NEHAZUGGY

Talán egy kicsivel jobb hely lett a világ

Ünnepi hosszú hétvége és óraátállítás utáni borzasztó jó reggelt mindenkinek! Alighanem egy kicsit jobb hely lett a világ mára virradóra,  már ha elfogadjuk, hogy a legapróbb, legkisebb lépés is számít. Október utolsó hétfőjét tartjuk, ami történetesen 26-a, és egybeesik például Ausztria vagy Trinidad és Tobago nemzeti ünnepével, Fedák Sári születésnapjával és még egy rakás fontos és kevésbé fontos esemény, amivel eszem ágában nincs untatni a kedves olvasókat. A kedvetleneket és morcosakat sem fogom.

Inkább békén hagyom őket, mint az október végén Párizsban nyaraló Orbán-klán fejét az udvarias újságíró. Majd a széteső hazugságbirodalomhoz tartozó Blikk másnap úgyis megírja, hogy mi a szitu és a miheztartás. Ja, azt nem írja meg, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb pályás bukott szélhámos-miniszterelnöke mit szól a a jobbkeze (korábbi miniszter, majd jegybankelnök letartóztatásához), mert arról csak Budapesten van véleménye, ott szívesen  válaszol, de ha Párizsban kérdezik, akkor ne kérdezzék.

Igen, határozottan az hiszem, attól jobb hely lett a világ azáltal, hogy a bátorság a félelmet, a remény a közönyt, a Diákok Listája (SL) pedig a Szerbiát 12 éven keresztül – előbb miniszterelnökként, majd államelnökként, a bukott magyar miniszterelnökhöz hasonló módszerekkel és hasonló talajon állva irányító Alekszandar Vucsics pártját, aki az Egyesült Szerbia elnevezésű választási lista vezetőjeként indult az előrehozott választáson.

Kicsit még dob az élményen és ennek a választási eredménynek a sportértékén, hogy közben a jóval távolabbi Brazíliában a hivatalban lévő baloldali Luiz Inácio Lula da Silva elnök, aki az első fordulóban még a szélsőjobboldali kihívója, a börtönben rohadó másik szélsőjobbos Orbán-barát, Jair Bolsonaro fia, Flávio Bolsonaro mögött végzett, mondhatni történelmi fordítással nyerte meg az elnökválasztást. Úgy tűnik, a puccskísérlet miatt 27 év börtönre ítélt Flávió apukája rácsok mögött marad, pedig milyen jó kis terv volt, hogy az utód megnyeri az elnökválasztást és megkegyelmez apunak. Hát egyelőre ez a jó kis terv beszart, a vesztes ráadásul nem is ismeri el az eredményt.

És jut is eszembe erről, hogy ha jól láttam, akkor nem láttam, hogy a nemzetközileg körözött Matolcsy-utód elsietné a dolgot, nem igazán óhajt előkerülni, pedig ezzel nem segít, de legalább sokat árt a papának, akinek minden vagyona 30 millió forint, ám azt boldogan felajánlotta volna óvadékként, mert klausztrofóbiás a drága, nem bírja a bezártságot. De ha minden igaz, már történelmet írt: túl van romlott élete első börtönben töltött hétvégéjén. Gratulálunk neki.

Igen, egy kicsivel bizonyosan jobb hely lett a világ, miután a cinikus, autoriter, moszkovita-puyinista-populista korrupt Vucsicsot leváltották azok az egyetemista diákok, akik 2024 novembere óta lényegében megállás nélkül tüntettek a rezsim ellen és követelték az újvidéki vasúti pályaudvaron bekövetkezett, 16 halálos áldozatot követelő tetőomlás felelőseinek megbüntetését. Attól mindig jobb hely lesz a világ, amikor az istenadta nép öntudatra ébred és elzavarja a nyakán taposó bűnözőket, felemeli a fejét és kiegyenesedik. Nem vagyok egy kimondott Mahatma Gandhi, de sok igazság van abban a patetikusnak tűnő mondásában, hogy „amikor kétségbeesem, eszembe jut, hogy a történelem során az igazság és a szeretet útja mindig győzött. Voltak zsarnokok és gyilkosok, és egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak.” Ezt már sokkal kevésbé patetikusan Arisztotelész is megénekelte: „A zsarnokság (…) mindig magában hordozza a saját pusztulásának csíráit, mert az erőszak külső kényszere soha nem képes helyettesíteni a belső, önkéntes engedelmességet.” 

Ebből a szempontból adekvátnak tűnik az a megállapítás, hogy Vucsics bukása nem volt meglepetés, nagyon is várható volt és kiszámítható, mint egy közepesen fejlett jóléti államban a tömegközlekedés. Igen, lehet azt mondani, hogy Orbán bukása után kvázi borítékolhatóan és óraműpontosan következett be a szerb haverja földbe csapódása, és hogy az, amit a szerbiai egyetemisták az elmúlt két évben végigcsináltak, az a következetes, elfáradni, meghátrálni nem hajlandó kiállás, nem csupán tiszteletre méltó, de világszinten is párját ritkítja. Nem egyetlen vezéregyéniség körül szerveződött mozgalom és állt be mögé a többség, ahogyan az például Magyarországon történt, hanem a fiatalok,  az egyetemisták voltak képesek megmozgatni az apátiába zuhant társadalom számos csoportját. És pont ettől történelmi, inspiráló, fantasztikus és nem kicsit megható is, ami történt.

