NEHAZUGGY

Ki fog derülni, ki mondott igazat

Lázár Gergő | 2020. Július 31, Péntek | 19:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép estét mindenkinek! Úgy tűnik, az Index ügyében nem csillapodnak a kedélyek. Ennek oka persze az is, hogy a Fidesznek nem volt ideje megtervezni azt, hogy miként reagáljon az egy héttel ezelőtti „váratlan” történésekre. Ugyan lett volna közel egy évtizedük felkészülni, de úgy látszik, a végére hagyták. Az lehetett az elképzelés, hogy a szerkesztőség majd lassan, de biztosan elszivárog az újságtól, a távozók helyeit pedig szépen lassan feltöltök haverokkal és családtagokkal. Ehhez képest az Indexnél máshogy gondolkodtak, és inkább emelt fővel távoztak az egykori munkahelyükről. Olyat tettek, amire emberemlékezet óta nem volt példa idehaza, ugyanis az összefogás és a gerincesség nem pont az a két szó, amely első helyen szerepel a magyarok szótárában. Vannak persze egyedi esetek, de olyan, hogy közel 90 ember egyszerre álljon fel, és mondja azt, hogy eddig és ne tovább, olyanra még nem nagyon volt példa Orbán uralkodása idején.

Az MTA nem állt ki egy emberként, amikor beszántásáról döntöttek, mint ahogy sajnos az Origó sem, noha volt több tucat újságíró is, akik még az elején elhagyták a vállalhatatlanná vált lapot. A Népszabadság bezúzásakor ideje sem volt a szerkesztőségnek semmire, pár nap leforgása alatt szűnt meg a lapjuk. Az összefogás hiánya azonban nem csak itt érhető tetten, hanem a társadalom sok egyén szegmensében is, ugyanis bőségesen lett volna okunk arra, hogy utcára menjünk, mégsem történt semmi. Az internetadó miatti tüntetés volt az egyetlen jelentősebb megmozdulás, ha nem vesszük számításba a rabszolgatörvénnyel összefüggő parlamenti és utcai megmozdulásokat. Ott valami talán elkezdődött volna, de az ellenzéki politikusok sajnos ezt is sikeresen megfúrták, és elvették a megmozdulások élét.

Az Index viszont büszkeségre adott okot sokunknak, annak ellenére is, hogy azóta megindult a lejárató kampány velük szemben. Ez persze nem lep meg senkit, hiszen terv híján ez maradt a hatalom egyetlen fegyvere. Momentumoznak, Gyurcsányoznak és az előtérbe tolják Bodolai Lászlót, aki lassan már minden médiafelületen megtalálható, és különböző nyilatkozataival keveri a szart. Erre elég nehéz mást mondani, ugyanis mi más célja lenne ennek a szent és sérthetetlen embernek, ha nem az, hogy egy csoport kreténnek állítsa be az Index távozó szerkesztőségét? Ameddig ők nem nyilatkozhatnak a titoktartási szerződéseik miatt, addig Bodolai megpróbálja átvenni és szája íze szerint alakítani a narratívát. A gond csak az, hogy bárki, aki képes túllátni a kormánypropagandán, pontosan tisztában van azzal, hogy szinte kizárt az, hogy a szerkesztőségben dolgozó közel 90 újságíró elszámolta volna magát.

A propaganda ugyanis ezt a látszatot próbálja kelteni, amikor olyanokat mondanak, hogy túl korán léptek le az indexesek, vagy elszámolták magukat, esetleg rossz volt a kommunikáció. Az újságírók nem értettek félre semmit, pont hogy időben felismerték azt, hogy a függetlenségük most fog megszűnni, és ezt vagy elfogadják és gerinctelen módon csatlakoznak az Origóhoz, vagy felállnak és kiugranak a semmibe. Bodolai nyilatkozgathat ahol csak akar, elég ha egyszer valamelyik volt indexesnek elege lesz, és megszólal az üggyel kapcsolatban. Akkor szerintem pont úgy fog viselkedni, mint tette azt az utolsó szerkesztői értekezeleten, ahol többek szerint a sírás határán volt, majd rosszullétre panaszkodva elhagyta az épületet, majd másnap már meg sem jelent az irodájában.

