Ne nagyon, de egy kicsit lépjünk el a belpolitikától a külpolitika irányába. Amely belpolitikára ezekben a napokban pontosan akkora kiemelt figyelem irányul, amekkora egy tizenhat évig kétharmaddal uralkodó kormány sokáig elképzelhetetlennek gondolt összeomlása után szükségszerű és maximálisan érthető.
Abból a szempontból mindenképpen érdekes ránézni a külpolitikára, hogy a három hete megbukott Orbán-kormány egyik védjegye volt, hogy a külpolitikából, kiemelten a kormányfő világpolitikai ambícióiból és szerepvállalásából csinált hosszú éveken át belpolitikát. Tette ezt sokáig meglehetősen nagy sikerrel. Olyannyira nagy sikerrel, hogy a belpolitikai legyőzhetetlenség illúziójába ringatta magát, és teljesen figyelmen kívül hagyta azt a potenciális veszélyforrást, miszerint a magyar társadalom a saját mindennapi, húsba és pénztárcába vágó tapasztalatai – a bolti árakat, a legközelebbi kórház állapotát, a másfél órás késéssel befutó vonatot vagy az iskolai tanárhiány – erősebbek lehetnek, mint a kormányzati sikerpropaganda. Az, amely arról szólt, hogy egy ilyen kis ország miniszterelnöke annyira kivételes formátum, olyan fontos és megkerülhetetlen szereplőjévé vált a globális politikai színpadnak, hogy a világ legnagyobb hatalmú vezetői is felveszik neki a telefont, szóba állnak vele, és alkalomadtán, amikor nem éppen nyíltan használják a saját céljaik elérésére, akkor méltatni is hajlandók a nagyságát.
Ez volt az orbáni külpolitika stratégiájának alappillére: a személyes kapcsolatokra, vélt (és valós?) barátságokra épülő diplomácia és hatalomgyakorlás, amiről oly szívesen értekezett ő maga is meg a külügyminisztere is, nem utolsó sorban a hatalmas tudású politikai igazgatója is: a formális intézményi csatornák nyilván fontosak, de a nemzetközi politikában kiemelt jelentősége van a bizalmi alapú, közvetlen kapcsolatoknak. Lásd: ha ez nem lenne, akkor amerikai védőpajzs se lenne (nincs is, soha nem is volt), az Oroszországgal szembeni szankciók alóli mentességről, vagy a sajátosan olcsó orosz energiáról nem is beszélve. Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor politikájában a személyes szimpátia és bizalom, a személyes barátságok és szövetségek a diplomáciai siker egyik legfőbb eszközének számítottak mindig is, látványos volt, hogy a történelmi veresége utáni napokban ezek a remek barátok és szövetségesek hogyan fordítottak neki hátat.
Miután a Szijjártó-féle külügyi sikerpropaganda éveken keresztül mantrázta, hogy a magyar-orosz kapcsolat a kölcsönös tiszteleten alapuló, stabil partnerség követendő, irigylésre méltó példája (hallottuk és olvastuk, hogy mennyire), április 14-én a Kreml szóvivője kijelentette: Oroszország és Orbán Viktor között „soha nem volt barátság”, ezt a kapcsolatot pusztán pragmatikus érdekek vezérelték. Ami eléggé sokatmondó, miután olvastuk annak a tavaly októberi kedélyes telefonbeszélgetésnek a kiszivárgott leiratát is, amelyben a magyar miniszterelnök készségesen ajánlotta fel szolgálatait Vlagymir Putyin háborús agresszornak: „(…) barátságunk olyan magas szintre emelkedett, hogy bármiben segíthetek (…) Bármilyen ügyben, amiben segítségére lehetek, az Ön szolgálatára állok”.
Hasonló történt a Fehér Ház viszonylatában is: bár korábban washingtoni osztálykirándulás örvén különösen csúcsra járatták ennek a felbecsülhetetlen barátságnak a jelentőségét, és még az amerikai alelnök is eljött kampányolni Orbánnak, a veresége váratlan fordulatot hozott. Bár korábban több támogató levélben, posztban nevezte „igaz barátnak”, Donald Trump egy pillanat alatt tette múltidőbe ezt a barátságot („He was my friend”). Az amerikai békeelnök olyan gyorsan távolodott el korábbi szoros szövetségesétől annak politikai bukása után, hogy még azok is meglepődtek rajta, akik már régóta próbálták teljesen sikertelenül figyelmeztetni ennek a csőlátású külpolitikának a művelőit arra, hogy se Putyinnak, se Trumpnak nincsenek barátai, nekik csak érdekeik vannak. Bukott politikusok barátságához végképp semmilyen érdekük nem fűződik.
