November 9,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Nem a konstruktív ellenzék miatt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 296,650 forint, még hiányzik 2,003,350 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy árnyaljam egy kicsit az eggyel korábbi megengedő, elnéző álláspontot a kormánypárttal szemben, függetlenül attól, hogy mennyire népszerű: ha komolyan vesszük magunkat és komolyan gondoljuk, hogy valóban valami egészen mást akarunk, mint amiben a Fidesz-KDNP alkotmányozó többsége tizenhat éven keresztül volt szíves részeltetni nem kizárólag és elsősorban a parlamenti ellenzékét, hanem az egész országot, akkor nem nagyon gondolhatjuk azt, hogy a tiszás képviselők előre bejelentett távolmaradása az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának hétfő reggeli rendkívüli nyílt ülésétől, valami olyasmi, amit üdvözölni kellene. Nem a Fidesz-KDNP-Mi Hazánk-kiskoalíció miatt van ennek jelentősége, hanem a magyar társadalomnak tett ígéretek okán. Hogy valami teljesen más következik. Ennek véleményem szerint semmi köze nincs ahhoz, hogy a Tisza és a tiszás nyilvánosság műbalhénak tartja azt, amivel az ellenzék Lezsák Sándor mimózalelkébe kapaszkodva próbál felszínen maradni és abszolút hitelességi és népszerűségi deficitjével valamit kezdeni.

Azt állítom, hogy e bojkott szempontjából nincs jelentősége annak, hogy amikor Lezsák és további százhatvankét ember neve az ügynökként nyilvántartottak közé került, a miniszterelnök bocsánatot kért. Nincs jelentősége annak, hogy a levéltár igazgatója, Cseh Gergő Bendegúz – aki a tiszásokkal ellentétben megjelent a bizottság ülésén és kötetlen beszélgetésbe elegyedett a résztvevőkkel – szintén azonnal bocsánatot kért minden érintettől, vállalta a felelősséget, vagyis a lemondását is felajánlotta. Teljesen irreleváns, hogy a kormányzat egyetlen szóval nem próbálta letagadni, hogy hiba történt, vagy hogy esetleg szerintünk semmilyen nemzetbiztonsági kockázatot nem vet fel ez az ügy.

Ha azt gondoljuk, hogy Magyar Péternek igaza volt valahányszor a parlamenti viták során vagy még korábban a Ford Transit platóján állva arról beszélt, hogy a Fidesz kiüresítette a parlamentet, hogy így tett a vizsgálóbizottságokkal és az Országgyűlés ellenőrző funkcióival is, és hogy nem volt rendben az, hogy a miniszterek meg sem jelentek, az állami vezetők megtagadták a válaszadást, akkor nem gondolhatjuk, hogy ez a bojkott rendben van, hogy semmi értelme vizsgálódni, habosítani egy nem létező problémát, legitimálni az elkeseredett helyzetben lévő bukott kormánypárt reménytelen próbálkozásait, hiszen minden szereplő azonnal elismerte a hibát. Nem az ellenzék miatt nem gondolhatjuk ezt, hanem saját magunk miatt.

Tehát a bizottság elnöke Apáti István (Mi Hazánk) azért hívta össze az ülést, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) vezetői tájékoztatást adjanak „a 2026. november 4-én közzétett ügynökaktákkal kapcsolatban felmerült aggályokról és ellentmondásokról”. Mint szintén ismert, a miniszterelnök egy igen jól hangzó Facebook-posztban szögezte le:

A TISZA nem vesz részt a Fidesz alvállalkozói által hétfőre összehívott nemzetbiztonsági bohóckodáson. Rövidesen lesznek valódi nemzetbiztonsági témák, addig pedig eldöntheti a Mi Hazánk, hogy Orbán vagy Kádár volt a nagyobb államférfi…

