NEHAZUGGY

Kár lenne bedőlni a sirámoknak

Molnár Bálint | Ma | 8:21

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 138,170 forint, még hiányzik 2,161,830 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hejjhó, jó reggelt mindenkinek! Ha könnyesre sírtuk a szemünket egy informatikai hiba miatt Lezsák Sándor nemügynöksége köré felhúzott fideszkádéenpés paródiaműsoron, akkor lépjünk tovább, mert tényleg egyetlen nyamvadt további szót sem érdemel ez az egész. Na jó, még párat utoljára. Erre nem akkor jöttem rá, amikor az érintett lányát megláttam Bóka János és Rétvári Bence közé beállítva (címlapkép), amint mindenkinek a lemondását követelte és a tudomásul vett bocsánatkérés ellenére fogadkozott, hogy ennek itt nincs vége.

Nem is akkor, amikor felfogtam, hogy nem vagyok teljesen egyedül azzal a véleményemmel, hogy az elmúlt lopással és sunnyogással telt évek után – amikor a múlttal való szembenézés helyett a múlt Orbán-kurzushoz hajlítása volt a mindent felülíró feladat – akkor is a szerénység és az alázat lenne az egyetlen elfogadható megnyilvánulás az ún. nemzeti oldaltól, ha Lezsák sokadmagával nem egy elismert tévedés, hanem egy jól megtervezett, tudatos karaktergyilkosság áldozatává vált volna (nem vált azzá).

De még csak nem is akkor, amikor olvastam, hogy Schiffer doktor, az aktanyilvánosság egyik legnagyobb szószólója és élharcosa, aki bármit mond újabban, valahogy mindig a Fidesz könyököl ki a száján, úgy találta, hogy csak néphergelésre jó az ügynöklista. Ennél még Hack Péter, a másik élharcos és szószóló is jobban megerőltette magát, aki szerint túl későn és rosszul nyitották ki az aktákat. Ez utóbbival tudok menni, pláne ha tisztázzuk, hogy ki miatt nyitották meg ilyen későn ezeket az aktákat, erről Lakitelek Disneylandjének tulajdonosa se szólt egy büdös szót se.

Hanem akkor jöttem rá, hogy egyáltalán nem kell bedőlni a mimózalélekkel és rinocéroszbőrrel felszerelt figurák sirámainak (via Vidéki prókátor via Antall József), amikor megnéztem a Lezsák hivatalos oldalára tegnap este kirakott videót. Amelyet úgy hirdet, hogy véleményem a történtekről, és amelyben vélemény gyanánt bűzbombákról, makkal álmodó éhes disznókról, vagyis nagyon nagy károkat okozó átfestett politikusokról, Brüsszel iszonyú túlhatalmáról és a Dög-Tiszáról szónokol összefüggéstelenül. Vagyis azt sugallja nem is titkoltan, mintha tényleg egy szándékos lejáratási akció áldozata lenne. Nos, akinek Brüsszel iszonyú túlhatalma jut eszébe arról, hogy közel hatvanezerből több mint százhatvan társával együtt a neve tévesen került egy adatbázisba (amit időközben korrigáltak és amiért minden irányból bocsánatot kértek), azt nem kár érte, pláne nem erkölcsi kár, pláne nem a másokat ért erkölcsi károk fölött van megrökönyödve, hanem a Merkely Bélát sirató bukott maffiafőnök pártját reméli visszahozni a játékba.

A normalitás irányába tett lépésnek, korrekt gesztusnak gondoltam első körben, hogy a miniszterelnök bocsánatot kért Lezsáktól, pedig nem emlékszem, hogy az elődje bocsánatot kért volt bármiért az elmúlt években. Ha minden más, emberek életét és karrierjét derékba törő gennyes karaktergyilokért nem is, de legalább azért, mert azt hazudta a magyaroknak, hogy mindenkit meg fognak gyógyítani, aki elkapja a koronavírust, aztán egy városnyi ember halt meg, miközben a holdudvara gennyesre kereste magát a tragédián. Második ránézésre már nem vagyok biztos benne, hogy indokolt a legmagasabb szintről ezeknek a bocsánatáért esedezni. Mert aki belenéz a kamerába és az mondja, hogy nem lett volna szabad megfelelő előkészítés és magyarázat nélkül ilyen hatalmas mennyiségű, de alapvetően hiányos érzékeny adatot rázúdítani a nyilvánosságra, hogy ezt nem így kellett volna, nem most kellett volna, körültekintőbben kellett volna, ha ennyi évtizedig kibírtuk, néhány hónapon már nem múlt volna semmi, attól egyenesen szükséges bocsánatot kérni. Aki viszont éhes disznókról és Brüsszel iszonyú túlhatalmáról pofázik, az nem szorul senkinek a bocsánatkérésére.

