NEHAZUGGY

Amikor a terrorizmus még valami egészen mást jelentett

Lázár Gergő | Ma | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,092,220 forint, még hiányzik 1,207,780 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyre többet hallani Nagy-Britanniával kapcsolatban arról, hogy ártatlanok ajtaján kopogtat a rendőrség, amely rendőrség olyanokat is bevisz, akik a valóságban vajmi keveset, adott esetben semmit nem tettek azért, hogy a rácsok mögé kerüljenek. Tought police-nak, vagyis gondolatrendőrségnek nevezik őket, mivel elviekben akár egyetlen közösségi médiás posztért is börtönbe kerülhet az ember. Ez valóban egy létező probléma, de valahogy arról már nem beszélnek a jobboldaliak – hiszen az úgynevezett gondolatrendőrség leginkább ezen emberek lakásait szokta megszállni -, hogy Nagy-Britanniában 2001. szeptember 11-e óta csak a tavalyi évben feleannyi embert tartóztattak le terrorvádakkal, mint a korábbi 24 évben. Ha csupán a számokat figyeljük, akkor elmondhatjuk, hogy elképesztően megemelkedett Nagy-Britanniában a terroristák száma, és egy sokkal veszélyesebb hellyé vált a szigetország. Természetesen ez egyáltalán nem igaz, itt csupán arról van szó, hogy a statisztikák sokszor nem a valóságot mutatják, vagyis nem azt a valóságot, amit akként ismerünk.

Manapság a terrorizmus vádja miatt letartóztatottak nagy része azért ül brit börtönökben, mert egy olyan táblát tartott a magasba, amelyre az volt írva, hogy ő nem ért egyet a gázai népirtással. Ez a mai brit törvények szerint megalapozza a terrorizmus vádját, mivel ezt a szlogent összekötötték a ma már terrorista csoportnak kikiáltott Palestine Action nevű szervezettel, amely esetenként akár vandál akciókat is elkövetett a Nagy-Britanniában működő izraeli fegyvergyártó cégek ellen. Annak idején ha az ember terrorizmusra gondolt, akkor eszébe juthatott példának okáért a 2005. július 7-i londoni terrortámadás, amikor egyszerre több tömegközlekedési eszközön is bombák robbantak városszerte. Esetleg azokra az időkre, amikor magányos terroristák támadásokat követtek el London különböző részein. A mostani számok viszont valami egészen mást mutatnak. A terrorizmus vádjával börtönben lévők jelentős része idősebb férfi vagy nő, akiknek annyi volt a bűne, hogy a levegőbe emelt egy táblát, amin olyan szavak szerepeltek, amelyeket a brit kormány nem tűrt meg.

Ez sokak szerint mást sem bizonyít, mint hogy a terrorizmus vádjának fogalmát talán túlságosan is kiszélesítették, és a közvélemény ma már nem veszi olyan komolyan ezt. Hiszen annak idején, ha valakivel kapcsolatosan felmerült a terrorizmus vádja, akkor szó sem lehetett arról, hogy egy épelméjű emberről van szó, hiszen a terrorizmus az egyik legbrutálisabb tett, amit valaki elkövethet. Az, amit ezek az emberek elkövettek sok esetben – ez a legsúlyosabb besorolás – vandalizmust követtek el, amely azért egy kicsit távol áll a terrorizmustól. Mégis valamiért a brit kormány kiáll amellett, hogy ezeket a tetteket ekként kell kezelni, és ezzel azt is elérték, hogy a fél világ ezen nevet. Hiszen például nagymamák és nagypapák ülnek, vagy ültek börtönben terrorizmus vádjával, mivel egy táblát emeltek a magasba. Tehát jól láthatóan nem csak az úgynevezett gondolatrendőrséggel van itt gond, hanem sok más kérdéssel is, amelyek megoldásra várnak.

Érdekes módon kevés olyan ország van, ahol bűncselekménynek, pláne terrorizmusnak számítana ez, de itt sajnos erről van szó. Persze nem akarok Schmidt Máriának tűnni és túlzásokba esni, de tény, hogy Nagy-Britannia egy valóban szabad ország volt annak idején, ahol az ember kiállhatott az igaza mellett és mindenféle megtorlás nélkül vitatkozhatott. Erre nagyszerű példa egyébként a brit vitakultúra akár a legnevesebb egyetemeken. Az embert nem hallgattatták el azért, mert eltérő véleményen volt, vagy azért, mert kiállt a valósnak vélt igazáért. Lehet, hogy nem értettek vele egyet, vagy éppen ostobának kiáltották ki, de nem jött érte a rendőrség, és nem verték bilincsbe azért, mert mást gondolt a világról. Persze vannak olyan kijelentések, amelyek gyűlöletbeszédnek minősülnek, de itt ilyenről véleményem szerint szó nincs. Leegyszerűsítőnek tűnhet, de valójában tényleg ennyire egyszerű: az, hogy valaki nem ért egyet egy népirtással, semmilyen népirtással, azt jelenti, hogy a történelem jó oldalán áll, ehhez képest könnyen fogdában végezheti az ember, ha ekként gondolkodik. Pedig lenne jobb dolga is a brit rendőrségnek, hiszen akadnak valódi problémák az országban. Ilyenek a bolti lopások, vagy épp az alkoholfogyasztás miatt kialakult verekedések.

Nagy-Britanniában évek óta nem volt példa súlyos terrorcselekményre, mégis az mondható el – a statisztikák alapján legalábbis -, hogy soha korábban nem tartóztattak le ennyi embert terrorizmus vádjával. Talán át kellene gondolni a terrorizmus fogalmát, hiszen ha így haladunk, ember nem fogja azt komolyan venni. Márpedig 10-15 évvel ezelőtt mindenki összerezzent, ha meghallotta ezt a szót, elvégre 9/11 vagy éppen a londoni terrortámadás örökre megértette velünk, hogy mit is jelent a terrorizmus. Egy tábla feltartása – még ha valaki esetleg nem is ért egyet vele – nem az. Bárki bármit is mond.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!