De talán a személyes kapcsolatokon alapuló orbáni külpolitika csődjét még ennél is jobban reflektorfénybe helyezi az az aprócska fejlemény, amely szerint Orbán Viktor bot- és tüske-szövetségese a Moszkva és Washington számára oly kedves Európai Unió elleni bomlasztásban, Robert Fico szlovák kormányfő (aki a fentiekkel ellentétben nem tagadta meg Orbánt, egyszerűen csak pragmatikusan és gyorsan alkalmazkodott a veresége jelentette megváltozott helyzethez) megígérte az ukrán elnöknek szombaton folytatott telefonbeszélgetésükben, hogy támogatni fogja Ukrajnát az európai uniós csatlakozási folyamatban. Annak nem volt hírértéke, hogy miután elveszítette legfőbb szövetségesét az Európai Tanácsban, Fico bejelentette, hogy Szlovákia már nem blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelt, hiszen ezt Orbán sem akadályozta, miután helyreállt a kőolajszállítás a Barátság vezetéken, de ennek azért van némi jelentősége. Még akkor is, ha az azért jelentősen árnyalja a képet, hogy a tervek szerint az Európai Unió tagállamainak vezetői közül egyedüliként Robert Fico részt vesz a 2026. május 9-i győzelem napi katonai parádén Moszkvában.
Ezzel együtt és ennek ellenére a hosszú éveken át belpolitikává emelt orbáni külpolitika hosszú távon nyilvánvaló kudarcát az is szépen példázza, hogy élet-halál kérdésévé, kizárólagos kampánytémává emelte az ukránellenes gyűlöletet és uszítást (Szijjártó: „Amíg szuverén nemzeti kormány van, Magyarország nem megy háborúba, a magyar emberek pénzét nem viszik Ukrajnába, az ukránok meg nem jönnek az Európai Unióba”), ám amint megbukott, már a szintén oroszbarát szlovák barátja sem áll ki ebben a kérdésben mellette, amely téma nem mellesleg három hete teljesen eltűnt a közbeszéd napirendjéről és mégsem következett be a világvége. Sőt, amit Orbán és Szijjártó szájából soha nem hallottunk: Fico azt is mondta, hogy az ukrán fél jóváhagyása nélkül semmiféle békemegállapodást nem lehet kötni Oroszországgal.
Nevezhetjük rugalmas elszakadásnak is ennek a minden hájjal megkent figurának az Orbán bukásához alkalmazkodó mozgását, és érdemes is fenntartásokkal kezelni mindent, amit mond és tesz, de pont ezért figyelemreméltó, hogy még ez a dörzsölt, magyarellenes figura is képes arra a belátásra, ami már szinte civilizált európai politikusként tünteti fel a Moszkva érdekei előtt meghajló, az összes többi mellett a háborús áldozat Ukrajna elleni megbocsáthatatlan hergelés külpolitikájába is belebukott Orbánnal szemben.
Nem az a kérdés, hogy Ukrajna mikor fog csatlakozni az Európai Unióhoz, mert nyilván nem holnapután, és valószínűleg nem is két év múlva, hanem az, hogy mennyi idő, pénz, energia ment el erre a teljesen elhibázott, kudarcos, semmilyen eredménnyel, viszont rengeteg vesztességgel járó ún. külpolitikára, amivel sokáig tényleg sikerült elfedni a valódi, mindennapi problémákat. Amely elhibázott, bűnös külpolitika művelői azzal hitegették magukat, hogy nekik vannak barátaik, akik miatt érdemes szembemenni akár az európai szövetségeseinkkel is. Mindegy, hogy hány ezer milliárd uniós forrás bánja. Hát ennyire érte meg.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
Megkésve, de annál nagyobb szeretettel: Isten éltesse édesanyámat, mindenkinek az édesanyját, és ha már itt tartunk, akkor külön Erzsi nénit, hát persze. Akit az ő született vezető zseni fia ma is lájkvadászatra használ, miután a választási vereség utáni politikai felelősség-nemvállalás jegyében úgy eltűnt a nép színe elől, mint beteg szamár a ködben. Ennyi baj legyen. […]
Ha annyira érdekelt, hogy hol bujkál a bukott miniszterelnök és mit művel, megkaptam a választ: háromoldalas levelet írt. Sulyok Tamásnak. A lényeg: nem hajtják végre az EU bíróságának döntését a homofób törvénnyel kapcsolatban. Akkorát nem sikerült bukni, hogy legyen indok a hülyeségeinkkel való szembenézésre. Még annyira se, hogy legalább ő maga értesítse a híveit arról, […]
