NEHAZUGGY

Szijjártó cinikusan mellébeszélő hasbeszélőnek ajánlom figyelmébe

Figyeljük meg jól ezt a fejet, a mimikát, a kényszeredett vigyorgást, a hanglejtést, a liftező ádámcsutkát, a zavart tekintetet és persze a mondanivalót:

Bármilyen hihetetlen, ez itt Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Hivatalosan. Sajnos. Ez itt nem Peti, a dunakeszi futsalos középpályás, csatár, vagy ki tudja milyen poszton rohangáló idióta, hanem egy kormánytag. Az utókor számára leiratoztam szerintem minden idők legaggasztóbb nyilatkozatát, vegyük át még egyszer:

Nem tudtam róla, ez egy magánút volt minden bizonnyal, tekintettel arra, hogy a külügyminisztériumnak semmifajta információja nem volt erről az útról. Szeretném önnek elmondani, hogy jelenleg semmilyen tiltás nincsen érvényben, amely magyar állampolgárok Bahreinbe való utazását lehetetlenné tenné. 

Mivel nem voltam ott a találkozón és az első tudomásszerzésem erről a találkozóról az tegnap történt az internetről (tegnapelőtt, kedden – szerk.), ezért még egyszer azt tudom önnek mondani, hogy magánlátogatásokhoz semmi közünk nincsen, magánlátogatásokról semmilyen nyilvántartást nem vezetünk, és semmifajta tájékoztatást nem kaptam arról, hogy Bahreinben bárki akármilyen állami megbízásból, vagy bármilyen alapon tárgyalt volna. Úgyhogy magánútról nem tudok önnek információt adni.

Bocsánat. Nem tudom, miért kellene nekem vizsgálnom azt, hogyha valaki magánútra elmegy egy olyan országba, ahova minden magyar állampolgár elmehet. Nekem nincsen dolgom ezzel az üggyel. Tehát senki nem kereste meg a külügyminisztériumot, hogy bármilyen olyan megállapodás köttetett volna, amit utána nekünk le kellene bonyolítani. Ha bármilyen államközi megállapodást kötött volna ott bárki – nem köthetett, mert senki nem rendelkezett erre vonatkozó felhatalmazással – akkor lenne dolga a külügyminisztériumnak, mert államközi megállapodások megkötését csak mi tudjuk végigvinni. De ha jól értem, ez az út már valamikor tavaly volt, több hónapja, és semmilyen megkeresés hozzánk nem érkezett, hogy Bahrein-nel bármit csinálnunk kellene. 

Még egyszer elmondom önnek. Nem tudtunk az útról, nem tudtunk arról, hogy a tiszteletbeli konzulunk bármi hasonló találkozót szervez, legközelebb ha találkozom vele – ritkán szoktam, életemben talán eddig egyszer -, akár Bahreinben, akár Magyarországon, akkor megfogom kérdezni. Nem akarom ezt elviccelni, csak szeretném önnek elmondani, hogy magánutakról nincsen semmilyen információnk, és ha kellene tudnom valamiről, mint külügyminiszter, hogy bármilyen megállapodás bárkinek a bármilyen jellegű találkozóján született, és azzal nekem, mint a magyar állam nevében eljáró miniszternek dolgom van, akkor nyilván szóltak volna. De nem szóltak, ebből csak arra tudok következtetni, hogy semmi olyan dolog nem történt ott, amivel nekünk, mint állam, dolgunk lenne. 

Az Orbán Ráhel és gyönyörű családja bahreini kiruccanását bagatellizálni kívánó, annak jelentőségét szóra nem érdemes, tegyük a többi mellé, úgysem történik semmi típusú történésnek ítélők kedvéért mondom: ezt itt nem az elkényeztetett, viselkedni, saját magát a helyén kezelni képtelen miniszterelnöki utódról szól. Első pillanattól nem róla szólt, hanem az Orbán-dinasztia családi vállalkozásaként futó magyar államról, a rögvalóságtól, törvényességtől totálisan elszakadt magyar kormányról/kormányfőről és egy világ szégyene magyar diplomáciáról. Amelynek része a csokizabálásról és gyöngyhalászatról rablómesélő, korábbi amnéziájából hirtelen eszmélő tiszteletbeli konzul, és része a fent látható, hallható, elképesztő dolgokat mesélő, sportmenedzserből felkapaszkodott külügyér.

A népnemzeti – mindenkit válogatás nélkül – hülyének nézés nem ritka, ellenben páratlanul súlyos pillanata ez. Amit Szijjártó Péter, a török diplomácia lábtörlője, Orbán egyik legszervilisebb kutyája tegnap két és fél percben előadott, évek múltán szakkönyvek lapjain köszön majd vissza, mintegy elrettentő példaként arra, hogy miként lehet viccet csinálni egy ország nemzetbiztonságából, hogy mivé lesz egy ország, ahol egy miniszter saját magától is elhatárolódva véd egy védhetetlen ügyet és egy, az országra piócaként rászabadult családi maffiát.

A testbeszéd árulkodó jelein túl félelmetes, amit Szijjártó összehordott Ráhel-Bahrein-magyar külügy vonalon. Akkor is az lenne, ha tegnap az arab ország olajügyi hatósága egy év után nem távolította volna el hirtelen/váratlanul és próbálta volna – valószínűleg budapesti utasításra – meg nem történtté tenni a lényeget. Hogy tudniillik Orbán-Tiborcz a két ország gazdasági kapcsolatairól tárgyalt Bahrein energetikai miniszterével. Ebből lett udvariassági látogatás, gyöngyhalászat, csokizabálás és végül ez az arcpirító megszólalás.

