Semmi kedvem elviccelni a dolgot, úgyhogy nem is fogom. Miközben az újjászületés, újjáépülés, súlyos traumákból való kigyógyulás és demokratizálódás rögös, keserves útjára lépett Magyarország kritikus, gondolkodásra hajlandó, önérdekét felismerő laza többsége még most is azon tipródik (és végül is igaza van) a fideszes hiénák jajveszékelései közepette, hogy Unger Anna mégis miért volt jobb jelölt a vagyonvisszaszerzési hivatal élére, mint Ligeti Miklós vagy a többi pályázó, újabb beszédes fotográfiák kerültek nyilvánosságra az Orbán-dinasztia egyik ágáról.
A bukott miniszterelnök közpénzből hízott elsőszülött lányát és közpénzből milliárdos vejét Londonban örökítette meg a Kontroll olvasója kedd este, amint nem teknőst mentettek, mint az aranyásó gázszerelőné a magyar pusztában, nem is szaros pelenkát dobáltak el az út szélén, mint korábban, hanem egy magyar rendszámú Mercedes G-osztályú luxusterepjáróból pattantak ki a Tavistock Streeten. Orbán Ráhel és Tiborcz István szerény gépjárművének ára (nem demagóg hergelés, egyszerű tényközlés) felszereltségtől függően 55 és 84 millió forint között van. Ennyit naponta, de inkább félnaponta vagy kétóránként megkeresett az aluliskolázott disznószerelő, szinte hírértéke sincs.
A képeket elnézve azt is gondolhatnánk mi balgák, hogy nézd már, a nagyvilági emberek, akiknek apu megvette az országot a pórnép pénzén, hát nem eltévedtek Londonban, különben miért a telefonjukba kapaszkodva, libasorban loholnának a fényes szép jövőjük felé (elöl az asszony, lépésekkel lemaradva az ura, remek házasság lehet, de ki nem szarja le). Gondolhatnánk, de nem ezt gondoljuk. Hanem azt gondoljuk, hogy egyrészt minő szerencse, hogy a világ minden pontján él magyar hazafi, akinek van kamerás telefonja, másrészt hogy ennek köszönhetően az elmúlt tizenhat év politikai bűnözőinek elszámoltatására szavazó magyar társadalom a saját szemével láthatja, miképpen turnézza végig a világot a pénzén, a lábán taposva az Orbán-klán.
Nem mondom, hogy nincs ebben valami rohadtul irritáló, mert de. Majdnem mindent elmond ezekről, hogy mindenhol ott vannak, csak a széthordott szülőhazájukban büdös nekik a levegővétel. Azért bízom benne, hogy a társadalom türelme kitart, és nem hagyja idejekorán elborulni az agyát. Ha türelmetlenkedni támad kedve, hallgasson Ruff miniszterrel készült interjúkat, az talán segít. Jó, az ellen ez sem véd, hogy Orbán Ráhel bizalmasáról, a NER-prémium káderéről, Guller Zoltánról, akinek a kismillió NER-pozíciója és befolyása durván összefonódott Orbán lányának turisztikai döntéshozói szerepével (ez utóbbit míg élek, nem fogom tudni megemészteni) közben meg az a hír járja, hogy készül Németországba költözni, és meg van sértődve, amiért telefonon zaklatják. Oké. London nem Németországban van, Schmidt Mari néni szerint pedig Németország nincs is, de a sorminta azért elég világos. Azzal pedig a társadalom tényleg nem fogja beérni, hogy ezeknek a csúcskategóriás közpénzpiócáknak életük végéig nem lesz egy nyugodt percük. Az kevés.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Fidesz fehér zászlós bohóca, a nemzet leggyávább embere nem tűnt el, mint a főnöke az Adria habjaiban, ahova a vitorlás hajóról ugrott be, csak áthelyezte az üléspontját a rothadó liberális belga fővárosba, ahol immár EP-képviselőként rontja a bolygó levegőjét. Aminek nem tudom, mennyi köze van a mentelmi jogához, viszont még mindig létezik olyan sajtóorgánum […]
