Tisztában vagyok azzal, hogy egészségügyi megfontolásokból kívánatosabb volna a politikai színpad egyik legkínosabb és legvállalhatatlanabb figuráját teljes egészében mellőzni és figyelmen kívül hagyni. Ám mivel Vona Gábor felkavarta az érvénytelen álnépszavazás utáni állapotok pocsolyáját a magát jobbnak-szélsőjobbnak nevező oldalon, kénytelen vagyok.
Kósa Lajos, minden kupakok, tuszik és hutuk világszínvonalú szakértője, a Fidesz reklámarca, akin – meggyőződésem szerint – a függöny mögött álló társai is kétrét görnyedve szoktak röhögni, elemi erővel szállt bele tegnap mindenkibe, aki nem Orbán Viktor, nem a Fidesz és nem a letelepedési kötvényes jótétemény.
Elég baj ez nekünk, már amennyiben a főnöknek már régen ki kellett volna merészkednie a dolgozószobájából és eligazítást tartani a nemzetnek. De mivel ez nem megy neki – lassan már megtámasztva sem érdemes kiengedni a reflektorok fényébe -, időről időre ezt a határtalanul buta frakcióvezetőt tolják a mikrofonok elé. (Németh Szilárd agytekervényeit bizonyára masszírozzák ilyenkor valahol a színfalak mögött.)
Kósa megszakértette a jobbikos-alkotmánymódosításos témát. Meg az MSZP-s témát, meg a Vona Gáboros témát és kénytelen-kelletlen muszáj volt okoskodnia valami penetránsat a letelepedési kötvénybiznisz meg a mindenáron alkotmánymódosítás nem létező összefüggés-rendszeréről.
Ide süllyedt és fejlődött vissza a nagy nemzeti ügy, amelyet széleskörű, megfellebezhetetlen, közel 100%-os összefogás övez a mai napig állítólag. Hogy Kósa Lajos a megmondhatója annak, hogy Vona Gábor, hogy egyáltalán bárki a világon össze-vissza beszél és hazudik. Ennek az axiómának a bizonyítására és örömére, nemzeti hagyományaihoz híven Kósa össze-vissza beszélt. Ráadásul viccelődni próbált, ám valamiért senki nem röhögött, valamint felháborodottan őrjöngött azon, hogy milyen dolog már feltételhez kötni az alkotmánymódosítás megszavazását.
Abszurdnak nevezte a letelepedési kötvény ügye és a betelepítési kvóta elleni alkotmánymódosítás összekapcsolását, ezért bizonyítandó, hogy mégiscsak egy Szabolcska Mihály költőcske veszett el benne, remekbeszabott hasonlattal a letelepedési kötvényt vásárlókat albérlőkhöz, a bevándorlókat betörökhőz hasonlította.
„Vagy nemzeti érdek valami, vagy sem. (…) Vagy hazafi vagyok, vagy hazaáruló”. „Magyarország biztonsága, a magyar emberek védelme nem alku tárgya”
Mivel tegnap már kifejtettük ennek a Vona-Orbán csörtének a kontextusát és lehetséges értelmezési kereteit is felvázoltuk, ezúttal megengedhetjük magunknak, hogy szimbolikusan legalábbis beleszálljunk Kósába és az általa képviselt, arcpirító sötétségbe, amit az állampárt ilyen – állítólagos – fontos és nemzeti ügyek kapcsán felvonultat.
Máig képes vagyok gondolkodás tárgyává tenni, hogy vajon nem égő ezeknek az entellektüel nemzeti-polgáriaknak (vicceltem) ezt az alulművelt, összefüggő mondatok koherens egésszé fűzésére képtelen tuskót állandóan beletolni az arcunkba, hogy tessék, ennyire vagyunk hajlandóak komolyan venni benneteket, és az úgynevezett nemzeti ügyeket, hogy csak ezt a komolyan vehető elemi szintjét alulról súroló, okoskodó sötét parasztot találtuk, aki majd eligazít benneteket?
Most annak abszurditásától próbáljunk eltekinteni, hogy egy nem létező baromságról beszélnek, hogy a nem létező kényszerbetelepítésből szárba szökkentett érvénytelen népszavazásban gyökereztetett alkotmánymódosítással akarják megvédeni az országot. Fókuszáljunk arra, hogy a nagy nemzeti összefogásból és egy irányban állásból és megkerülhetetlen többségnek kinevezett kisebbségből mára megint hazaárulózás lett, megint sumákolás lett, megint a kettészakítás irányába mutató uszítás lett. Amihez ráadásul ezt az éjszakai sötétséget idéző, bamba, tényleg szégyellnivaló intellektusú embert használják fel. Aki csak éppen nem dudál, amikor elüti magát. Véletlenül.