Úgyhogy haladjunk. Az említett járványügy és az akkori kormányzati fennforgás (értsd: lájkvadászat, a politikai ellenfél vírus- és halálpártivá nyilvánítása + a mérhetetlen korrupció) egyik sűrűn foglalkoztatott reklámarcához, aki 2027. január 1-jével megválik rektori tisztségétől, távozik a Semmelweis Egyetem éléről, holott második megbízatása 2028 júniusáig tartott volna. A nyolc és fél éve hivatalban lévő Merkely Béla csütörtökön ismertette rektori munkájának céljait és eredményeit a szenátus előtt, amely egyhangúlag fogadta el az elmúlt évekről adott értékelését. A támogató szavazást azonban még aznap a lemondás bejelentése követte. Az Orbán-kormány közpénzpozíciókat egymásra halmozó díszdoktora a fenntartó alapítvány kuratóriumával kialakult „bizalmi nehézségekkel” indokolta lemondását. A gazda erre most kivételesen rárepült, ahogy előtte a Lezsák-ügyre is, bár arra nem emlékszem, hogy például a lesittelt Matolcsyról megnyikkant volna, mert Párizsban ugye nem volt alkalmas az időpont, neki csak Budapesten van véleménye róla. De ott sincs. Szóval Orbán szerint Merkely Béla elüldözése hatalmas veszteség a magyar orvoslásnak. Nem igazán értem. A közpénzből finanszírozott lenyűgöző tisztség- és jövedelemhalmozó doktor úr csak akkor tudja szolgálni a magyar orvoslást, ha évente bruttó 225 millió forintot keres? Ha nem rektor és nem alapítványi kuratóriumi tag, akkor az egyébként kiváló szakmai teljesítménye hirtelen romlik? Elveszíti őt a magyar orvoslás? A szakápolók, asszisztensek és egyéb kórházi háttérdolgozók rendezetlen bérezése nem probléma esetleg?

Nem hát, honnan a faszból is tudná és miért is érdekelné azt, aki drónelhárító rendszerrel is védette a seggét a Karmelitában. Jó, tudom, semmi rendkívüli nincs ebben, a korszerű objektumvédelemhez hozzátartozik a drónvédelmi rendszer. Az viszont megmosolyogtató, hogy ez a nemzetbiztonsági okokból nem megismerhető rendszer elvileg kémkedés elleni védelmet is nyújtott. Ez hatalmas muhaha azok után, hogy az oroszok lényegében a külügyben laktak. Nem mintha bármi jelentősége lenne már ezen a ponton – legfeljebb annyi, mint a társadalom B-közepét hergelő Pócs Jánosnak, akivel szintén indokolatlan miniszterelnöki szinten foglalkozni és a parlamenti kitiltása is majdnem akkora marhaság, mint a rémhírtévés orbánistákból mártírt csinálni -, de szerintem nem kell ezt túlgondolni: elsősorban, minden más előtt fosott ez a saját szeretve kreténnek nézett népétől, mint a murányi kutya. De az nem merényelte meg, hanem a szavazófülkéje magányában hajtotta el a vérbe. Demokratikusan.

Ennek egy csomó minden köszönhető, ami nem szerepelt az Orbán-maffia tervei között, például december 17-re idézi be Rogán Antalt a végrehajtási visszaéléseket feltáró parlamenti vizsgálóbizottság. Völner Pált és Schadl Györgyöt egy nappal korábban, december 16-án hallgathatják meg, bár utóbbinál a személyes jelenlétet akadályozhatja, hogy házi őrizetben van. Szerintem valahogy megoldják a problémát. A bankrablónak kinéző volt jegybankelnök sem jelent meg az MNB Működésével Kapcsolatos Visszaéléseit Feltáró Vizsgálóbizottság színe előtt, megtagadta a nyilatkozattételt. Semmi gond, majd bemennek a böribe utána, ha másképp nem megy. Ha jól tudom, innen folytatjuk, mert Tolcsy bácsival ellentétben Varga Mihály jelenlegi jegybankelnök viszont bement a parlamentbe és elég cifrákat mondott.

Itt felfüggesztem magam, köszi a figyelmet, és köszi mindenkinek, aki támogatja a munkánkat. Aki előfizet, aki nem mondja le, aki meghosszabbítja az előfizetését, aki tudja, hogy havi pár ezer forint is milyen sokat jelent. Aki támogatná a Szalonnát, ITT megteheti. Köszi, puszi, pacsi!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!