Jó reggelt, hétfőt, borúra derűt és számos csodával határos hetet mindenkinek! Kezdjük a legelején, mert máshol nem tudjuk, kezdjük a kultúra irányából.
„Ez a mostani nagyon nagy bukás. Orbán nagyon »feltápászkodékony« volt, a legkülönbözőbb helyzetekből fel tudott tápászkodni, de azt hiszem, ebből már nem tud”.
Ezért a szóért már biztosan megérte hajnalok hajnalán feltápászkodni: feltápászkodékony. Radnóti Sándor esztéta és irodalomtörténész használta ezt a zseniális szót egy interjúban (köszönöm, most már én is használni fogom), amelyben a magyar politikai rendszer lehetséges átrendeződéséről beszélt, különösen a feltápászkodások mestere és pártja, a Fidesz jövőjét illetően. Akárcsak 1989-ben, a Széchenyi-díjas esztétát most is „munka- és örömképes korban” érte a rendszerváltás, amelyre nem számított. Úgy látja, hogy a korábbi miniszterelnök – akit szerintem szintén meglepetésként vágott oldalba ha nem is a saját bukása, hanem annak elsöprő mértéke – életkora és politikai energiái is korlátot szabhatnak a korábbiakhoz hasonló visszatérés lehetőségének.
A jelenlegi politikai struktúra átalakulása során a Fidesznek „lesz majd egy rövid Lázár-korszaka, aztán szép lassan a feledés pora fogja beborítani” – véli Radnóti, én pedig arra jutottam, hogy a zsírra szállt porral, mint lehetséges végkifejlettel egyetértek, a rövid Lázár-korszakban, mint az eljelentéktelenedés egy fázisában azonban nem vagyok biztos. Semmilyen hasonlóban sem, amennyiben az összefüggés az, hogy a domináns, autoriter vezető (pl. Kádár János) távozása után egy addigi kulcsfigura (a Kádár-korszak végén például Grósz Károly vagy Németh Miklós) próbálja fenntartani a rendszert. A Fidesznek szerintem nem lesz se Lázár-, se Gulyás-, se Szijjártó-, se semmilyen más névvel fémjelezhető időszaka. Na jó, azért ha visszahozzák Varga Juditot, akkor még az is lehet, hogy ki tudja.
Nem zárójel, de apropó. Ma van a nagy napja annak, amikor a Tisza-kormány múlt heti határozata alapján Görög Márta igazságügyi miniszternek nyilvánosságra kell hoznia a bicskei gyermekotthonhoz kapcsolódó pedofil kegyelmi ügy teljes igazságügyi aktáit és részleteit. Tűkön ülve várom az eredményt, még akkor is, ha nem számítok semmilyen áttörő újdonságra, viszont a kellemes meglepetéseket szeretem. Hátha most ez lesz.
Visszatekeredve. Szerintem nemcsak azért nem lesz a Fidesznek se rövid, se hosszú Lázár-korszaka a teljes megsemmisülés előtt, mert nincs a magyar politikában jelenleg ellenszenvesebb, népszerűtlenebb figura a megbukott vasúti katasztrófaügyi miniszternél, hanem például azért sem, mert egyáltalán nem néznek ki jól azok a fekete zsákokban megbújó ledarált iratok és Fideszhez köthető kampányanyagok, amelyeket Magyar Péter munkatársai Lázár János volt minisztériumának pincéjében találtak. Nem mintha a batidai fröccsöntött grófnak ennél súlyosabb bűnök nem száradnának a sötét lelkén, mert nagyjából csak ennél súlyosabbak száradnak ott. Azon túl is, hogy kevés olyan politikus forgolódott az előző rendszerváltás óta a porondon, aki Lázárnál mélyebb megvetéssel és undorral tekintett az alattvalókra, akik mindig is annyit értek a szemében, amennyijük van. A Fidesz bukásának mértékét és súlyosságát semmi nem tükrözi precízebben, mint Lázár pofája április 12-én este a Bálnában, a gazda jobbján. Ott azért látszott, hogy a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy terhelő bizonyítékok eltüntetésén elmélkedjen. (Ha jól emlékszem, Szijjártó ezzel szemben már másnap kapcsolt, és beindította a darálógépeket. Ő nem most kezdte az ipart.) De akkor is. Az eddig is világos volt, hogy ez a legindokolatlanabbul túlértékelt figurája a magyar politikának valójában semmihez nem ért, viszont a hatalmas pofája sok mindent kompenzált örökös megélhetési politikusi pályája során. Következésképpen ahhoz sem fért kétségünk, hogy ez az alak tényleg nem fog tudni szarból várat építeni, hiszen minőségibb építőanyagból se tudna. Mégis meglepő, hogy ennyire amatőr módon hagyta maga után a saját fekáliáját. Persze az is lehet, hogy a közszolgák lázadásáról van szó, ami azt illeti, jöhetett volna hamarabb is, de ha már így alakult: azért az elég stílusos, ahogy a Lázár-családot ábrázoló boldog karácsonyos üdvözlőlapot az egyik szarkupac tetejére odabiggyesztették. A bukott rendszert leíró jellege kétségbevonhatatlan.