Miközben Orbán Ráhelnek volt arca magyarázat nélkül lehazugozni a komplett nyilvánosságot az MTI jóvoltából, Szijjártó stand-up-ja  az elsőtől az utolsó betűig csúsztatás, magyarázkodás, hazugság. És csak az eldöntendő kérdőmondat a történetben, hogy az a tragikusabb, ha a magyar külügy tudott az útról, vagy az, ha nem tudott.

Szijjártó cinikus mellébeszélő-hasbeszélőnek ajánlom figyelmébe:

• Senkit nem érdekel, a téma szempontjából teljesen irreleváns, hogy magyar állampolgárok hova utazhatnak és hova nem. Nem azt nehezményezte senki, hogy Orbán-Tiborcz hogyan landolt Bahreinben, hogy miképpen jutott be az országba, ahova egyébként bárki bejuthat.
• Tragikus és elgondolkodtató, hogy a magyar külügyminiszter kósza, internetes hírekből értesül arról, hogy semmilyen állami hivatallal nem rendelkező, kétes egyének találkoznak a magyar állam hivatalos külképviseleteire kirendelt funkcionáriusokkal, akik aztán találkozókat szerveznek nekik az illető ország magasrangú köztisztviselőivel. Ez azt jelenti, amit jelent: a külügyminisztérium egy dilettánsokból álló sóhivatal, ahova körmöt lakkozni és meccset nézni járnak be a szakemberek.
• Ha Szijjártó Péternek külön kérvényt kell benyújtani és külön szólni kell azért, hogy tisztában legyen a kompetenciájába tartozó kérdésekkel, akkor ennyi erővel én is lehetnék külügyminiszter. Vagy tetszőleges állampolgár, aki Bahreinhez csatolja Magyarországot, mert úgyse érdekel senkit.
• Ha Szijjártó Péter úgy érzi, hogy nincsen dolga ezzel az üggyel, akkor Szijjártó Péternek azonnal, már tegnap le kellett volna mondania, magával rántva a csokizabáló konzul elvtársat is. Ugyanis legyen nagyon világos: attól kezdve, hogy ez a látogatás hivatalos híradásokban és fotókon megjelent, ez nem magánút, nem udvariassági informális csacsogás a gyöngyhalászatról, hanem komoly nemzetbiztonsági kérdés.
• Ha az a magyar kormány, amely saját állampolgáraira, civilekre szabadítja rá a hatóságokat, amely ártatlan embereket próbál lejáratni, amely visszaél nem közpénzből élő civilek személyes adataival, nem tud Orbán Ráhel bahreini látogatásáról, akkor az egész magyar kormány dilettáns, hozzá nem értő, a magyar emberek biztonságát fenyegető elemekből áll.
• Az, hogy Szijjártó Péterben egyáltalán felmerül, hogy ezt a kérdést el lehet viccelni, az pontosan ezt jelenti: ide jut egy ország, ahol focistákból minisztereket és diplomatákat csinálnak. Egy tiszteletbeli konzulnak ugyanúgy van telefonja, mint Erdogannak vagy Putyinnak. Miért kellene megvárni egy következő találkozót, hogy mondd már el, Balázs, hogy kerültél egy fotóra a nagylánnyal? Átlátszó melléduma? Az.
• Ha Orbán Ráhelnek akkora befolyása van, hogy magyar konzulok bevetésével találkozókat szerveznek neki bárhol a világon és erről a magyar külügy a sajtóból értesül, akkor Magyarországot valójában ki vezeti és merre?

A helyzet lesújtó és aggasztó: ennél kevesebbért, ennek a töredékéért hullottak már porba fejek szerte a világban. Mert nem az a baj, hogy Szijjártó bármilyen bűzös ügyet magára vállalva, bármikor eljátssza a hülyét, és két hazugság között nagyokat nyel, hanem hogy ezek tényleg ennyire hülyének nézik a saját polgáraikat. Akik közül sokan persze megrántják a vállukat és nem értik mi ezzel a baj. Márpedig ha Szijjártó hazudik, akkor az a nagyon durva, ha komolyan mondja, még durvább.

Mert ezek szerint Magyarország külügyminisztere hivatalosan és bevallottan mellékszereplő a saját maga irányította intézmény élén. Akit meg lehet kerülni, akinek fogalma nincs arról, hogy mi történik körülötte és a világban, kik, milyen alapon tárgyalnak külföldön az országot érintő kérdésekről és a gyöngyhalászatról.

Összegezzünk: egy ilyen diplomáciai találkozóvá fejlődőtt szigorúan magánutat hosszú idővel korábban le kell egyeztetni. Magánútról nem íródnak hivatalos cikkek, nem készülnek hivatalos képek. Ha nem Szijjártó hazudik, akkor a bahreini hatóságok hazudnak. Az viszont tény, hogy oda jutottunk, hogy egy közönséges magyar állampolgár és közpénznyelő férje diplomáciai szálakat mozgat meg azért, hogy csokit zabáljon állami fejesekkel Bahreinben. És mindenki hamarabb tud róla, mint a magyar külügyminiszter. Aki ebben ráadásul semmi kivetnivalót nem talál.

Ha így áll a dolog, fel tudjuk fogni, mi történne akkor, ha Magyarországot nem csak a propaganda plakátjaira hazudott alternatív világban, hanem a valóságban is komoly veszély fenyegetné? Bele sem merek gondolni. Az biztos, hogy Szijjártó azt is pont leszarná. 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább