NEHAZUGGY

Elveszíteni a közösségeket

Lázár Gergő | Ma | 19:18

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 296,650 forint, még hiányzik 2,003,350 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy spanyolországi hostel közösségi terében írtam ezeket a sorokat, ahol minden megtapasztalható, csak éppen a közösség hiányzik. Az emberek nem beszélgetnek egymással, nem játszanak valamilyen társasjátékot, hogy megismerjék egymást, nem nevetnek jókat egymás történetein, hanem a telefonjuk vagy a laptopjuk képernyője előtt ülnek akkor is, ha egyébként nem dolgoznak. Ezzel mondjuk nem most először szembesültem, de most újra letaglózott, ahogy nézem a körülöttem lévő embereket: filmet néznek, vagy egyszerűen a telefonjukat nyomkodják ahelyett, hogy arra használnák a hostelt, amire azt kitalálták. Elgondolkodtam újra ezen. Az okostelefonok megjelenésével sok esetben eltűnt a társas kommunikáció és fontosabbá váltak az online üzenetek, a hülye mémek, gifek, emojik és 24 másodperces videók, mint az emberi kapcsolatok. Pedig ez nem lenne kötelező, bőven lenne választási lehetőségünk, noha én úgy látom, hogy egyre inkább kezd kicsúszni az irányítás a kezünk közül.

A témához kapcsolódik: idefelé a metrón egy 3-4 éves kislány az anyja telefonján a közösségi médiát pörgette, ahol mindenféle AI által generált agyrohasztó dolgok jelentek meg. Elgondolkodtam újra ezen. Ha már a picik is ezen nőnek fel, akkor mégis milyen társadalmat építünk ide magunknak? Ha nekik ez lesz a normális, az emberi kapcsolatok és a valódi, szabadtéri játék helyett, akkor milyen jövő elé nézünk és milyen jövő elé néznek ők maguk? Nyilván nem a közösségi média vagy az online tér ellen foglalok állást, hiszen a mai korban ennek értelme se lenne, hisz ez teljesen kikerülhetetlen és magam ellen, magunk is beszélnék. De ha nem kötelező ezt választania valakinek, akkor miért teszi? Annak ellenére is egyre magányosabbak sokan, hogy egyébként az online térben beszélgetnek.

Nincs párjuk, mert nehezen teremtenek kapcsolatot másokkal, a randi applikációk viszont sok esetben csak egy bizonyos társadalmi réteg számára működik. Persze ezeken a platformokon is lehet valódi szerelmet vagy barátságot találni, de az esélye messze nem olyan nagy, mint azt sokan gondolnák. Ott vannak viszont a közösségi terek, koncertek, társalgók és parkok, ahol valóban lehetne emberi kapcsolatokat teremteni – persze annak, akinek nincsenek problémái ezzel -, de sokan mégis a technológiát választják. Elég megnézni Japánt, amely évtizedekig számtalan társadalom számára egyfajta példaként szolgált, és sokan valami hasonlót próbáltak létrehozni a japán társadalom fejlettsége okán, azonban ma már ott tartanak a japánok, hogy első országként a világon, már van magányossággal foglalkozó minisztériumuk is.

Egyre kevesebb gyermek születik, a fiatalok pedig egyre kevésbé képesek arra, hogy párt találjanak maguknak. Sokan az online térben élik ki magukat, vagy éppen felfújható szexbabát vásárolnak. Egész egyszerűen annyira (szerintem ijesztően) megváltozott a társadalmuk, hogy ez ma már nem is számít olyan kirívónak. Úgy vélem, hogy az említett Japán több értelemben is a jövőben jár, de ezen értelmek egyike sem igazán pozitív. Hiszen ha az jelenti a jövőt, hogy az emberek az emberi kapcsolatok helyett inkább az online kapcsolatokat preferálják és az emberi érzelmeket robotok érzelmei helyettesítik, akkor valamit nagyon elrontottunk. Márpedig ebbe az irányba haladunk azzal, hogy szinte korlátlanul fogyasztjuk a közösségi médiát és ma már a mesterséges intelligencia olyan hatalmasra nőtt, hogy egyesek szinte minden kérdésüket valamelyik MI-applikációnak teszik fel.

Szerintem sok tekintetben egy szörnyet táplálunk, aminek nem biztos, hogy tudatában vagyunk. Pedig már több figyelmeztetés is érkezett, mégis jól láthatóan hiábavalóan. Az emberek élvezik az MI és minden más platform adta szabadságot, csak azt nem veszik észre, hogy a való világ sokkal érdekesebb és szebb. Nincs az az online tér, amely szebb lenne egy erdő sűrűjénél vagy egy tengerpart nyugalmánál. Lehet szép dolgokat alkotni, de az a környezet, ami minket körülvesz, véleményem szerint túlszárnyalhatatlan. Ezért inkább arra kellene koncentrálni, hogy megőrizzük azt, amihez szerencsénk van, ne pedig kiirtsuk azért, hogy költséges és pusztító adatközpontokat hozhassunk létre a helyükön.

Márpedig pontosan ez történt például Finnországban, ahol egy egész erdőt irtottak ki azért, hogy egy olyan adatcentrumot hozzanak létre, amely majd macskás MI-videókat és mindenféle vicces dolgokat kreál nekünk. Ez már nem egy utópia sajnos, hanem sokak számára a való világ. Azonban még mindig nem túl késő, csak fel kellene fogni, hogy milyen irányba haladunk, és még időben változtatni kellene. Ez pedig a gyermekeinkkel kezdődik, akiknek nem lenne szabad okostelefont nyomni a kezükbe. Tartozunk nekik annyival, hogy ezt nem tesszük meg.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!