Jaj, nagyon aggódom a Fideszért! Maroknyi párttag, porlik mint a szikla, Népek harcának zajló tengerén. Fejük az ár, jaj, százszor elborítja. Ne hagyd elveszni, Orbán, Istenünk! A Fidesz ugyanis úgy jó, ahogy volt, van és lesz. Ha nem lesz, nekem úgy is jó. Leszögezem: nekünk és Besenyő Pista bácsinak mindenben igazunk volt, semmiben nem tévedtünk. Csak ugye az EU, az Ukránia, a Soros, a háttérhatalmi játszmák – hadd ne ragozzam! Sem Arthur J. Finkelstein, sem a hatvan titkos belső tanácsos nem mondta meg a Főninek: ha puha kézzel bánunk az ellennyünnyögőkkel, akkor csak ideig-évekig működik a rendszer. Az kellett volna, igen: ablakok kiesősre konvertálása, körömépítés helyett letépés, Vidnyánszky rendezte közlekedési balesetek! Vagy fejbe kellett volna őket kólintani egy fegyvernek látszó ággyal!
Ezért volt 16 évig az előretolt mellbőség, a kivagyi pátosz, a dzsentrillázás, a prolitoxikománia. A Magyar Köztársaság tömbházban lakó, életüket minimalista stílusban élő választópolgáraira alkalmazott panelpatkány jelzőt ugyan nem mi találtuk ki, hanem – egy korabeli cikk tanúsága szerint – Dávid Ibolya, az MDF egykori elnöke, de sokunk, sokáig alkalmazta. Ezzel – reményeim szerint – a népi-urbánus ellentét valamint a plebsz és a kleptokrácia ambivalens viszonyában is új dimenziókat nyitottunk.
Nagy sikerként könyveltem el, amikor a körzeti orvosokat háziasítottuk. Ovi országában a Szent Korona lehetett ferde hajlamú, de a magyar ember nem! Az Apa férfi, az anya és az infláció nő – ezt ma is vallom.
Vannak páran, akik most a pávatánc helyett haláltáncot vizionálnak, csak mert senki sem mondja fel óránként, minden hullámhosszon a bevált paneleket. A Ki mit lop? című verseny élmasinisztái is sorra mondanak le, lelkük rajta! Nem is értem a szakadárokat: ilyen testvérület nincsen még egy! Elfelejtették: jól csak a zsebével lát az ember. Változókor ide meg oda, akinek snassz fideszesnek lenni, az hoppon marad. Én szóltam!
Részemről maradok a Vadhajtásokon megszokott minőségi újságírás élvezeténél, a mondatképtelen Bede Zsolt biztatásánál. Ha már – láss csodát – a lesoványodott Magyar Nemzet is képes volt a megújulását Gajdics Ottó publicisztikájával indítani…
Attól, hogy valaki nem túl okos, még nem hülye. Elvbarátaim meg pláné nem félkegyelműek, mégcsak nem is rutinos erroristák. De a magyar gőgvalóság az, hogy ők ezen a vonalon tudnak csak a felszínen maradni megélhetésileg. Sem kollektíve, sem egyénileg nem mehetnek szembe korábbi önmagukkal. Különösen igaz ez Orbánra. Bármerre mozdulna Őexcellenciája, azt az utat (vagy kiutat) még nem találták fel, amelyen elindulva nem találná szembe magát egyik valamikori személyiségével.
A patyomkin-kormányzás sikerének titka: a Jó Pásztor vérszerződés helyett bérszerződést kötött fűvel-fával. Olyat, hogy még azok teljes rokonsága is csatlakozott. Aki aláírt, az nem csalatkozott a fideszes flórában-faunában. Nemakarásnak pedig nyökögés lett a vége. Annak láttán-hallatán, ami azután történt, nem csoda, hogy forog a sírjában a hét vezér. Egyikük, Töhötöm néhány percre abbahagyta a forgást és megkérdezte a véletlenül éppen arra jachtozó Orbán Viktort:
Ami a szakértelmet illeti, az olyasmi, mint az ördög bibliája. Olcsó bolsevista trükk, már Csurka István is megírta volt. Kerülni kell még a látszatát is. A közelmúltban a különbség számomra legnyilvánvalóbban a tiszás igazságügyi miniszterjelölt bizottsági meghallgatásán világlott ki. Dr. Görög Márta Miniszterasszony jogász, egyetemi tanár perspektivikus, logikus, alapos bemutatkozásával, érvelésével szemben egyszerűen szánalmas volt az angol bacon szót a Bakony elnevezésből eredeteztető Tuzson Bence akkori miniszter személyeskedő trollkodása. Ez nem csupán szintkülönbséget jelzett, hanem azt is, mennyire más síkokon fog mozogni tudásban, gondolkodásban, közszolgai szerepfelfogásban a jelenlegi kormánypárt és az ő nagybecsű ellenzéke.
Azóta meg mi folyik? Zéró önkritika, zéró önreflexió, csak a nyögvenyelős, mismásoló önigazolás. A mihasznák mégis szárnyalni akarnak, mint a Devecserben a mohácsi csata 500 évfordulója alkalmából az Államalapítás Ünnepén felállított szárnyas fallosz. (Mikor e sorokat rovom, már el is bontották az emlékművet. Még mondja valaki, hogy a sajtónak nincsen hatalma! /Az 5-ik hatalmi ágként tanítják, mellesleg./ Alighanem ez volt a világtörténelem legrövidebb életű köztéri alkotása.)
