Október 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Lehet, hogy érdemes lett volna időben tűzbe tenni?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 618,585 forint, még hiányzik 1,681,415 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem készültem kifejezetten arra, hogy megtippeljem: a Központi Nyomozó Főügyészség ma hajnalban több helyszínen zajló (hogy Dubaj is a helyszínek között van, vagy nincs, azt nem közölték) nagyszabású, MNB-üggyel, azaz különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanújával kapcsolatos nyomozásának van bármi köze ahhoz, hogy Fürcht Pál, állásából felfüggesztett korábbi főügyészt éppen ma délután hallgatja meg a parlament végrehajtási visszaéléseket feltáró vizsgálóbizottsága, de amennyire látványosan nem történt semmi az évszázad bankrablásaként elhíresült, a sajtó által eddig is széleskörűen dokumentált botrányban, ennek a lehetőségét sem lehet kizárni.

A Transparency már 2016-ban, tíz évvel ezelőtt próbálta rávezetni a rendőrséget és az ügyészséget arra, hogy számoltassák el a Magyar Nemzeti Bank alapítványi közpénzlenyúlásának felelőseit és szerezzék vissza a – közpénzjellegét akkor még éppen csak elveszíteni készülő – 260 milliárd forintot. Az ügyészség és a rendőrség a 2016-ban tett feljelentéseikre semmilyen érdemi választ nem adott, eljárás akkor nem indult.

A nyomozást közel tíz év késéssel, 2025. február 10-én rendelte el hivatalosan a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda az Állami Számvevőszék feljelentése alapján, majd több mint egy évnyi sehonnan sehova nem tartó, semmilyen konkrét eredménnyel nem járó egy helyben topogás után a Legfőbb Ügyészség politikai nyomásra 2026. április 21-én vonta magához az eljárást.

Valami egészen másról tervezett írásom bevezetőjével eddig jutottam, amikor kiderült, hogy ma, október 21-én, fél évvel azután, hogy a Polt Péter szellemét, rossz emlékét magán viselő, tekintélyét és a társadalom bizalmát elvesztett, morálisan padlóra került vádhatóság elkezdett nyomozni a bankrabló úrral kapcsolatban és egy évtizeddel azután, hogy az első feljelentéseket gondolkodás nélkül söpörte le az asztalról, valami érdemi eredményt volt képes felmutatni. A Központi Nyomozó Főügyészség, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Budapesti Rendőr-főkapitányság és Nemzeti Védelmi Szolgálat ma reggeli összehangolt razziájának nyomán Matolcsy Györgyöt, Orbán Viktor egykori miniszterét és jobbkezét őrizetbe vették jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalás bűntette és hamis magánokirat felhasználásának gyanúja miatt. Ha minden igaz, a Matolcsy-klán feje e történelmi pillanatokban a Központi Nyomozó Főügyészség vendégszeretetét élvezi és gyanúsítotti kihallgatása folyamatban van.

Hirtelen nem is tudom, mit kell ilyenkor gondolni. Nem tudom, hogy Fürcht Pál parlamenti meghallgatásának van bármi köze ehhez a történelmi pillanathoz, viszont az biztos, hogy egyelőre még nem találom sem a Matolcsyért tervezett imaláncról szóló híreket, sem a Fidesz hivatalos kommunikációjának foszlányait arról, hogy mi újság az ÁVH-val, a bolsevik-újkommunista terrorral, a koncepciós eljárásokkal, amelyeknek mind az a célja, hogy Orbán Viktort bevarrják a börtönbe. Havasi Bertalan a felismerhetetlenségig szelíd közleménye cserébe igazán megmosolyogtató. Ebben a felfokozottságban viszont áttekintettem gyorsan azokat a rettenetesen rosszul öregedett állításokat, amelyekkel az évek során a főnöke dicsérte és nyilvánosan megvédte Matolcsyt. Bár ezek az elismerő, maximális bizalomról tanúskodó kijelentések különösen kormányzati tevékenysége és jegybankelnöki ciklusának első időszakára vonatkoztak, és bár azóta Orbán többször próbálta eljátszani, hogy semmi köze hozzá, elengedte a kezét, ez a mai fejlemények után nemigen fog a mentségére szolgálni.

– A második Orbán-kormány megalakulása után, 2010 őszén elterjedt a pletyka, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter távozhat a posztjáról. Orbán ekkor egy sajtótájékoztatón határozottan cáfolta ezt, és a következő szállóigévé vált elismeréssel illette miniszterét: „Matolcsy György a jobbkezem. Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani”. Hozzátette azt is, hogy az ember nem válik meg a jobb kezétől.