1. Már több mint félmilliárd forintot költött a jobboldali véleményvezérek Facebook-posztjainak reklámozására a Megafon. Az egyik legtöbb hirdetési pénz Deák Dániel írásainak hirdetésére ment. A kormányközeli XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint a reklámokat nem közpénzből fizetik, hanem magánadományokból, például *Rákay Philip adományaiból. (2022. január) *Rákay Fülöp Kálmán, azaz a sikeres vállalkozó, aki szintén nem […]
Nagy vereséget szenvedtünk. Világosan látjuk az okait, de azok pontos megértése, kezelése nagy munka lesz, ahogyan a Fidesz megújítása is. Nagyjából eddig érdemes olvasni a választás után egy nappal felszívódott, a közösségi oldalán azóta magáról semmilyen életjelet nem adó, ámde a parlamentbe a közössége közkívánatára (jelentése: a megroggyant főnöke utasítására) állítólag mindössze egy évre beülő […]
Mennyire normális, hogy egy leköszönő államtitkár örül egy következő kormány közlekedési miniszterének. Vívódtam, mennyire normális mindezt leírni? De egy normális világban ilyen előfordulhat. Miközben Menczer Tamás, a bukott kormánypárt kommunikációs igazgatója, aki az eredetileg befutó helye ellenére se fért bele az 52 főre karcsúsodott Fidesz-KDNP frakcióba, büszkén nyilatkozza, hogy ő se a lelkiismeretében se a […]
„Sosem futamodtam meg, most se fogok, ha valamerre megyek, az mindig előre van”. Hatvanpusztáról és Mészáros Lőrinc vagyonáról „kérdezzék meg a tulajdonosokat”. A győztes párt „sikeres, hatékony és gyűlöletkeltő kampányt folytatott”, míg a Fidesz kampánya a szeretet volt. Szijjártó a legsikeresebb külügyminiszter volt. Ebben foglalható össze a sajtó elől ma kivételesen nem elrohanó bukott miniszterelnök […]
„Mészáros Lőrinc tulajdonos Úr a mai napon levélben vette fel a kapcsolatot Magyar Péter leendő Miniszterelnök Úrral a pontos tájékoztatás és a kialakult feszült helyzet rendezése céljából. Ennek a levélnek a részleteit ebben a közleményben nem kívánjuk nyilvánossá tenni” – ez a kedvenc részem abból a közleményből, amelyben a róla elnevezett, magára szerényen már megint […]
Biztosan nem fogjuk az összes könnyes-bús posztokban önmagát mentegető, sajnáltató, dicsérő, magyarázkodó, maszatoló, vagy az elsüllyedt hajóról patetikus kisregények megírása után látványosan katapultáló fideszes fejnek az ömlengéseit dokumentálni, de most még itt van egy szánalomhalmaz. Király Nóra tegnapi, a magát rossz emberekkel körülvevő jó királyról szóló tanmeséje után ma Bánki Erik a soros: ő sem […]
Folytatódik a közel két hete súlyos vereséget szenvedett állampárt egyes tagjainak nyilvánosság előtti traumafeldolgozása. Amelynek keretében már Bencsik András propagandista úr is eljutott a felismerésig, miszerint a Fideszben valakik valamiért úgy gondolták, hogy a magyar dolgozó nép olyan buta, mint egy pár rendőrcsizma, és hát ez nem annyira jött be. Ha akarnék se tudnék ezzel […]
A hír: az Egri Járási Ügyészség vádat emelt egy „ismert zenész” ellen, aki 2025 január végén „megütött egy szurkolót egy egri jótékonysági rendezvényen.” A korabeli hírek alapján Széki Attiláról, azaz Curtisről, a Fidesz kampányarcáról lehet szó. Az ügyészségi közlemény szerint a bántalmazott megtántorodott, de sérülést nem szenvedett, viszont a cselekmény alkalmas volt arra, hogy másokban […]
Most, hogy Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter olajra lépett, törölte a Facebook-oldalát és sok más elvtársához hasonlóan beteg szamár gyanánt eltűnt a ködben, ki tudja, mi mindent maga után hagyva azokban a bizonyos szekrényekben, próbáljuk meg értelmezni azt a hírt (via Portfolio), miszerint az Open Budget Survey kétévente készülő jelentésének friss, 2025-re vonatkozó adatai alapján az […]