Ez maga a Fidesz tempója, akkor is ha az ellenzék már ott tart a vágyálmodásban, hogy a miniszterelnök felelőssége is felmerülhet amiatt, hogy az ügynökaktákban megfigyelőként tüntették fel azokat, akiket valójában megfigyeltek. Ha problémának tartjuk, hogy a Fidesz-KDNP teljesen lenullázta a parlament tekintélyét, kiüresítette a hatáskörét, eltiporta az ellenőrző funkcióit (amelyek egy masszív alkotmányozó többség mellett amúgy is korlátozottan érvényesíthetők), akkor ezt a bizottsági ülést nem lehet annyival elintézni, hogy bohócok és Kádár János. Ha a miniszterelnök úgy érzi, hogy mai napig személyesen és egyenként kell helyreraknia azokat az ellenzéki szereplőket, akik bírálják, akkor a parlament intézményét is legalább ennyire komolyan kellene vennie. Azt csak igazán. Nem a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk miatt, hanem azért, mert egy ilyen érzékeny és komoly témában lehetnek bőven olyanok – nem politikusok, hanem egyszerű emberek -, akik úgy érzik, hogy nem erről volt szó, lehetnek olyan magyar polgárok, akikben most kételyek vannak, akik megkérdőjelezik ezt az egész, elsietettnek tűnő aktanyilvánosságot. Miattuk kellett volna a Tiszának bemennie erre az ülésre és szembenézni az amúgy teljesen hiteltelen, vagy két perc alatt hitelteleníthető konstruktív ellenzékkel.

Szerintem oda kellett volna menni és kinevetni a nagytudású doktor Schiffer által kiállított recept szerint értetlenkedő Apáti Istvánt, aki azt szerette volna megtudni egyebek mellett, és azzal próbálta az egész aktanyilvánosságot lejáratni, sok tízezer akta igazságtartalmát kétségbe vonni százhatvan hiba miatt, hogy Horn Gyula és Medgyessy Péter neve nem szerepel az ügynöki oldalon. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy lehet, hogy e két volt miniszterelnök neve nem jelent meg a nyilvánosságra került iratokban. Ha komolyan vesszük, hogy függetlenül a mindenkori kormánypárt(ok) és a mindenkori ellenzéki párt(ok) morális, szellemi, erkölcsi állapotától a parlamentet a demokratikus intézményrendszer része, akkor annak ellenére, hogy megtehetjük, hogy nem megyünk el egy ülésre, odamegyünk. És elmondjuk például hogy hergelésnek kiváló, de Horn és Medgyessy neve azért hiányzik a nyilvános ügynökadatbázisból, mert a közzétett lista kizárólag a hálózati személyeket tartalmazza, ők viszont nem ebbe a kategóriába tartoztak. Medgyessy Péter a Belügyminisztérium hivatásos állományú szt-tisztjeként, Horn Gyula pedig az államapparátus és a pártvezetés tagjaként működött, nem pedig külső beszervezett informátorként. Például. Odamegyünk és elmondjuk, hogy valóban rövid volt a határidő, az Excel-konverzió kifogott a levéltárosokon, de komoly erőfeszítés van abban, hogy egy több évtizedes mulasztást orvosoljunk.

Rengeteg mindent el lehetett volna mondani, nem a szélsőjobbos ellenzék miatt, amelyről azt gondoljuk nem alaptalanul, hogy műbalhét akar, hanem azért mert komolyan vesszük magunkat és megengedhetetlennek gondoljuk, hogy egy szabályosan, törvényesen összehívott bizottsági ülést csak azért bojkottáljunk, mert nincs kedvünk az asztalon heverő témáról beszélni, mert bohócnak tartjuk a saját ellenzékünket. Ez túlságosan is ismerős műsor. A rossz szájízen pedig nemigen változtat, hogy a bukott miniszterelnök öccsét is utolérte a tisztítótűz. Jó, talán egy kicsit. De ha ez lesz a következő négy évben a gyakorlat, az nagy csalódás lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.