– Orbán rendszeresen dicsérte Matolcsyt azért is, mert az általa kidolgozott „unortodox” gazdaságpolitikai intézkedésekkel (mint a különadók, a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakítása vagy az IMF-hitel idő előtti visszafizetése) sikerült stabilizálni a magyar gazdaságot a 2008-as válság után. A miniszterelnök többször utalt rá úgy, mint a magyar gazdasági modell szellemi atyjára.

– Amikor 2016-ban az MNB alapítványai körüli költések és az „elvesztette közpénz jellegét” érvelés miatt hatalmas politikai és sajtóvihar kerekedett, az ellenzék Matolcsy lemondását követelte. Orbán ekkor is teljes mellszélességgel kiállt mellette, kijelentve: „az égnek és a földnek össze kell szakadnia ahhoz, hogy a jegybank elnökének alkalmasságát a kormányfő megkérdőjelezze”. Ezzel egyértelművé tette, hogy a szakmai bizalma megingathatatlan.

– 2021 júliusában Orbán és Matolcsy közösen látogatták meg az MNB logisztikai központját, ahol az akkor még miniszterelnök személyesen fejezte ki elismerését azért, hogy a jegybank jelentős mértékben (akkor 94,5 tonnára) növelte Magyarország aranytartalékát, ezzel garantálva az ország pénzügyi biztonságát a válságos időkben.

Ma, amikor őrizetbe vették és gyanúsítottként hallgatják ki Matolcsyt, különösen azoknak a korábbi orbáni paneleknek a kevéssé esztétikusan vénülő jellegére érdemes visszaemlékezni, amelyekkel a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiból eltűnt és magánkezekbe játszott százmilliárdos vagyonvesztést mindenféle kommunikációs fordulatokkal mentegette, próbálta elviccelni, vagy egyszerűen bagatellizálta az egész ügyet.

Amikor az ÁSZ tavaly hivatalosan is megállapította a szabálytalanságokat és a vagyonvesztést, Orbán újságírói kérdésekre válaszolva látványos ironizálással reagált. „Ez valami krimi?” – kérdezte nevetve, amivel azt sugallta a nyilvánosságnak, hogy az ellenzék és a sajtó által „bankrablásnak” nevezett ügy csupán egy túldramatizált, komolytalan történet, nem pedig valós állami korrupció.

Aztán jött a másik kártya: az MNB függetlensége. A kormányzati kommunikáció visszatérő eleme volt, hogy a kormányfőnek nincs köze a jegybank belső ügyeihez, mivel a Magyar Nemzeti Bank egy, a kormánytól teljesen független intézmény, a végrehajtó hatalomnak nincs beleszólása abba, miként gazdálkodott a Matolcsy György vezette jegybank, lehet a miniszterelnök urat békén hagyni.

Ugyan közvetlenül a botrány kirobbanásakor Orbán igyekezett távolságot tartani (ő ott se volt), a háttérben az egész Fidesz aktívan segített elfedni az ügyet. Amikor Matolcsyék a jegybanki nyereséget elkezdték kiszervezni az alapítványokba, a kormánypárti többség külön törvényt hozott annak érdekében, hogy ezek a pénzek ne legyenek közpénzként megismerhetőek. Ezt a jogi csűrcsavarást védte meg a kormányzat az emlékezetes elvvel, miszerint az alapítványba utalt vagyon „elvesztette közpénz jellegét”. A törvényt később az Alkotmánybíróság megsemmisítette, szegény Kósa meg nemrég mégis újra szénné égette magát Bánki Erikkel az illetékes parlamenti vizsgálóbizottság színe előtt, a relativizálás és a korábbi szakmai érdemek felemlegetése, amivel szintén sűrűn operáltak az elmúlt tíz évben, sem Matolcsyn, sem a volt főnökén nem fog segíteni. Attól, hogy Matolcsy korábbi elnöki időszaka alatt a jegybank nyereséges volt, hogy növekedett az ország aranytartaléka, és a Fidesz szerint unortodox gazdaságpolitika megmentette az országot a korábbi válságok idején, Matolcsy jelenleg gyanúsított és aligha az unortodox gazdaságpolitika rejtelmeiről faggatják a nyomozók.

Tehát 2026. október 21-én Matolcsy Györgyöt őrizetbe vették. A kezét, ami a jobbkeze volt oly sokáig, már rég elengedte a főnöke. Ha vádat emelnek ellene, sok minden kiderülhet. Még az is, hogy lehet, hogy érdemesebb lett volna időben tűzbe tenni azt a jobbkezet?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.