Dehát eddig nem úgy volt, hogy közpénzből működött a Megafon?
Erre most kiderül, hogy különböző cégek, tehetős üzletemberek adtak pénzt?
Én ezt nem értem..
Amúgy most nyilván az lesz a mondás, hogy ezek a cégek kaptak állami megrendeléseket is, tehát ez közvetve közpénz.
(Ami amúgy jogi nonszensz.)
Namármost ezen izgalmas logika mentén a közpénzből fizetett tanárok, színészek, rendőrök, tűzoltók, orvosok, balett-táncosok sem adakozhatnak a Partizánnak, a Telexnek, a 444-nek, a Tiszának, illetve azok a szintén tehetős üzletemberek és cégek sem, akik szintén kaptak állami megrendeléseket?
A kérdés költői.
Mert az egészen más, ők a szabad és demokratikus Magyarországért, a felszabadulásért, a rendszerváltásért, a szeretetért adtak “közvetett” közpénzt balos szerkesztőségeknek, és a Tiszának.
Azt szabad.
Az jó.
Az kiváló.
Az csodálatos.
De Mészáros csak ne adakozzon.. (Apáti Bence balettművész és Orbán-propagandista)
És nem értik. Nem értik, hogy mi a különbség egy a vagyonát tisztességes módon megszerző üzletember önálló, szuverén döntése és Mészáros Lőrinc közpénzből rommá hízott gázszerelő „adakozása” között. Nem értik, hogy Mészáros Lőrinc nem a nagyszerű tehetségének és kemény munkájának köszönhette, hogy gázszerelőből hirtelen a világ egyik leggazdagabb embere lett, hanem Orbán Viktor kegyének, aki rá íratta a fél országot. Nem értik, hogy különbség van oligarchák és a vagyonukért valóban keményen megdolgozó, önerőből sikeres üzletemberek között. A mai világban lényegében mindent szeretnek összemosni az emberek és azzal magyarázni a saját tisztességtelen döntésüket, hogy de a másik fél is ugyanezt tette. Soros György, a Norvég Alap vagy épp az EU véleményük szerint szinte egyenlő azzal, amit Mészáros képvisel, ezért az a tény, hogy utóbbi támogatta a Megafont, nem jelent mást, mint egy üzletember teljesen törvényes támogatását, ezért nincs itt semmi látnivaló.
Akkor bármennyire unalmas is: Mészáros Lőrinc nem egy egyszerű üzletember, hanem a Fidesz 16 éves országrablásának egyik szimbóluma és következménye. Az, hogy ő egyszemélyben tartott fenn teljesen szerkesztőségeket, propagandagyárakat és minden más olyan szervezetet és intézményt, amelyre szüksége volt az állampártnak ahhoz, hogy fenn tudja tartani a hatalmát, egész egyszerűen elfogadhatatlan. Mészáros Lőrincen keresztül használtak fel közpénzeket, ami a legtöbb demokratikusan működő országban törvényellenes lenne. Ezért háborodtak fel sokan ezen, és kérik ma is, hogy vizsgálják meg Mészáros Lőrinc vagyonosodását, és azt, hogy mit művelt az összeharácsolt közpénzekkel, amelyek egy része jól láthatóan olyan szervezeteknél landoltak, amelyek feladata az emberek agyának mosása volt. Ezen agymosók egyike volt az az Apáti Bence is, aki most nem érti (vagy ha érti és hülyének tetteti magát, még rosszabb), hogy Mészáros adakozása és egy tanár vagy egy tűzoltó támogatása között mi a különbség. Az, kérem szépen, hogy ezek az emberek önszántukból döntenek így, hiszen azt csinálnak a keményen megkeresett, adózott jövedelmükkel, amit csak szeretnének. Mészáros vagyonát, amelyből vélhetően kötelezően „adakozott” az olyan nagyszerű lincselő különítmények számára, mint a Megafon, nem tisztességes körümények között fújta össze a felcsúti szél, hogy úgy mondjam.
Ha például Mari néni saját zsebből támogatta Apáti Bencét vagy Szakács Pistát, mert olyan nagyszerűnek találta a mondanivalójukat, akkor váljék egészségére. Ezzel az égvilágon senkinek nem lenne semmi problémája, viszont itt arról van szó, hogy Mészáros Strómanpénztárca Lőrinc nélkül a propaganda egy része teljesen fenntarthatatlan lett volna, ami azt eredményezte volna, hogy kevesebb agymosással találkozunk, és talán nem kellett volna 16 éven keresztül ebben az egyre romló, egyre inkább fojtogató országban élni. Mészáros „munkájának” köszönhetően évekig működhetett a propaganda, amelyre egyébként messze nem volt akkora igényt, mint azt sokan el akarták hitetni. Nézzünk rá a propagandára most, hogy megszűnt azok állami támogatása. Sorra zártak be a propagandagyárak, pedig senki sem tiltotta be őket. Gond nélkül működhettek volna, amennyiben a saját olvasóik úgy döntenek, hogy támogatni szeretnék annak fennmaradását.
Kíváncsian várom azt a napot, amikor megindul a vagyonosodási eljárás Mészáros Lőrinccel szemben és kiderül, hogy az, amit évek óta mondogatunk, mind igaz volt. Akkor nem lehet majd olyan hazugságok mögé bujkálni, mint hogy Mészáros csupán egy tehetséges üzletember, akire irigyek a kommunisták és a pesti liberálisok, és aki nyilván olyan mozgalmakat támogatott, amelyekkel egyetértett. Amennyiben egy tisztességes munkával meggazdagodott milliárdosról lenne szó, úgy még el is fogadhatnánk az érvelést, azonban mivel ilyenről szó sincs, ezért ne mossuk már össze olyanokkal, akik ugyan tehetősek, de a vagyonukat kemény munkával szerezték meg. El fog még jönni az a nap, amikor Mészáros Lőrinc tátott szájjal fogja nézni, ahogy eltűnik a vagyona és még csak érteni se fogja, hogy mi történt. Ahogy Apáti se érti. Itt nem vagyonelkobzásról beszélek, hanem arról, hogy úgy vélem, ki fog derülni az, hogy az összeharácsolt vagyonának egy jó része nem annyira tisztességes körülmények között gyűlt össze. Akkor pedig irkálhatnak majd a különféle propagandisták, hogy nekik fogalmuk sem volt erről, ők úgy vélték, hogy Mészáros egy tisztes üzletember. Ne nézzük már ennyire hülyének egymást, ha lehet.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.