Szóval. Kétségtelen, hogy az ember vagy hutu, vagy tuszi, a kettő egyszerre nem feltétlenül jön össze. Általában a hazaárulás tényleg kizárja a hazafiságot. Csak azt nem tudom, hogy mi köze a letelepedési kötvényből személyes klientúrájának gazdagodását, a magyar állampolgárok megkárosítását csúcsra járató Fidesznek a hazafisághoz? Mitől hazafi az, aki néhány arrogáns, pofátlan Habony és Rogán kedvéért idegen állampolgároknak árulja a hazát a magyarok pénzén? Miből gondolja Kósa, hogy az ő félanalfabétasága a megmondhatója a hazafiságnak?
Az, hogy megint előkapták a sifonér aljáról az aki nincs velünk, az ellenünk már tíz évvel ezelőtt is kínosnak számító, újratervezett, narancsos mantrát, több, mint égbekiáltó. Nem mintha a bolsevik tempó nem lenne szerves része a Fidesz mentalitásának, napi cselekvésének és pótcselekvésének. De mi az, hogy megint a magyar emberekre hivatkozva hazaárulóztok? Ti, akik a saját magatok által hozott törvényt is szembeköptétek. Ti, akik egy elbukott, érvénytelen népszavazásból legitimitást olvastatok ki. Tessék, Lajos, gyönyörködj magadban!
Szerinted te mennyire vagy bárminek a megmondhatója és mennyire vagy az az ember, aki eldöntheti, ki a hazaáruló, ki nem, ki az albérlő és ki a betörő, Lajos? Az, aki az MTI-től próbálja megérdeklődni, hogy mit is szokott gondolni ő általában az érvénytelen népszavazásokról, azzal miről lehetne érdemben szót váltani?
Az a helyzet van szerintem, hogy bár mindig lesz 2-3 hülye, aki félrenyom, nem tudja, melyik világon van, aki megvásárolható, elnézi, azt sem tudja melyik gombnak mi a szerepe (ezért igen, meglesz az a 2-3 hiányzó szavazat is), de elképesztően nagy égés, hogy az állampárt ezen a lejtős pályán is ide süllyedt. Már üzletelni, számolgatni kell, hogy hátha becsúszik valami nem remélt szavazat az ellenzéktől, a független ellenzéktől, vagy az ellenzéknek egyre kevésbé tekinthető MSZP-től, aki tegnap pontosan és szó szerint egy követ fújt a kormánypárttal a Jobbik ellenében.
Visszatérve: ha most így hisztériázol Lajos, amikor még csak arról beszéltünk, hogy az összelopkodott pénzek tengerében a letelepedési kötvényes konstrukció kiütése parányi kis lyukat képezne, hogy fogtok óbégatni, amikor egyszer váratlanul elveszítitek a választást? Tudod milyen albérlők ezek, Lajos? Olyanok, akik egy közbeékelt csaló ingatlaniroda révén vették ki a lakást, így a tulajdonosnak nem hogy haszna nincs az üzletből, de neki kell ráfizetnie. Ilyen a ti letelepedési kötvényes bulitok, kár, hogy a tulajdonosok a magyar adófizetők, a csalók meg ti vagytok egytől egyig, akik falaztok ennek az ordénáré gazemberségnek. Milyen hazafiság az Lajos, hogy a tulajdonos az albérlői számát, adatait sem ismeri, nem beszélve arról, hogy azt sem tudja, mennyit fizetnek neki? Tudod mi a vicces? Hogy még az is megtörténhet, hogy a újegység 98%-a nem akar letelepedési kötvényt, de arról nem kérdeztétek meg, eldöntöttétek helyette, most meg hazaárulásról hörögtök.
Úgy áll a dolog, Lajos, hogy nincs az a lábszagú vicc, az a mindentől elrugaszkodott hasonlat, amivel ebből a helyzetből ki lehetne nektek mászni. Arcvesztés ez már így is, úgy is, bár tartok tőle, hogy ezt a kifejezést te nem ismerheted. A hazaárulózás már nem segít rajtatok, elkoptattátok, kiüresítettétek, tartalmuktól megfosztottátok az olyan szavakat, amik valaha jelentettek valamit. Ugyanazzal a módszerrel, ahogy a közpénzt megfosztottátok közpénz jellegétől, úgy értétek el, hogy a hazafi kifejezés is elveszítse jellegét. Nem megy az a végtelenségig, hogy olyasmivel vádoltok mindenki mást, amit ti röhögve elkövettek.
A nem létező hazafiság és hazaárulás összefüggéseiben szerintem a kötvényes biznisz az utóbbiba sorolható. És tudod miért, Lajos? Mert a magyarság élet-halál harcát, az ország, a kontinens és az egész világegyetem megvédését tűztétek a zászlótokra, de nem vagytok hajlandóak lemondani a milliárdos haszonról. Nem adjátok az üzletet, mert nektek a haza ott van, ahol a haszon van. Minden másra meg ott van Kósa Lajos, a seggbuta, szótagolva okoskodó szellemi világítótorony. Ő a mérce a Fidesz számára, az ő szintjére próbálják lebutítani ezt a nyomorult országot. Hát ez az igazán szomorú.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.