Jó reggelt, május másodikát, áldást, békességet!
Az a jó abban, ha az ember szabadon gondolkodhat és nem kötik semmilyen elvárások, hogy simán képes belátni: tévedni lehet, és ő is tévedhet. Mert minden ellenkező állítással szemben senkinek nincs mindig igaza, és senki nincs, akinek mindig igaza lesz. (Van, akinek már papírja is van róla, hogy hazudott abban, hogy neki mindig igaza lesz.) Az persze fontos, hogy gondolkodjunk, változatlanul mindenkinek csak ajánlani tudom, és bár szerintem a nepotizmus szót egyáltalán nem használtam tegnap az igazságügyi miniszter jelölése kapcsán, aki történetesen a miniszterelnök sógora, belátom, hogy az optika ellenére nincs ezzel semmi probléma. Nem feltétlenül azért, mert a történelemben voltak már mások is, akik így tettek – John F. Kennedy például a testvérét nevezte ki igazságügyi miniszternek – és végképp nem azért, mert ne lehetne erről vitázni, főleg azoknak, akik az elmúlt 16 évben egyszer sem ültették a rokonaikat mindenféle olyan pozíciókba, ahol kizárólag a rokonság számított, nem az, hogy az illetők értsenek bármihez is, hanem mert van az a helyzet, amikor a hosszútávú cél és a bizalom felülírja az esetleges rövidtávú kockázatokat. Úgyhogy miután az elmúlt 16 év cinikus kormányzati mindenbe beleszarásával és arroganciájával szakítva Magyar Péter leendő miniszterelnök ráadásul reflektált is a kritikákra, elmagyarázta a nehezen meghozott döntése megfontolásait, ráadásul az összeférhetetlenségi szálakat is elvágta, nem marad más hátra, mint előre. Melléthei-Barna Márton simán bebizonyíthatja, hogy Magyarország egyik legjobb igazságügyi minisztere lesz. Nem azért, mert Magyar Péter sógora, hanem attól függetlenül vagy annak ellenére. Mert mindenek előtt kiváló szakember.
Ellentétben Hankó Balázs bukott miniszterrel. Aki lehet, hogy nem rokona, sem boldog őse annak, aki alá tolta a kulturális és innovációs miniszteri széket, de ő már ebben az életben biztosan nem fogja bebizonyítani, hogy méltó volt akár egy percig is a pozíciójára. Amit tegnap este lenyomott az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, midőn megpróbálta megmagyarázni (de sikerült?), hogy miért nincs semmi probléma azzal, hogy a Nemzeti Kulturális Alap a választások előtt több milliárd forintnyi támogatást osztott ki Fidesz-közeli és a Fidesznek kampányoló előadóknak, hogy miért nincs szó se arról, hogy a választás előtti hónapokban az NKA az időközben széthullásnak indult állampárt kampányának kifizetőhelyévé vált, az egy pozitív egész számmal beszorozva és a 16. hatványra emelve kiadja, hogy mi történt itt 2010 óta nemzeti-keresztény kormányzás címen. (Mindenképpen adjuk hozzá a közel 4 százalékos kamatra felvett kínai gigahitelt is, amit azért akasztottak az ország nyakába, mert a kedvezményes uniós hitel büdös volt és összeegyeztethetetlen az Orbán-kormány maffiaszerű működésével.)
Nem azért felháborító ez az egész, mert irigykedem Mága Zoltán fotósának 500 milliójára vagy Fásy Zsülike 101 milliójára, vagy Tóth művésznő több mint 170 milliójára, vagy bárki másnak a csillióira, akikhez Hankó elvtárs hozzávágott milliókat, tízmilliókat, százmilliókat, hogy aztán utólag a pofánkba vágja, hogy nem azt kell nézni, ki kapta a pénzt, hanem azt kell nézni, hogy milyen kulturális tartalomra (hát pont azt nézzük, baszod!), hanem mert ezekkel a sok milliárdra hízott tételekkel akár kisebb csodát is lehetett volna tenni a kultúra – a Fidesz által szándékosan mostohaként, háborús övezetként kezelt – területén. Ahol egy olyan dilettáns papagáj osztotta a közpénzeket egy hete még nem is létezett cégeknek, aki hangosan kimondja, hogy
a kulturális döntések ízlésbéli kérdések (…), akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető kérdésnek kell lennie a kulturális döntések során, legalábbis mi ezt az elvet követtük.
