Jó reggelt, áradjon a csí és mondjunk együtt csütörtököt! Lassan vége a vénasszonyok nyarának, október 8-a van, tíz évvel a megváltozott médiafogyasztási szokásokra hivatkozó megszüntetése után ma újraindul a Népszabadság, amely online újságként és nyomtatott hetilapként tér vissza, a Népszava szerkesztősége pedig csatlakozik hozzájuk. Heinrich Pecina úr pedig – aki nélkül a velük egyet nem értőket soha el nem hallgattató Orbán-kormány nem mészárolhatta volna le ezt a patinás sajtóorgánumot, mert közhírré tette az utólag az akkori, soros felesége szoknyája mögé bújó Rogán Bűnöző Antal luxushelikopterezésének Dallasért kiáltó történetét – remélhetőleg azóta is jól van. És tiszta a lelkiismerete, mint Moszkva alázatos szolgájának, Szijjártó Péternek.
Annyira legalább biztosan jól van Pecina úr, mint Mészáros Lőrinc és Szíjj László, mióta tudják, hogy jó eséllyel ugrik a 23 ezer millió forintos autópálya-koncesszió. Hogy valóban önként is hajlandóak lesznek lemondani erről a 35 évre szóló gigabizniszről, és ezzel együtt mikor lesz vége az ügynek, egyáltalán meg lehet kerülni ezeket az óriásira hizlalt strómanok, az még a jövő zenéje. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez egy pofonegyszerű mutatvány lenne, egyáltalán nemcsak erről a szektorról van szó. Mutatják ezt azok a közbeszerzések, amelyek a kormányváltás ellenére a NER haszonélvezőinél landoltak. Ez szükségszerű következménye annak a rendszernek, amit Orbánék kiépítettek: olyan brutális korrupciós vagyonokat halmoztak fel a rezsim által helyzetbe hozott, feltőkésített szereplők (nemzeti tőkésosztálynak csúfolják őket, de közük nincs semmihez amit ez a kifejezés takar), hogy most lényeges helyzeti előnnyel indulnak a még talpon maradt piaci szereplőkkel szemben. Például megengedhetik maguknak, hogy jobb árakat adjanak még veszteség árán is, hiszen van mibű. Vagyis kvázi ugyanolyan monopolhelyzetben vannak, mint előtte. Márpedig mivel állítólag az a cél, hogy a lehető legtakarékosabban működtessük az államot, erre a helyzetre valamit gyorsan ki kell találni, különben itt marad a nyakunkon az Orbán nélküli orbánizmus a kurva szar kompromisszumos kényszereivel, a tényleges piaci verseny rovására.
Apropó Orbán, aki nem tűnt el attól, hogy megbukott, csak ugyanúgy bujkál a nyilvánosság elől, mint amikor még azt hitte, hogy érinthetetlen és élete végéig taposhat az ő szerető, de végül is hálátlannak bizonyult népe nyakán és veséjén: remélem, hogy jólesett a tegnap Bóka János frakcióvezető társaságában elköltött ebéd a Gundelben. Amely ebéd után a hasznos idiótának tűnő, minden jogászok leghírhedtebb trombitása, Szabó Bálint közéleti jelenség várta az utcán és kapta el néhány keserves pillanatra a kamerájával. A szerepzavaros csávó újabban médiaszemélyiségként próbál miniszterelnöki babérokra törni (saját bevallása szerint amíg miniszterelnök nem lesz, nem nyugszik), és általában elég pontosan tudja, hogy mikor hova menjen, hogy politikusokat, illetve annak kinéző egyéb sötét, rosszarcú szerzeteket szóra bírjon. Szóval túl azon, hogy elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a kattantnak tűnő ember a konstruktív ellenzék szekerét tolja (egészségére), becsületére legyen mondva, hogy megkérdezte a miniszterelnök úrtól (neki még mindig Orbán a miniszterelnöke), mit gondol arról, hogy két volt minisztere is a rácsok mögött van. A gazda előbb visszakérdezett, hogy miért nem beszél az igazi miniszterelnökkel, mire Szabó azt válaszolta, hogy őt már megkérdezte és azt mondta, hogy kézivezérléssel viteti el, aki neki nem tetszik. A bukott nem miniszterelnök amúgy annyit bírt kipréselni magából az érdemi kérdésre: – Politikai foglyok, az a véleményem, ha röviden kíváncsi a válaszomra. Szabó izgalmas bejelentkezését úgy zárta: a miniszterelnök először kommentálta nyilvánosan, hogy két minisztere, Hankó Balázs és Seszták Miklós rács mögött van.