Az átlagembert teljes mértékben hidegen hagyja, hogy Bodolai korábban valóban küzdött a szerkesztőség szabadságáért, és hogy van, amit neki köszönhetnek a most távozók. Az elmúlt napokban Bodolai eljátszotta az áldozatot, a mártírt, a hőst, akit mindenki hátbaszúrt, miközben egyoldalúan nyilatkozgat a sajtóban. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, ha feloldaná a titoktartási szerződéseket és a közvélemény szembesülhetne a másik oldal álláspontjával is. Legyen olyan bátor Bodolai, hogy megteszi ezt és meglátjuk, hogy Dull Szabolcsot valóban vezetőszáron vitték volna el Németországban, van egyszerűen csak hazudott a vezérigazgató. A sajtóban megjelenő siránkozása lehet, hogy meghat egyeseket, de hogy az emberek túlnyomó többségét, az Index valódi követőit nem, az egészen biztos. Ezt már csak azért is mondom, mert a Republikon Intézet friss felméréséből a következő dolgok derültek ki :

A Digitális Közönségmérési Tanács adatai szerint július 23-án, a tömeges felmondásokat megelőző napon a portál napi olvasóinak száma még meghaladta a 930 ezret, egy héttel később, július 30-án viszont már nem érte el a 670 ezret sem” – írják. Tehát összességében az Index egy hét alatt elvesztette olvasóinak több mint egynegyedét, majdnem 30%-át.

Ez nem hetek, hónapok alatt, hanem pár nap leforgása alatt történt. Az emberek – az Index olvasóinak egy nagy része legalábbis – nem hülyék. Bodolai tehát próbálkozhat ahogy csak akar, egyszer fény fog derülni az ő szerepére is ebben a történetben, és az is ki fog derülni, hogy mi volt igaz abból, amivel telekürtölte a sajtót az elmúlt napokban.

Mai cikkeink:

A pénz akkor mégis fontosabb, mint a keresztény kultúra védelme?

A világhírű magyar világhír

Szomorú látvány Európa perifériáján

Ez lenne a jó működés?

Szijjártó Péter: Matteo Salvini köszönetet, nagyrabecsülést és kitüntetést érdemel

A logikus érvekkel meggyőzhető emberekről

Minek ez a színjáték?

Mint különös hírmondó

Mert aki nem vak, az pontosan látja, mi folyik ebben az országban már egy évtizede

Csak a változás állandó (3. rész)

Mai kommentjeink:

Azt hiszem, erről a témáról mindenki regényeket tudna írni, én is, de nem fogok. Sokan inkább nem mennek orvoshoz, mert nem akarják kitenni magukat ennek a tortúrának, inkább „tapintatosan” meghalnak, hogy ne legyen velük „gond”… Szép Új Világ… (Zsuzsanna)

Szédületes ellentmondás. Iványi Gábor a miniszterelnök irodáját joggal a dőzsölés szimbólumának nevezi, a velejéig hazug Orbán meg szereti Karmelitának hívatni azt a házat, amely az 1700-as években néhány évtizedig kolostor, majd kétszáz évig színház volt. NER-nyelven semmi sem az, ami, a karmelita rend tagjai (teljes nevükn mezítlábas karmeliták) mély szegénységi fogadalomban, munkában, hónapokig tartó szigorú böjtben, imádkozással töltötték életüket. (György)

A nap hozzászólása Ildikótól:

Hát én már semmi jóra nem számítok! Minden hétvégén, amikor meglátogatom a maholnap 84 éves édesanyámat, a legegyszerűbb, de logikus módon magyarázom a történteket, és kérve kérem, hogy ne higgyen el semmit, amit az M1-en mondanak, mert az nem az igazság. És mondom, hogy emlékezzen, ez a kormány volt hatalmon, amikor az unokáját kegyetlen kínzások között megégették és az ő hatóságaik kenték, maszatolták az ügyet, mígnem csak kitartottak az első óra feltételezése mellett, hogy ez „csak” baleset volt. És az én anyukám megsértődött, amikor darabokra szaggattam a manipulációs kérdőívet, amit pedig Ő oly boldogan kitöltött. Aztán meg váltig hajtogatja, hogy Soros egy utálatos vénember, ámbár semmit a világon nem tud róla. És egyre fogy az erőm, mert a két nap az csak kettő, míg a másik 5 napon az jár szájról-szájra, amit az M1 és a TV2 szajkóz. És igen! Azt gondolom, hogy az alvajárók egy napon arra ébrednek majd, hogy meghaltak, de sajnos velünk együtt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!