Emlékszünk még arra a tudatosan felépített, a soha nem látott krízishelyzetre és a kormányzat morális kötelességére hivatkozó kommunikációs blablára, amit Szijjártó és a gazdája és Menczer és az egész bukott banda elővezetett a koronavírus-járvány alatti túlárazott egészségügyi beszerzéseket, pláne a nagyjából 300 milliárd forintos lélegeztetőgép-bevásárlást érintő kritikákra?
Hogy „az emberélet nem pénzkérdés”?
Hogy ha csak egyetlen magyar ember is azért halna meg, mert nincs számára szabad lélegeztetőgép, az megbocsáthatatlan bűn lenne?
Hogy inkább legyen több gép a raktárakban, mintsem egyetlen beteg is ellátatlanul maradjon?
Hogy egy világjárvány kitörésekor nem a gazdaságosság, hanem a magyar állampolgárok életének megóvása az elsődleges szempont?
Hogy a beszerzések során a legrosszabb, matematikai modellek által jósolt forgatókönyvekre kellett felkészülni?
Hogy kaotikus, háborús, „vadnyugati” állapotok uralkodtak a világpiacon?
Hogy versenyt kellett fürkészni és portyázni Kínában, mert a világ összes országa egyszerre akart maszkokat, védőeszközöket és lélegeztetőgépeket venni?
Hogy ebben a brutális globális tülekedésben nem lehetett a megszokott, lassú bürokratikus és közbeszerzési protokollokat követni, mert az nyert, aki gyorsabban fizetett?
Hogy azért nem kell feszegetni a magas árakat, a nevenincs közvetítő cégek bevonását, mert a magyar emberek élete?
Hogy nem az a lényeg, hogy egyszerűen nincs ki működtessen 18 ezer lélegeztetőgépet, mert a horkolásgátló géppark stratégiai tartalék, a gépek egy része szükség esetén segélyként vagy értékesítés útján más, rászoruló országokba is kerülhet, ezzel is növelve Magyarország diplomáciai súlyát?
És arra emlékszünk, hogy valahányszor bárki, aki ezeknek a beszerzéseknek az árát, a minőségét vagy a totális átláthatatlanságát szóvá tette, legyen az újságíró vagy politikus, esetleg egészségügyi dolgozó vagy mezei polgár, azonnal kapta a savat az arcába, hogy „emberéletekkel játszik”, hogy támadja a járvány elleni védekezést, hogy a halál pártján áll és (politikai) haszonszerzésre használja a válsághelyzetet?
Ha valamire kötelező lenne emlékezni a naponta a fejünk fölött röpködő hűtlenül kezelt, ellopott, eltűnt közpénzmilliárdok között szédelegve, akkor az ez. A Johns Hopkins Egyetem hivatalos, 2023. március 10-i zárójelentése szerint Magyarországon a koronavírus-járvány idején 48 719 ember halt meg a fertőzés következtében. Miért? Mert miközben reggeltől estig a fenti hamis lemezt nyikorogtatták, nem a védekezés, nem a magyarok élete volt a legnagyobb gondjuk, hanem a halálon való nyerészkedés.
A 24.hu által ma bemutatott „sikertörténetei” a sok egyéb bűne mellett halálkufárkodásra szakosodott Orbán-kormánynak, azt bizonyítják, amit eddig is tudunk. Hogy amikor emberek fuldokoltak, haldokoltak egy ismeretlen világjárvány árnyékában, a nemzeti (!!!) kormány, konkrétan Szijjártó tárcája milliárdos állami megrendeléseket vágott hozzá olyan vállalkozásokhoz, amelyeknek korábban semmilyen egészségügyi tapasztalatuk nem volt, amelyek a járvány idején aztán rendkívüli profitot termeltek, majd rövid időn belül kiürültek vagy megszűntek.
A mostani egyik példa: a referencia nélküli Limitless Medical Kft. 120 lélegeztetőgép szállítására kapott megbízást, összesen 2,3 milliárd forint értékben. A céget 2020. áprilisában alapították, mindössze három nappal az állami megbízás előtt. A cég tulajdonosa, Bócsi Noémi alapvetően az autóiparban mozgott, egyéb vállalkozásai gépjárművekkel, autóalkatrészekkel vagy járműparkok üzemeltetésével foglalkoztak. A cég ellen 2026. februárjában felszámolás indult. Tehát nullkilométeres, semmilyen egészségügyi referenciával nem rendelkező cégek fennállásuk harmadik napján 2 300 millió forintot szakítanak (nem semmi egységár a 120 gépre) a nyomorúságon és a pusztuláson. És akkor a milliárdos Covid-teszt bizniszről és az ott is hasonlóan köddé vált kamucégekről nem is beszéltünk.
Nem akarnám megzavarni a Seszták nevű másik bűnözőgyanússal való kávézástól a fontos közel-keleti tárgyalásokig tántorgó bukott külügyminisztert se, meg az illetékes nyomozóhatóságokat se a nagy munkában, de sikerült vajon már kihallgatni valakit ezekben a szélsőségesen alávaló korrupciós ügyekben? Sikerült megtudni valamit arról, hogy ki döntötte el, hogy egy autóalkatrész kereskedő holnaputánra milliárdos egészségügyi beszállító lesz, mert a hülye magyarok rettegnek a vírustól, most úgyse figyelnek oda, bármit meg lehet velük tenni, ellenük meg pláne? Vagy ráérünk erre IS, ha majd a telefonrabló miniszterelnököt sikerült elkapni?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.