Kár lenne összehányni magunkat, sőt, talán még a szemünket megforgatni is, annyit talán nem ér az egész, de attól még az erkölcsi toprongy akkor is kicseszi a biztosítékot, ha tudatosan próbáljuk elkerülni. Hatalmas konstruktivitásukban felváltva, egymásra licitálva múlják alul egymást a bukott állampárt képviselői függetlenül attól, hogy megválasztotta őket bárki, vagy a főnökük hányta telibe […]
A parlamenti titkos szavazás eredményére várva akkor még egyszer, utoljára. Senkit semmiről nem akarok meggyőzni, senkinek a nevében nem beszélek, nem akarom jobban tudni, hogy mit akar a magyar társadalom, a nem alaptalanul dühös sok millió ember, ha képes – mintha az élete múlna rajta – egy még fel sem állt intézmény potenciális leendő vezetőjét […]
„Nem szeretem a nagy csinnadrattát, az elnöknek nem látszania kell, hanem a munkát kell megszerveznie, és egy morális falat kell felépítenie a hivatal köré, ahol senkit nem enged be, aki megkörnyékezhetné. (…) Mindenkinek érdemes megkérdeznie a hallgatóimat, hogy érdemes-e engem megvárni a folyosón”. Nem ez volt a legerősebb állítása Unger Anna Róza politológusnak, az ELTE […]
Olyan borzasztó önkény és elnyomás dúl az Orbán utáni Magyarországon, hogy miután a hétfőn újraindult Kossuth Rádió első vendégei között Navracsics Tibor volt miniszter szabadon delirálhatott a polgári demokrata projektjéről és tolhatta le magáról serényen és rezzenéstelenül az elmúlt 16 év penetráns kormányzásának rá eső felelősségét (neki legfeljebb annyi köze van négy ciklusnyi országrontáshoz, mint […]
Miközben a közpénzcsapok elzáródása meg Tiborcz és Mészáros szűkmarkúsága megölte a polgári Magyarországot (?), és a holdkóros trombitások süllyedő hajójának fedélzetén marják egymást, vagy simán sápítoznak, egyben fogadkoznak és fényes szép terveket szövögetnek az utóvédharcosok, szóljunk egy pár szót a nap (egyik) legfontosabb híréről: az Orbán Anita által vezetett Külügyminisztérium a mai napon feljelentést tett […]
A kézfogásnak megvannak az alapvető szabályai, sosem késő megtanulni őket. Idősebb nyújt kezet fiatalabbnak, magasabb rangú az alacsonyabb beosztásúnak, nő a férfinak. Nem véletlenül találták ki így. Kövér László és Kőszegi Krisztián eseténél valaki valóban udvariatlan, azt ne mondjam bunkó volt. Nem Kövér László volt az. (Menczer Végevankicsi Tamás) Azon túl, hogy semennyire nem tűnik […]
Már szóltak neki pár nappal ezelőtt is, hogy ahogy a kormánya bukása előtt, úgy azóta is folyamatosan hazudozik, de a rendőrminisztériumi államtitkári tempó és a keresztényfundamentalista hagymáz nem olvad le az emberről csak azért, mert a polgárok többsége elhajtotta a vérbe. Itt van a mai politikai elmegyógyintézeti példánk és bizonyítékunk arra, hogy a konstruktív párbeszéd […]
Miközben rohadtul örülünk annak, hogy a bukott miniszterelnök a változatosság kedvéért nem Rogánnal és Mari nénivel, hanem Gazsi fiával és Pityu vejével még mindig az Adrián nyaral (nem lehet könnyű tizenhat évnyi nemzetellenes korrupciós kormányzás fáradalmait kiheverni), volna itt egy kis apróság. A Varga Mihály Fidesz-alapító és kollégiumi lábszagtárs által vezetett Magyar Nemzeti Bank, amelyet […]
Kezdem azt hinni, hogy ezek járnak is. Jutott eszembe arról, hogy miközben a külföldön nyaraló bukott fővezérnek is eszébe jutott, hogy az elárult hazája születésnapja van, Navracsics Tibor bukott közigazgatási és területfejlesztési miniszter és polgári demokrata, akinek már rég vissza kellett volna vonulnia a politikából, ha bármit érne a szava és a saját akarata a […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