Akkor egyrészt a következetesség jegyében, mert az fontos, másrészt mert tegnap honnan is tudhattam volna, hogy Matolcsy Gyuri bácsinak levelezhetnékje támad egy nappal azután, hogy a Legfőbb Ügyészség ügyészi hatáskörbe vonta az MNB-ügyben folyó rendőrségi nyomozást, folytassuk onnan, ahol tegnap abbahagytuk. Matolcsy Jobbkéz György volt jegybankelnök úgy érzi, hogy az ő kivételes személyét, valamint a […]
Még szoknom kell, hogy a parasztlázadás ki tudja, hányadik fázisánál tartó állami hírügynökség kénytelen haladni a korral és alkalmazkodni az új időkhöz, ezért nemcsak arról számoltak be ma, hogy Nagy Gábor Bálint, Polt Péter méltó utódja a Legfőbb ügyészség élén ügyészségi hatáskörbe vonta a Magyar Nemzeti Bankot érintő rendőrségi nyomozást, hanem arról is, hogy Magyar […]
Valóban méltatlannak tűnik, hogy Kövér László rossz emlékű házelnökről akár egyetlen szót is leírjunk, pláne eme jól megérdemelt bukott állapotában, de ha már előkerült, és esze ágában nincs kussolni, akkor a saját traumáink feldolgozása miatt, gyógyulási célzattal rögzítsük, hogy miért nem szabad a Fideszre úgy tekinteni, mint ahogyan a földön fekvőre tekintünk általában. Amennyiben civilizációs […]
Mégiscsak a rendszerváltásnak remélt kormányváltás utáni első szabad vasárnap van, mindenféle értelemben süt a nap, úgyhogy belefér egy kis méltatlannak tűnő alámerülés az őszinte szembenézés helyett a traumafeldolgozásban csak az epehányásig jutott NER-szekértolók bulvármocsarában. Ahol Nagy Ferenc Kossuth-díjas művész úr már-már kultúrembernek tűnik Pityinger Dopeman Lászlóhoz képest, akinek a száján kikönyökölt az igazi énje. „Ami […]
Hír: Szijjártó Péter leköszönő külügyminiszter stábjával egyeztetett le egy élő stúdióinterjút jövő hét szerda estére a Partizán. A csatorna közleménye szerint a meghívás elfogadását követően nagy erőkkel nekikezdtek az interjú előkészítésének: több szerkesztőségi tag is erre szánta a pénteki munkanapját, háttérbeszélgetéseket szerveztek és a jövő heti műsorrendet is ennek megfelelően alakították át. Péntek este azonban […]
Nem, nem hiányzik egyáltalán, pláne az a működésmód, az a gyalázatos emberi habitus nem hiányzik, amit az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének egykori munkatársából lett fekete öves liberálisból lett harcos kereszténynemzeti Kövér László bukott házelnök képviselt, de most, hogy előkerült Szijjártó Péter, megszólalt a bukott miniszterelnök, és felvirradt a parlamentbe jutott pártok közötti egyeztetés ünnepnapja, […]
Miközben jól megnyugodtunk afelől, hogy a választás óta iratmegsemmisítő mély csendbe burkolózott Szijjártó miniszter épségben, valamint csak ő tudja, mennyire boldogan futkározik Dunakeszin, végre azt sem kell már találgatnunk, hogy a Brüsszel-ellenes európai hadviselés fénylő csillaga miért hagyja ki azt az utolsó lehetőséget, hogy (leköszönő) kormányfői minőségében körbeülhesse a brüsszeliekkel az uniós csúcs asztalát Cipruson. […]
Bencsik András: Egy felelős van, könnyű megtalálni őt. Úgy hívják, Orbán Viktor. Ferencz Orsolya: Orbán Viktor azt kérte, hogy ha felelőst kell mondanunk, mindenki őt nevezze meg. Havasi Bertalan: A Fidesz nagyon csúnya eredményt ért el a választáson, amiért az első számú felelős a párt elnöke, Orbán Viktor. Nyitrai Zsolt: Nyilvánvalóan a választási vereségben Orbán Viktornak komoly […]
Mégiscsak ez lesz a nap kommentje, igaz, hogy kormányváltás ide vagy oda, kár lenne ezt délben elkiabálni: „A Mészáros Csoport, mint Magyarország egyik legnagyobb privát versenypiaci munkáltatója elkötelezett abban, hogy továbbra is erősítse a hazai nemzetgazdaságot, annak meghatározó szereplője maradjon. Stratégiai célja, hogy hosszú távon is értéket teremtsen gazdasági és politikai környezettől függetlenül” – közölte […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