Hogy micsoda? Tehát minden szakmai kuratóriumot megkerülve kiszórsz százmilliókat, a végösszeg 1700 millió forint körül ugrál, olyan aberrált baromságok szerepelnek a finanszírozott kulturális tartalmak között, hogy az embernek a bele kifordul, a burkolt kampányfinanszírozás, hűtlen kezelés gyanújának összes árnyalatát kimaxolod, és közlöd, hogy kulturális döntések ízlésbeli kérdések? Mi? Hogy egy fideszes kocsmához hozzávágsz 180 milliót kulturális tartalom címen? Szerintem itt nem ízlésbeli problémák vannak, hanem büntetőjogi kategóriák hevernek az asztalon. Védhetetlen ez az egész.
Fogalmam nincs, és nem is érdekel, hogy mi lett volna Hankóval, ha megmarad a tisztességes gyógyszerészi szakmájánál, nekem az jön le ebből a mocsokból, hogy az elvtársak nem számoltak, következésképpen nem is készültek fel, de még a legvadabb rémálmaikban sem jött elő a kétharmados bukás lehetősége. És még csak résnyire nyílt a csontvázakat rejtő szekrény ajtaja, még hivatalba sem lépett az új kormány, és már ez van. Hankó Balázs persze nagy erőkkel készül a parlamentbe konstruktív, normális ellenzéket játszani, az oktatási bizottságban alelnökösködni, de hátha lesz ehhez azért néhány szava a független nyomozóhatóságnak, igazságszolgáltatásnak.
Amúgy Rogánt mikor láthatjuk az ATV-ben, amint elmeséli, miért nem volt semmi probléma az elmúlt 16 évben hazug gyűlöletpropagandára költött száz-, de inkább ezermilliárdokkal? Nem mintha erről a televízióban és nem a vádlottak padján kellene mesélni, mert de. Viszont Bűnöző Antal tényleg elég aggasztóan eltűnt a backstage-ben, nem? És mi újság a Fidesz örökös vezérkari főnökével, ő merre bujkál megújulás címszó alatt? Már csak azért kérdezem, mert úgy hírlik, hogy a bukott állampárt oszlopos tagjainak megint sikerült belehazudni a kamerába. Kedden azt mondták a sajtónak, hogy a távozó kormány porba hullott feje felajánlotta pártelnöki lemondását, csak ugye az elnökség nem fogadta el ezt a bölcs és felelős, államférfihoz méltó gesztust. Amihez képest a sajtó úgy értesült, hogy a választmányi ülésen semmilyen formában nem szavaztak erről.
Nem mondanám, hogy meg vagyok lepődve, pláne miután visszaigazolva látom azt a nem túl kockázatos feltételezésemet, miszerint a Fidesz listáról bejutott képviselőinek zöme, a Kósák, Kövérek és Németh Szilárdok dehogyis akartak, eszük ágában nem volt lemondani a parlamenti mandátumukról, csak hát a megújulás helyett a saját túlélésére játszó maffiafőnök meggyőzte őket, hogy higgyék el, nem kell nekik az a mandátum. A Magyar Hang erről szóló cikkében többlépcsős stratégiának nevezi azt a hadműveletet, amivel Orbán rábírta a listán bejutó elvtársait arra, hogy lemondjanak a már megszerzett mandátumukról. Hát igen, nem is feltételeztük az elmúlt tizenhat év után, illetve a bukás óta eltelt közel három hét fideszes nyilatkozatai alapján, hogy ez egy demokratikus párt lenne, ahol nem egyetlen ember dönt életről, halálról, parlamenti mandátumokról. Pontosan az történt ezek szerint, hogy a maffia fejének mindenféle értelemben kiszolgáltatott, zsarolható maffiatagok belátták, hogy érdemesebb engedelmeskedni, ha jót akarnak maguknak. Már ha jónak lehet nevezni azt, ami rájuk vár, viszont amiért keményen megdolgoztak, ideje, hogy átvegyék méltó jutalmukat.
Szerintem van egy jó hír is számukra: látva, hogy például a közigazgatás, az egyes állami hatóságok elkezdtek idomulni a választás utáni helyzethez (az adósságkezelő kiad olyan közérdekű adatokat, amiket korábban nem, az ügyészség felébred mély álmából és nyomozni kezd, stb.), nem biztos, hogy az érinthetetlennek gondolt főnök már bármivel zsarolni tudja őket, nemhogy megvédeni a tetteik következményeitől. Úgyhogy legyetek bátorak, ha eddig nem sikerült. Az Orbán nevű zsarolóvírus már nem egy életbiztosítás. Ámen.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.