A jakupcsek télen, amikor jeges szél süvít át az állami földbérletek fagyott, terméketlen rögein, és az „ország szerén tova” mindenütt köd, fagy és pusztulás az őshonos, rendszerint vagy téli álmot alszik, vagy úgy tesz, mint aki téli álmot alszik. Például odanyilatkozik a kiskegyedmeglepetésnek, miszerint ilyen rideg, téli időben a kandalló mellett nő a legnagyobbra a rododendron, dagad májasosabbra a kelt tészta, szárad száradtabbra a kesudió, és egyáltalán, korog a ketresz vagy kerreg a kotrász – aszerint, minek éppen szezonja van. A jakupcsek azt is szívesen osztja meg a drága olvasókkal, hogy megfelelő gondoskodással a réti nyekenyóka is meghálálja a törődést, csak langyos repcelébe kell áztatni, hétszázas fordulaton, legalább egy órán át. És még mennyi mindent!
A jakupcsek tisztes megélhetésért, havi legfeljebb néhány millió, ráadásul használt és ki tudja, kinek a micsodájából előrángatott forintért teszi ráadásul mindezt. Tisztában van vele, hogy a élet nem könnyű, hogy sokan nem mindig azonnal találnak megfelelő eszcájgot a folyami rókapisztráng vagy a gömbhal elfogyasztásához, és igen, ki kell mondani, ebben az országban vannak még problémák, főleg a levesfélék tálalása során követnek el sokan hibákat, de a jakupcsek kedves, simogatnivaló lénye minden rezdülésével azon van, hogy ezzel ne foglalkozzon. A jakupcseken sosem múlik az, ami amúgy sem múlna, ha tenne ellene, de viszont akkor legalább nem lenne ilyen visszataszító, nyálkás hulladék – mármint egyes hulladékszakértők szerint, akik arról ismerszenek meg, hogy részint van véleményük, részint viszont nincs munkájuk. A jakupcsek békés, őszi esteken, gondolván ezen szegény embertársaira, direkt nem fésüli meg harmadszor is kedvenc spánieljét, amit még őfőméltóságától, minden magyarok első sintérétől kapott, érdemei elismerése ellenére.
A jakupcsek vagy kosútdíjas, vagy felesége legalább egy kosútdíjasnak. A kosútdíjat másnak nem mutogatja, vele nem kérked, hanem reggelente kalkuttai teával fogyasztja, dzsemes pirítóssal. A jakupcsek tudniillik nem híve a kontinentális kosútdíjaknak, a nedves kontinentálistól meg kifejezetten prüszköl. A jakupcsek tehát kifogástalan dzsemlemen, vagy ilyennek felesége, vagy ilyennek feleségének a szeretője, úszó olimpiai bajnok. Esetleg pap, de akkor szinte kivétel nélkül fasiszta.
A jakupcseket nem érheti baj. Télen-nyáron van mindig hol meghúzódnia, sötétet, büdöset, gátlástalan gusztustalan férgeket jól bírja. Igényei minimálisak, etikai érzékenysége elenyésző. A jakupcsek tehát, amíg bőven van táplálva, és viszonylag szigorú korlátok között tartjuk, élethosszig kiszolgálhat. Előnye, hogy a hatályos magyar szabályozás mellett korlátlanul butábbra, igénytelenebbre cserélhető, sőt, gazdája tompa tárgyakkal biztonsággal agyon is verheti.
A jakupcsek stabil, megbízható társ a mindennapokban. Igazi hungarikum, de mivel mindenhol közönséges, nem védett. Ennek ellenére ha réten, mezőn vagy villamoson találkozunk vele, lehetőleg ne zavarjuk meg a szerencsétlent roppant fontos kis tevékenységében. Legyen már bennünk irgalom.
Szerző: Humperdick
Forrás: gepnarancs.hu
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.