói révén. Hanem azt a lojalitást és hűséget, amitől azt reméli, hogy hatalomban tartja az idők végezetéig. Azt a rohadt marhapörköltet meg simán megengedheti magának a legegyszerűbb nép fia is, hajráviktor, adjon az isten jóegészséget neked, hogy még sokáig megvédhess minket saját magunktól!

És mire feleszmél az ország, semmije nem marad. Minden, de abszolút minden a Tiborczok nevén lesz. Akik soha semmit nem mozdítottak a közösségért, akiknek minden tehetségük annyi, hogy megszülettek és jó helyre születtek, de a kezükben tartják egy kifárasztott, lebutított ország minden vagyonát. Ehhez kerültünk közelebb megint egy lépéssel.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.