A várólistákról is megemlékezve: egyetlen helyen tudnám elképzelni ezeket: a BV-intézeteknél. Azok befogadókapacitása ugyanis messze elmarad a társadalmi igényektől. 17 998 férőhely, a telítettség 104 % körüli. Ugyan hová lehetne bedugni hirtelen azokat, akik a szakértők szerinti hatvanezer milliárd forintnyi közpénzt eltüntették? Több tízezren vannak ugyanis ezek a nyári hóhányók. Lakosságarányosan az EU-ban így is itt az egyik legmagasabb a fogvatartottak aránya. Akik azért vélhetően szívesen szorítanának helyet legalább a ma még szabadon kóricáló főkolomposoknak. Csak hogy legyen akiktől tanuljanak.
A korrupció csak a lóvét viszi, a gyűlöletpolitika a lelkeket! Követelem: még életében emeljenek köztéri szobrot Szaniszló Ferencnek is, a köpönyegforgatás és kisebbséggyalázás Nagymesterének! Lezsák Sándor, Te, a Lakitelki Népfőiskola nevű NER-es pénznyelő és madáretető tótumfaktuma, hallod-é a nép szavát? Szaniszló Úrtárs rakta le a propaganda hazai mikéntjének az alapjait. Annak idején az Echo tévében rendületlenül hajlította a valóságot, gyártotta a konteókat. Halomnyi összeesküvésről rántotta le a leplet, félelmet nem ismerően. Tudtad, hogy a vörösiszap-katasztrófát égből jövő robbantás okozta? Hogy Jörg Haider osztrák hígfasisztával drón végzett, nem az ittas vezetés? Hogy párszáz család irányítja világot és az emberi agyakat, valamint ’56-ról is ők tehetnek? Az ám, Hazám!
Benne bezzeg volt becsület, hogy visszaadta a Táncsics-díját a közfelháborodás hatására, ami a kitüntetett Bayer Zsoltról nem mondható el. Pedig miatta a lovagkereszteket is sokan visszaküldték tiltakozásképpen, akárcsak a Táncsics-díjakat. Szaniszlónak köszönhetünk minden későbbi fényűzést és luxizást – nemzettudati minimum hát őt bronzba szoborni.
Olyan a politika mifelénk, mint az éjszakai vizelési kényszer. Nem tudsz elvonatkoztatni tőle. Kelj fel és járj! – mondja, és te megteszed, mert különben reggelig forgolódnál álmatlanul. Legalább annyira lázba hoz engem, mint a 20 forintos leárazások a Lidl-ben. Nézem a vallásosság látszatvasútján hullámozó trollképviselőket a parlamenti vidám parkban. Megannyi moral insanity az ellenzéki padsorokban. Holott például már Csokonai Vitéz Mihály is idejekorán figyelmeztetett: Magyar! Hajnalka hasad! Látom a Youtube-on az olyan szellemóriásokat, mint az exhomeless fenekedő Szakács Pisti, aki kölcsönkért nyakkendőben ajánlotta magát független köztársasági elnöknek. Aki kábé úgy néz ki, hogy akár Péter Gábor és Irma Grese („Auschwitz hiénája”) szerelemgyereke lehetne – mégis képernyő- és színpadképes ellenzéki, amióta még a rendőrség is felfigyelt rá. Csakúgy kapkodom a fejem! Kinek sercli nem jut, morzsákra hajt. Gyorstalpaló trollképzőkön, Digitális Polgári Körökben (digitális szabadságharcosok = be tudják kapcsolni a hardware-t) kikupálódott pronyó, belső égésű botorok sikamikálják a vállalhatatlant. A felülről jövő kezdeményezések agytrösztje nyaral, elszabadult hajóágyú lett minden hithű propagandista. Gyújtsd az avart, se siránkozz. Ne szisszenj minden kis szikrához. Majd csak leég a fél ország, de legalább ez a féleszű kormány!… Már nem dől a della, mint régebben. A közpénzcsapok apadtán és nézettségük mélyrepülése adtán rejtély, miért teszik. Én fejtsem meg ezt a titkot, én, aki azt sem tudom kibogozni mentálisan, miért viszket a fülem valahányszor mosogatok?!….
Üzenem nekik, a nehéz esti munkát végzőknek, példaértékkel: én világhírű festőművész lehettem volna! Csupán 3 dolog hiányzott hozzá: tanulás, szorgalom, kitartás, céltudatosság, konstruktív világlátás, tehetség. Így hát nem lettem piktor. E kvalitások híján ők se akarjanak influenszerek lenni. Különben is: az vesse ezidőtájt Magyar Péterre az első követ, aki képes ilyen rövid idő alatt egy vértelen rendszerváltást levezényelni, úgy, hogy közben maga is rengeteget változik.
Végezetül dobbanjon a KFT zenekar Elizabeth című dala „Trianyonnya” Erzsikének címezve, aki nem elégedett meg azzal, hogy egy th-val , Erzsébethként tegye előkelőbbé a nevét, hanem egyenesen a még királyabb Elizabethként mutatja magát. Jól illik ez olyasvalakihez, akinek még teregetés közben is ömlik a fekália a szájacskájából.
A Philipről nem tudtok egy jó nótát?
Pandula Dezső
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.