Ugyanakkor szintén ezért és ennek ellenére is mellbevágó a kottaazonosság Felcsút és Belgrád között: ugyan másfél órával az urnazárás után elismerte, hogy pártjával csomagban vereséget szenvedett a vasárnapi választásokon, a felcsúti haverjával az üres pályaudvarnak debil módjára integető Vucsics úgy beszélt a győztesekről, mint egy szuverén ország elleni, mások által kidolgozott piszkos terv végrehajtóiról, akik miatt Szerbia végveszélybe került. Megdöbbentő a kottaazonosság ezeknek a szélsőségesen elfajzott moszkovitáknak a működésében, megszólalásaiban. Úgy ismerik el a vereséget, hogy habzik a szájukon a szemrehányás, aki nem rájuk szavazott, aki szemben áll a korrupt politikájukkal, az nem a nemzet része (lásd: ahol szerbek élnek, mi győztünk), mert a nemzeti öntudat kizárólagos megtestesítői ők, mindenki mást oda lehet lökni az éhes bengáli tigrisek elé.

Szóval igen, adja magát a diagnózis, miszerint a bukott Vucsics kottáját ugyanott szövegezték, ahol a bukott Orbánét, azért óbégatta tegnap este a szerb putyinista, hogy az ellenség hazudott, mikor azt feltételezte, hogy a kormánypárt nem fogja elismerni a vereségét. Meg azt, hogy mindent megtesznek majd, amit a kampányban nem akartak bevallani, amiről hazudtak, mert ők csupán végrehajtók. Hogy de ők, a nemzetiek, patrióták, szuverenisták küzdeni fognak, hogy nem futnak el, hogy (Védvonal jelleggel, szevasz, Czunyiné) mindenkit megvédenek ezeknek a mocskos végrehajtóknak a támadásaitól, zaklatásaitól és minden egyébtől. Mert végső soron ezek a rohadékok – utalva a két éve tartó tüntetésekre, amelyek egyáltalán nem mellesleg az állami megbízásból, kurva sok hibával, hanyagul és a korrupció gyilkos mivoltát megtestesítő újvidéki vasútállomás összeomlásában gyökerező tüntetésekre – „két évét tették tönkre ennek az országnak”. Ami Orbánnak a pedofilbűnöző Vásárhelyi Jánost simogató Kónya Endréhez hozzávágott államelnöki kegyelem, az Vucsicsnak a 16 ember halálát követelő újvidéki tragédia volt. A közös nevező a belátásra való képtelenség, a vereséget méltósággal elviselni nem tudó, Moszkváig meghosszabbított fröcsögés és az átlátszó előre menekülés: „Tudjuk, hogy most eljárások célpontjai leszünk, de egyikünknek sincs félnivalója”.

A szerbek mindazonáltal október 25-én összehozták azt, amit a magyarok április 12-én, az eufória, a népünnepély, a felszabadultság több mint indokolt, lenyűgöző és megható, és ha nem is sokkal, egy kicsivel mára biztosan jobb hely lett a világ. Egy olyan világban, ahol az Egyesült Államok történelmi népszerűtlensége csúcsán porcelánbolti elefántként törő-zúzó, degeneráltnak tűnő elnöke szarfészeknek nevezi a világ egyik legfejlettebb országát, amiért az iráni háborúja sokadik hónapjában még mindig nem kapta meg a Nobel-békedíjat, minden kis lépésnek örülni lehet. Minden kis lépésnek, ami a hatalmi gőg, a totális emberi romlottság, a bűnözői gátlástalanság ellenében történik. Persze attól, hogy a szerb nép elüldözte a bűnözőjét, a bűnöző nem tűnt el nyomtalanul. Ahogy a magyarok nyakán 16 évig taposó másik bűnöző se adta fel a harcot, az általa szorgalmasan szolgált amerikai, orosz és kínai diktátor segédletével lenne ENSZ-főtitkár. Innen folytatjuk, ha lesz rá energiánk.

Lábjegyzet és utóirat a valósághoz. A maival együtt hat nap maradt ebből a hónapból. Sokan gondolják talán, hogy rajtuk semmi nem múlik, majd mások megoldják, nem az ő havi 2-3 ezer forintos támogatásán múlik. Pedig de. Egy kávé ára, egy havi rendszeres, bármilyen jelképes felajánlás nekünk a kiszámíthatóságot és a túlélést jelenti. És azt a szabadságot, hogy mindig azt gondolhassuk, amit helyesnek érzünk és lelkiismeret ügyében ne kelljen rossz és még rosszabb kompromisszumokat kötnünk. Köszönjük mindenkinek, aki ezt pontosan érti. És előre köszönjük mindenkinek, aki a jövőben támogatni fogja a munkánkat. Ha megteheted, támogasd a Szalonnát, ITT több lehetőség közül választhatsz. A legkisebb támogatás is rengeteget jelent. Hálásan köszönjük!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább