NEHAZUGGY

Ha tudták volna, nem hagyják

Molnár Bálint | Ma | 8:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 25,440 forint, még hiányzik 2,974,560 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, szép napot mindenkinek, legyen vidám a vasárnap!

Kipukkadt a lufi. Nem az a lufi, hanem egy másik, nem most, hanem pontosan három hete. Fontos pillanat, bár kicsit korán van ahhoz, hogy erre igyunk. Viszont ez a Gulyás Gergelyről elhíresült NER-mondás, valamint a távozó miniszterelnökségi miniszter klasszikus fotója – kettő az egyben – tegnap este valamiért ellepte a fideszes lapokat kiadó Mediaworks azóta elérhetetlenné vált weboldalát. Lehet, hogy nem valamiért, hanem valószínűleg nem függetlenül attól, hogy a World Leaks nevű, zsarolásra specializált hekkercsoport közel 15 millió fájlt, mintegy 8,5 terabyte-nyi adatot lopott el a Mediaworks rendszeréből. Nem tudom, hogy a kormányváltás utáni harmadik szabad szombat este kinek milyen halaszthatatlan keresnivalója volt ezen az oldalon, de ha már ennek köszönhetően e nélkülözhetetlen tudással gazdagodtunk, akkor rögzítsük: lopni nem egyszerűen csúnya dolog, hanem bűncselekmény. Talán még bűnözőktől lopni is bűncselekmény, természetesen a politika nyilvánosság általi ellenőrzésének vannak egyéb törvényes módszerei, de ha már így eszünkbe juttatták ezek a csúnya kiberbűnözők: ez az egyik legocsmányabbul vénült állítása az elmúlt éveknek, a Fidesz arrogáns, cinikus országlásának.

És igaz, hogy néha utóbb, mint előbb, de a dolgok egyensúlyba kerülnek, a számlák kiegyenlítődnek, és ahogy nemrég írtuk: mindenki az őt megillető helyre kerül. Gulyás például a Fidesz kényszer által összegereblyézett roncsfrakciójának vezetője lesz a következő négy évben. Nem hiszem, hogy ez volt minden álma, de megdolgozott érte.

Zárójel: ebből a rengeteg ellopott adatból derült ki egyebek mellett például az is, hogy 2020-ban, az Apáti nevű balett-táncos és propagandista 25 ezer karakternyi, történetesen az SZFE-t támadó fröcsögésért (Libernyák buborék a Vas utcában) 250 ezer forint+áfa honoráriumot kapott. Ez csak egy apró tétel a terabyte-ok tengerében, de azért beszédes tétel.

Apropó a különös kegyetlenséggel, hatalom- és bosszúvágytól tajtékozva elfoglalt Színházi és Filmművészeti Egyetem: hát nem Vidnyánszky Attila orbánista kultúrjanicsár és direktor is lemondott az NKA-s bizottsági tagságáról? De. Pedig nem csak Molnár Áron színész-aktivista a megmondhatója annak, hogy ez az ember micsoda károkat okozott a saját szakmájának. Miután addig formájában a teljhatalmú főnöke politikai hátszelével szétverte az SZFE-t, miután minden létező pozíciót kikönyökölt magának, miután soha semmiért nem vállalt felelősséget, miután mindenhonnan megfutamodott, ahol számot kellett volna adni a döntéseiről, a működéséről, de pont úgy trancsírozta ketté a színészi szakmát is, ahogy a főnöke az országot, miközben minden szakmai kérdést politikai síkra terelve eltaposott mindent és mindenkit, aki az útjában állt, a Hankó-féle kulturális közpénzégetési gigabotrány hullámainak farvizén ő is menekülőre fogta. Vidnyánszky se tudott semmiről. Pedig elvileg neki is csurrant-cseppent néhány tízmillió forint, de ő sem tudott semmiről.

