Egyre több még életjeleket mutató fideszes propagandista háborodik fel azon, hogy Magyar Péter úgy kezeli az egykori minisztereket és más, kormányzati és mindenféle közjogi szerepet betöltőket, helyettes államtitkártól államelnökig mintha büntetné őket. A legutóbbi eset nyilván Havasi Bertalannal kapcsolatos, akit azonnali hatállyal felmentett a munkavégzés alól, az illető előtte is utána is meglehetősen tapló stílusban nyilvánult meg. Volt itt minden az elmúlt napokban, de leginkább az a helyzet, hogy Havasi Bertalan abban a helyzetben találta magát, amit úgy lehet leírni, hogy a kormány nem foglalkoznak reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásaival. Illetve foglalkoztak vele, de nem jött ki belőle túl jól, nagyjából azt kapta vissza a sajtófőnök, amit ő maga szajkózott, amikor nem róla volt szó. Nem hiszem, hogy kérdés lenne, hogy ez az ember jogosan van eltávolítva, amire vélhetően a propaganda még működő egységei azért reagálnak ilyen hevesen, mert magukra gondolnak. Nekik is van bőven félnivalójuk attól, hogy a maguk helyén sorra kerülnek.
Miután ezek az emberek közpénzből élősködnek és úgy viselkednek, mint akiknek jár a pénz, jól teszik, ha nem dőlnek hátra. Havasi sem dőlt hátra, amikor végkielégítést követelt. A gond csak az, hogy erről nem ő dönt, hanem a Rogán-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetési jogkörét június 15-ig gyakorló Ruff Bálint miniszter. Vagyis az a kormány dönt, amelyet a magyar választók hatalmaztak fel. Márpedig – a jogi vitákon innen és túl – ezek a szavazók vélhetően nem szívesen adnának további milliókat olyan embereknek, akiket egyébként is ki kell vizsgálnia hamarosan a független hatóságoknak, hogy kiderüljön, volt-e közük bármiféle visszaéléshez, amely miatt felelniük kell majd. Az tény, hogy Magyar Péter elég erősen kezdett, komolyan odacsapott többeknek is, viszont nem lehet eléggé hangsúlyozni: erre kapott felhatalmazást a kormánya, amelynek a kétharmados többségével lehetősége van elkezdeni helyreállítani azt, amit itt nagyon csúnyán félrement. Persze mindenki tudja, hogy ez egy veszélyes dolog, egyfajta kétélű kard, de sajnos ha meg sem próbáljuk használni azt, akkor soha nem derül ki, hogy működik-e.
Lehet, hogy egyesek számára az, amit Magyar Péter művel – a közösségi média használata, a lazább, olykor agresszívabb kommunikáció – egy kicsit zavaró, vagy nagyon eltér attól, amit a fiatal demokraták műveltek az utolsó években (az agresszivitás mondjuk pont nem tér el), viszont az az igazság, hogy a dolgok változnak, ezúttal egy fiatalabb, energikusabb miniszterelnöknek adott lehetőséget a magyar társadalom. Egy olyan embernek, aki nem a kilencvenes évek politikai közegében alapozta meg a karrierjét. Magyar Péter egy másik generációt képvisel, mint a bukott fiatal demokrata miniszterelnök, egy olyan politikus, akit nem túl sok szál köt az előző politikai garnitúrákhoz, amely egyébként nagyban meghatározza a mostani politikáját. És igen, a Fideszből jön. Nem lépked tojáshéjakon, kimondja, amit gondol, és ez egyelőre a legtöbb esetben egybevág mostanra legalább 4 millió magyar ember véleményével. Ennek része az is, hogy Havasi Bertalan – és mások nevét is ide lehetne hozni – nagyjából azt kénytelen megtapasztalni, ahogyan ő viselkedett a magyarokkal. Újságírókkal, civilekkel, ellenzékiekkel.
Véleményem szerint az olyanok, mint Havasi nem érdemelnek diplomatikusabb viselkedést, pláne úgy, hogy még egy ekkora hatalmas vereséget követően is úgy viselkednek, mintha ők hoznák a döntéseket ebben az országban. Persze a felháborodott propagandisták megemlítik, hogy Magyar Péter ahhoz a körhöz tartozott, amelyet most oly hevesen támad – ez persze igaz is -, viszont ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne képes a változásra. Vélhetően Havasi is megkapta erre a lehetőséget, de amikor konkrétan fenyegetőzött az újonnan megalakult kormány első emberével szemben, akkor érthető módon elszakadt a cérna. Mert azzal szemben mutat bárki is tiszteletet, aki ezt kiérdemli. Márpedig Havasi ezt nem érdemli ki, mint ahogy sokan mások sem. Nem most jött el az ideje annak, hogy úgy viselkedjünk, mintha minden bűnt meg kellene bocsátani, nem most van az, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, amit még nem köptek le.
Magyar Péterék arra kaptak felhatalmazást, hogy elszámoltassák az előző kormányt. Lehet, hogy ez egyesek számára ijesztő, de mégis csak ez a valóság. Hogy emellett Facebook-kommentekben „rombol” a miniszterelnök? Engem konkrétan nem zavar, noha tudom, hogy vannak akiket igen, hiszen nem ehhez szoktak. Viszont ha az ember körbenéz a világban, akkor láthatja, hogy ez nem akkora újdonság, csak nálunk, ahol az előző kormánypárt számos tagjának nem sok fogalma volt a közösségi média használatáról. Persze a végén próbálkozott Orbán és csapata már a TikTokon is, viszont ez már nem vált előnyükre, hiszen nem igazán sikerült elkapni a fonalat. Rogán, Orbán Balázs, régi és új guruk és kampánytanácsadók nem voltak képesek arra, hogy a kommunikáció ezen formáját megfelelő módon kiaknázza, szemben a Tisza Párttal, amelynek kommunikációs csapata köröket ver a fideszesekre.
Magyar ún. „fenyegetőzése” a Facebook vagy más online platformok kommentszekcióiban szerintem nem egy a kormányhoz méltatlan dolog, ilyet más helyeken is már jó ideje látni. Mondjuk Donald Trump nem egy hízelgő példa, de ő is lényegében a közösségi médiában tudatja az amerikai polgárokkal, hogy mije fáj, mit álmodott és mi fog történni a közeljövőben. És igen, a világ más országainak politikusai is igen sűrűn használják a közösségi médiát arra, hogy kommunikáljanak a szavazóikkal, nincs ebben semmi rendkívül, változott a világ, akár tetszik Kövér Lászlónak, akár nem. Hogy most Magyar Péter éppen arra is használta ezt, hogy rendre utasítsa az előző kormány egyik legirritálóbb, legtenyérbemászóbb semmirekellőjét? Nem hiszem, hogy emiatt siránkoznunk kellene, hiszen a politikai közbeszéd minőségének romlása nem Magyarral kezdődött, sokkal több köze volt ehhez a boldog karácsonyozó, a másik férfiak szoknyájára hivatkozó buzizástól a poloskázásig jutott Orbán Viktornak. Viszont ha akkor ezzel nem volt problémája a kormányon lévő pártnak és propagandistáinak, akkor most se kell szívinfarktust kapni a megrökönyödéstől.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.