NEHAZUGGY

Miért kell állandóan fennakadni azon, hogy egyesek ábrázolni merik Jézust?

Lázár Gergő | Ma | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 118,440 forint, még hiányzik 2,181,560 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jézus csak egy kép a falon, de démonok léteznek?

[…] Arra viszont nem voltunk felkészülve, hogy Jézus is megjelenik és célponttá válik az egyébként is zavaros ideológiák és hitvilágok mentén szerveződő történetben. (A sztori a Fülöp-szigetek hitvilágát veszi alapul, ahol aztán különböző meseszerű démonok rontanak a gyanútlan – vagy éppen kalandot kereső? – főszereplőkre.)

Z-generációs katolikus fiatalok úgy értékelték a közösségi médiában, a Jézus-kép nekik még simán belefér, semmi kivetnivaló nincs abban, ahogyan az egyébként nagyon ismert, Jézus Szentséges Szívét ábrázoló festmény előtt felgyullad, majd szépen leég egy sült malac. De az már beszédes, hogy a mesében ugyanebben a házban élnek azok a szülők, akik a démoni álomvilágot kergető gyereket rendes tudást adó egyetemre szeretnék küldeni, ahol nem tömi tovább a fejét zavaros mondavilággal céltalanul tengődő barátnője.

És itt a csavar, ami miatt a történet és a benne szereplő geg sokkal ijesztőbb, mint az elsőre látszik: a végső, zavaros üzenet ugyanis az, hogy a barátság a családnál is fontosabb, Jézus csupán egy mozdulatlan kép a falon, amit a szüleink akarnak ránk erőltetni, míg a kaland és a valódi élet az álom- és démonvilágban rejtőzik.

Ismét Hollywooddal van probléma, ahol a vasarnap.hu, a KDNP propaganda lapjának szerkesztője a fentieknek volt szemtanúja. A Fülöp-szigeteken szinte minden háztartásban van egy ilyen Jézust ábrázoló fotó, ha kell, ha nem. Az úgy vált a háztartások kötelező kellékévé, mint mondjuk idehaza a tévére helyezett abrosz annak idején. Aminek lehet, hogy egyes családokban valóban vallásos üzenete volt/van (?), de ez egyáltalán nem igaz minden esetben. Már csak ezért sem kellene úgy viselkednie valakinek, hogy ha meglát egy Jézus képet egy mesében, akkor rögtön felháborodik, ha éppen nem arra szólítja fel a nézőt, hogy kövesse vakon a teremtőt. Persze én nem vagyok vallásos, ezért a fejemhez lehet vágni azt, hogy nem értem, hogy micsoda sértés ez a hívő katolikusokra nézve, de az igazság az, hogy ez megint csak egy egyéni döntés kérdése, amit nem kellene ráerőltetni a gyermekekre. Pedig sokszor ez a jellemző, hiszen Bibliát vásárolnak a gyermeküknek, amelyet sokszor még egy felnőtt ember sem képes megfelelően értelmezni.

Persze egy-egy mese nem a valóságról, hanem egy elképzelt világról szól és arról, hogy létezik a jó, valamint a rossz. Ha éppen Hollywood a vonatkoztatási pont, akkor nyilván elmondható, hogy többségükben happy enddel zárulnak ezek a mesék, ahol a jó győzelmet arat a gonosz felett, csakhogy a való világban ez egyáltalán nem mindig igaz. Van, hogy a rossz győzedelmeskedik, amit lehet, hogy jobb, ha a gyermek a megfelelő időpontban megtanul. Ez nem azt jelenti, hogy ne törekedjen mindig a jóra, vagy ne küzdjön a végsőkig, de tudja azt is, hogy a való világ sokszor nem egyenlő azzal, amit a mesékben láthatunk. Hiszen nincsenek démonok és istenek sem a való világban, annak ellenére sem, hogy egyesek úgy viselkednek, mintha ez nem lenne igaz. Persze aki jobban érzi magát attól, mert hisz valamiben, vagy valakiben, akkor tehesse csak meg. Én örülök mindazoknak, akiknek ez boldogságot hoz, de én magam akkor sem tudok ebben hinni.

Gyermekként számtalan olyan mesét láttam én is – még bőven a woke ideológia elterjedése előtt, amelyet olyan nagyon szeret támadni a konzervatív oldal -, amelyek ugyan valóban egy mesevilágot teremtettek, de olykor brutálisak voltak. A szellemvilág bemutatása, vagy a démonok és szörnyek Földre érkezése volt jellemző egyes mesékben. Ez a fantáziavilágunk számára fontos, hiszen gyermekként alakul ez ki sokunkban. Hogy egy-egy ilyen mesében megjelenik Jézus képe is? Nyilván ez előfordulhat, de látva az említett jelenetet, arról van szó leginkább, hogy valaki megpróbálta megjeleníteni a fülöp-szigeteki hétköznapokat és mindenféle valódi vallásos háttérüzenet nélkül azt a film részévé tette. Erre pedig nyilván fel kellett háborodni, hiszen nem lehet csak úgy Jézus képével viccelődni, még ha egyébként nem is ez volt a rendező célja. Kezd egy kicsit olyan lenni ez a történet, mint amikor blaszfémiát kiáltanak mindazok, akik nem értenek egyet Jézus ilyen, vagy olyan ábrázolásával.

Aki vallásos töltetű mesét akar nézni, vagy a gyermekének bemutatni, az tegye csak meg. Nyilván létezik számtalan ilyen alkotás is, viszont nehogy már azt kelljen minden rendezőnek figyelnie, hogy megsérti-e a keresztényeket azzal, hogy egy Jézus képet rak be a filmje valamelyik jelenetébe. Érdekes módon a nem vallásos egyének, vagy épp az ateisták nem szoktak felháborodni minden egyes olyan esetben, amikor esetleg róluk van szó. Még csak azt sem mondom, hogy amikor őket kifigurázzák, hiszen ilyenről itt sem volt szó. A lényeg, hogy akár hívőként, akár nem hívőként egyaránt képesek legyünk arra, hogy ne háborodjunk fel csak azért, mert valami olyat látunk, amivel nem értünk egyet, vagy ne adj’ Isten, félreértelmezzük. Láthatóan nem zavarta a nézők millióit a korábban említett jelenet, tehát könnyen lehet, hogy inkább csak arról van szó, hogy nem kellene minden olyan Jézus ábrázoláson kiakadni, amelynek célja nem a polgárpukkasztás, hanem konkrétan a mindennapok ábrázolása. Most történetesen a fülöp-szigeteki mindennapoké.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!