Oly nagyon szeretném elhinni, hogy Buús Balázs, Baán László, Both Miklós és Vidnyánszky Attila se tudott semmit arról, hogy a Hankó nevű kultúráért és innovációért felelős miniszter által irányított szervezet, a Nemzeti Kulturális Alap titokban milliárdokat osztott ki a fideszes holdudvarnak. Sőt, el is hiszem. Csak az a baj, hogy ha fél éve vagy két éve mondtak volna le, akkor is késő lett volna, ráadásul nem tehetek róla, de az a nyilvánvalónak tűnő kérdés vetődik fel bennem: ha netán a Fidesz nem bukik akkorát, mint az ólajtó, de mégis kiszivárog ez a brutális disznóság, akkor hányan verték volna le egymást a lemondásukat lobogtatva a menekülés útján? Ezek a nekem farizeusnak tűnő emberek az elmúlt tizenhat évben fenntartások nélkül szolgáltak, kiszolgáltak, fürdőztek a tejben meg a mézben, tevőlegesen részt vettek benne, jó esetben csak asszisztáltak ahhoz a véres kultúrharchoz, amit az orbánizmus folytatott a libernyáknak, nem elég nemzetinek kikiáltott kultúra ellen, büszkén adták a nevüket mindazoknak a kivéreztetéséhez, akikről a kurzus eldöntötte, hogy nem eléggé hazafiak ahhoz, hogy megérdemeljék az állami támogatást, pusztuljanak is halomra. Szóval meg vagyok hatódva könnyekig, de sokkal inkább a belem fordul ki. Mert itt nem egyszerűen csak arról van szó, hogy nem létező kamucégekhez öntöttek milliókat és milliárdokat, hanem háborús tereppé züllesztették a kultúrát, törtek-zúztak, mint elefánt a porcelánboltban és most egytől egyig azt állítják, hogy nem is tudták, mit művelt a miniszter az ő bölcsességében, nem tudták, mihez adják a nevüket, ők csak tök véletlenül voltak rosszkor rossz helyen, de nem ők rabolták ki fényes nappal a bankot, ha tudták volna, nem hagyják.

Erről szólt az elmúlt tizenhat év, és ez csak egy a kifizetőhellyé silányított intézmények közül, amelyeket megszálltak. Nem fontosabb, mint az egyre súlyosbodó aszályhelyzet vagy a tavaszi fagykár, az azbesztszennyezés vagy az, hogy több százezer magyarnak nincs érvényes tajszáma (mert van viszont hat havit meghaladó járuléktartozása), de az nehezen vitatható, hogy ebben a kultúrharcban szenvedett a legnagyobb sérüléseket ez az ország. Az egy dolog, hogy nyilvánvalóan visszaéltek a hatalmukkal, nyilvánvalóan a mindent felülíró politikai lojalitás kötőanyagával tartották össze ezt a korrupcióra épülő, alapvetően rombolásra optimalizált szörnyeteget – ami három hete kipukkadt, mint a lufi, és azóta is csak ömlik belőle az évek alatt benne felhalmozódott mocsok -, de közben felszámolták a közös nyelvet, a normális beszédet, kiirtották a moralitást a mindennapokból, és miután tizenhat évig szemrebbenés nélkül adták a nevüket a legnagyobb aljasságokhoz, pont most ismerték fel, hogy ez már sok? Melyik része? Az udvari propagandista kocsmájához vágott 180 millió? Fásy Zsülike 100 milliója volt sok? A Mága-fotós félmilliárdja volt sok? Az még éppen belefért, amikor a törzsi egymásnak feszülés logikája alapján szállták meg a kultúrát is ugyanúgy, mint minden mást? Amikor az állandó ellenségkeresés, a morális kettős mérce és a végtelen cinizmus jegyében eldöntötték, hogy aki nem velük van, az pusztuljon, az nem hazafi, pláne nem is kultúra az, amit képvisel?

De tágabb értelemben is felvethető a kérdés, ha már ilyen sokan vannak, akik az általuk szolgált rendszer bukása után világosodtak meg hirtelen, holott mindenki szem volt itt a láncban. Az még éppen rendben volt, amikor a hatalom szexuális kisebbségeket összemosta a pedofilokkal? Az még pont átment a szűrőn, hogy a miniszterelnöknek viszket a tenyere és a poloskának bélyegzett honfitársait óhajtja eltaposni? Amikor itt magyar emberekre kiabálták rá, hogy ilyen bérencek meg olyan háború- és halálpárti hazaárulók, amikor a hatalom mindent elkövetett azért, hogy a társadalom ne gondolkodjon, hanem engesztelhetetlenül gyűlölje az egyik fele a másikat, az még éppen belefért? Az, hogy mindenből politikai háborús állásfoglalást csináltak, mert addig sem kellett a tényekről, a felelősségről, a szakpolitikai döntésekről bármit mondani, az nem volt probléma? Vagy mindehhez aztán végképp semmi közük nem volt, mint Szijjártónak a felesége milliárdos vállalkozásához? Hátha ezúttal kivételesen ennyivel nem lehet megúszni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!