A politikai fogoly földszintes hazugságról jut eszembe. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) azt írta a Kontrollnak, hogy az aranykonvoj mizériában (amiről olyan hírek is terjengenek már elég régóta, hogy a kampány végére látványosan megborult keresztapa maga adott utasítást az emberkínzásra és pénzrablásra) öt személyt hallgattak ki gyanúsítottként. Nahát. Eddig azt lehetett tudni, hogy Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ korábbi vezetője az egyetlen áldozata ezen a fronton az önkénynek, akit az ügyészség hétrendbeli, a sértettek sanyargatásával elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettével gyanúsított meg. Hajdu tagadta a bűncselekmény elkövetését, panaszt tett, és szabadlábon védekezik.
Amiről meg az jutott eszembe, hogy Fásynét közben kiengedték a böriből, ahova amúgy szerintem se kellett volna akkora felhajtással, vezetőszáron behurcolni. Ez pedig azért történt meg, mert a gyanúsítottak (Fásy Ádám felesége mellett egy cégvezető társáról is szó van, kettejüket bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalással és hamis magánokirat felhasználásával gyanúsítják) MEGFIZETTÉK az NKA PÁLYÁZATÁVAL KAPCSOLATBAN FELTÁRT TELJES VAGYONI HÁTRÁNY ÖSSZEGÉT, így az ügyészség enyhébb kényszerintézkedést indítványozott. Tehát ha jól értem, az NKA-botrány miatt előzetesbe került Hankó Balázs olyannyira politikai fogoly (és vértanú!), hogy a neki köszönhetően NKA-pénzekben részesülők inkább visszafizetik a felvett milliókat, vagyis beismerik bűneiket, hogy szabaduljanak a börtöntől. Ugyanis ha hősök és mártírok lennének, meg politikai foglyok meg vértanúk, akkor kitartanának az ártatlanságuk mellett, és inkább a rácsok mögött szenvednének a nemzeti oldal legnagyobb dicsőségére. Hát izé.
Ellenben az önkény akkora, hogy ugyanez a Központi Nyomozó Főügyészség gyanúsítottként hallgatta ki Magyar Pétert. A miniszterelnök nem ismerte el a terhére rótt bűncselekményt. Amely két évvel ezelőtti ún. bűncselekmény egy budapesti szórakozóhelyen történt, ahol a sértett a mobiltelefonjával videóra vette a Tisza Párt elnökét, aki kivette a kezéből a telefont, azt zsebre tette, majd többszöri kérésre sem adta vissza, ellenben a készüléket a Dunába dobta. Nem akarom relativizálni az állítólagos bűnöket, de ez az ügy annyira nem ügy (mármint a rongálás vétségén túl nem hiszem, hogy rá lehet valamit húzni, és ezt is nehezen), hogy a bíróság elé vinni is röhejes lenne, de nem vagyok jogász. Csak érzem, hogy itt valami nagyon el van cseszve. Arról lehet valamit tudni, hogy az országot a saját tulajdonaként kezelő, a sajátlábú famíliája nevére írató korrupt, de legalább gyáva eggyel korábbi miniszterelnököt mikor hallgatják ki? Csak azért lenne jó tudni, mert ha olyan rettenetes az önkény, az elnyomás, a bosszúvágy, és nem jogállami eljárások érvényesülnek, hanem rákosista módszerek – amúgy tényleg senki ne vegye el más telefonját és ne dobálja a Dunába -, hogy lehet, hogy Orbán Viktort semmilyen ügyben nem hallgatták még ki? Ha visszatértek az ötvenes évek, hogy nem történt még semmi, holott az Orbán-fóbiás, áprilisban Orbán ellen szavazó milliók ezt akarják? Hogy lehet, hogy ha politikai foglyokat akarna gyártani a hatalom, akkor nem Orbánnal, Rogánnal, Lázárral és Szijjártóval, hanem a nyomorult Hankóval statuálja a példát? Dehogy nyomorult ez: még az ELTE rektorát is volt ideje telefonon zaklatni az intézmény oktatóinak esetleges kormánykritikus megszólalásai után.
Heveny hányinger minden, ami ezekről kiderül. És akkor arról nem is beszéltem, hogy az ország polgárainak jelenlegi többségét gyalázó gyűlöletpapot hogyan próbálják tisztára mosni a roncsellenzéki oldalon. Senkinek nem kívánok rosszat, de ha valami igazán fertelmes élményre vágyik, akkor Rétvári tegnapi tegeződő gyors villáminterjúja Osztie Zoltánnal odavág rendesen. Csak hogy ha valakinek az az érzése volt, hogy ez a savas szájú egyházi ember bocsánatot kért bármiért is, akkor kapjon agyához. Úgyhogy a végére a Rétvári-féle turbókeresztényeknek üzenem, amit Timothy Radcliffe bíboros mondott egy interjúban: lehetetlen a megbékélés, ha a felejtésre próbáljuk alapozni. Nehéz lesz ez a megbékélés dolog. Nagyon nehéz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.