Amíg ó de nagyon sajnálkozom azon, hogy sajnos Balásy Gyula nem építi tovább a hatmilliárdos máriaremetei villáját, ami már 60 százalékban megépült, és ó mekkora kár azért az öt szintért, de különösen a luxusautóit megillető fordítókorongos garázsért, azért van időm megjegyezni: ahogy elnézem, Gulyás-korszaka se nagyon lesz a Fidesznek, mielőtt az összes por leszáll a zsírra. Azért akinek a munkatársai a tudta nélkül törölgetik a Facebook-posztjait, ő pedig sztárjogászként köti az ebet Havasi Bertalan szerinte jogszerűtlen felmentéséhez (egészen súlyos, hogy ez a mentálhigiénés szempontból teljesen szétesett alak milyen több napos műsort hozott össze itt a népnek), az szerintem nem feltétlenül alkalmas arra, hogy széteső pártot vezessen kifele a szakadékból. Jó, hát mondjuk évekig hetente vagy néhány hetente kiállt a függöny elé, és visszatérően fogalma nem volt semmiről, amit a kormánya művelt, pedig akkor még futott vele is a szekér, nem csodálkozom, hogy bárki bele tud nyúlni a Facebook-fiókjába.
Mindazonáltal a jogászkodáshoz még egy gondolat: Gulyás szerint Havasi jogszerűtlen lapátra helyezésére vonatkozó posztja tudta nélküli törlése „nem változtat a tényen, hogy egy helyettes-államtitkárt sem sikerült jogszerűen felmenteni”. Szerintem ezt jelen állás szerint nem Gulyás, hanem az elvileg független bíróság fogja eldönteni. Az a brutálisan leharcolt épületekben működő bíróság, ahol ugye nincs se aranyozott plafon, se bárpult, se üvegtetővel fedett télikert, mint a Varga Zs. András nevével fémjelzett Kúrián. Ebben a jogszerűséghez való ragaszkodásban viszont van valami émelyítő egy olyan jogászpárt esetében, amelyik kormányon jogerős bírósági ítéleteket vett semmibe és elmagyarázta, hogy inkább fizetünk napi 1 millió eurót, de akkor is lábbal tiporjuk a jogot. Kicsit kevesebb jogászkodást és nagyobb szerénységet, elvtársak!
Az elmúlt tizenhat év gonosz, a társadalom mentális és lelki egészségét pusztító rémtettei után ez lenne a minimum. Szerénység és alázat. Illetve az, amit a Ripost propagandistájaként dolgozó Forgács Ágnes az Átlátszónak adott két órás megrázó interjúban tett. Odaülni és azt mondani, hogy vállalom a felelősséget, szaralak voltam. A félkegyelmű influenszert alakító Pócs János kifizeti az 5,5 millió forint bírságot, amiért egy tahó barom. Pócs a jelenlegi honvédelmi miniszter zsírleszívásán gúnyolódott, midőn tavaly nyáron közzétett egy videót, amelyben egy levágott és megperzselt disznóra az „Ő volt a soros Romulusz” feliratot írja, majd zsírt sütött ki egy nagy kondérban, és azt mondta: „Mangalicazsír igen, Romulusz zsír nem”. Kifizeti (az apja hagyatékából!), de közben pontosan ugyanabban az emberi méltóságot sértő stílusban hőbörög. Ugyanabban a tempóban gyalázkodik, ami miatt elítélte a bíróság. Nem érti, hogy szaralak.
Forgács Ágnes legalább érti, és rohadjak meg, de még valamiféle tiszteletet is képes vagyok érezni iránta. Különösen látva, hogyan sunnyognak, próbálják megúszni és/vagy folytatják ugyanonnan ugyanazt azok a politikusok, akiknek majdhogynem kizárólagos felelősségük van abban, hogy a magyar közélet, a politikai kultúra és a társadalmi viszonyok olyan mélyre süllyedtek, amihez képest egy bűzölgő pöcegödör is üdítőnek tűnik. Ómolnár Miklósnak hívják azt a szaralakot, aki az általa vezetett Riposttal, a politikai megrendelésre és célra gyártott hergelő, karaktergyilkos, lejárató anyagaival, Rogán és a Karmelita parancsait követve gátlástalanul mérgezte a magyar társadalmat. Aki képes volt egy kiblőrözött videóban magát kirúgott fővárosi kukásnak kiadva pofázni, amikor éppen Budapest vezetését kellett lejáratni. És ez csak a jéghegy csúcsa, ez csak egy a rengeteg mérget terjesztő kanális közül.
Úgyhogy ja, mielőtt az összes por leszállna a zsírra, van itt még bőven tennivaló. Minden szaralakot szembesíteni kell önmagával, felelősségre kell vonni, különben kibekkelik és a végén még visszamásznak az ablakon.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.