Szép reggelt, finom friss levegőt mindenkinek az új életünkben!
Még két hét se telt el belőle, de az időszámítás bizonyosan új. Ha csak végignézünk a Tisza-kormány eddig bejelentett minisztereinek névsorán (12-ből 3 nő az jelentősen több mint a legpozitívabb nulla), akkor feltétlenül azt látjuk, hogy ez az ország már akkor se lehet ugyanaz az ország, ami tizenhat évig volt, ha nem minden kiváló szakemberből lesz remek miniszter, vagy ahogy tapasztaltabbak mondják: ez szükséges, de nem elégséges feltétetel.
Az viszont biztos, hogy legalább Schiffer András ügyvéd és politikusból lett sok mindent megmondóember rémálma a szeme láttára válik valóra, aki már akkor is rendszeresen beverekedte magát a pártállami televízió egyperces híradóiba és 48 perces ideológiai eligazító műsoraiba – sok más mellett ama jajveszékelésével is, miszerint Isten óvjon minket egy szakértői kormánytól –, amikor a pártállami televízió kimondani se volt hajlandó, hogy van ám itt egy elég komoly ellenfél, aki mögött elég sok magyar polgár felsorakozott, talán időnként be lehet számolni arról, hogy éppen mit művelnek, mit mondanak, kik ők.
Én, aki soha nem jártam haza a közszolgálatiságból az elmúlt keserves években a nap minden órájában csúfot űző MTVA-ba, nem vagyok kétségbeesve attól, hogy például a Fideszt bőven megjárt Vitézy Dávid felel majd azért a közlekedési szakterületért, amelyért Lázár János egy pillanatig nem érezte magát felelősnek az elmúlt négy évben (ott volt számára kényelmes hivatkozási pontként Trianon, a szocializmus, kommunizmus sok-sok évtizede, valamint az olyan széles körben elfogadott frappáns bölcsességek, miszerint szarból nem lehet várat építeni, a Fidesznek pedig sokkal jobb hazugságai vannak, mint a Tiszának), mert ahogy kiváló tollú publicisták fogalmaztak: ha a Fidesz Vitézy Dávidokból állt volna, akkor nem buknak meg. Tegyük hozzá: pláne nem buknak ekkorát és ilyen csúnyán.
Úgyhogy amikor azt hallottam, hogy nem elég, hogy lesz különálló oktatási minisztérium, de az élére Lannert Judit személyében egy oktatáshoz értő, a szakmai pályafutását ismerők szerint egy kifogástalanul felkészült, a kreativitást és a kritikai gondolkodást előtérbe helyező oktatási szemlélet és rendszer iránt elkötelezett szakember kerül, akinek a jelölését a tizenhat éven át regnáló kormány által semmibe vett szakma hatalmas örömmel és reménnyel fogadott, akkor valamiért nem az jutott eszembe, ami Orbán Balázs levitézlett politikai igazgatónak és kampányfőnöknek. Aki azonnal megosztott egy képet Lannert Ukrajna, a Pride és a #freeSZFE mellett kiálló profilképeiről (ez a fotómontázs technika amúgy is nagyon bejött a gazdának a kampányban), és közölte, hogy akkor ő most harcolni fog a józan ész oldalán: „Olyan világ jön, amikor mindennél nagyobb szükség lesz a hagyományos értékeink és a józan ész melletti kiállásra. Mi ezért fogunk küzdeni”.
Még egyszer: a kiváló szakmai felkészültség, a nem klasszikus pártpolitikai kormány önmagában nem jelent garanciát a sikerre és hatékonyságra, különösen nem egy olyan helyzetben, amikor a sárga földig szétbarmolt területeket kell újra mozgásba lendíteni, téglát a téglára téve kvázi a nulláról elkezdeni építkezni a romokon. De hogy a fehér zászlós ember, akit élete harcában most vertek rommá, a józan észről és a küzdelemről pofázik, az valami egészen kivételes. Amikor az volt a téma, hogy harcolni kellene, mert a haza szabadsága és függetlensége a tét, akkor közölte, hogy ő biztosan nem csinálná azt, amit azok csinálnak, akik harcolnak, azaz nem hajlandók a hazájukat odadobni a túlerőnek, és kiteregetni a náluk hatalmasabb véres lúdtalpai előtt. Most meg, amikor éppen csúfosan tönkreverték, akkor küzdeni akar. Nem tudom, hogy ezekkel az Orbán Balázsokkal hogyan fog megújulni a Fidesz, de ha a következő választás után a kutyákat jobbról előzve akarják összekalapozni a visszafizetendő kampánytámogatást, rám ne számítsanak.
Mondjuk nem doktor Bazsi, a csúnyán mellément Nagy Győzelmi Terv konnektív kútfeje az egyetlen, aki megreccsent a történelmi választási vereség után. Azt mondjuk értem, hogy neki és a tájékozatlanságra, iskolázatlanságra, kiszolgáltatottságra épülő politikát űző pártjának hatalmas érvágás volna, ha a magyar oktatás megérkezne a 21. századba, ahol a szabadság, a kreativitás nem bolsevik trükk, és a leszakadókat felemelik, nem belerugdossák az árokba. Tényleg borzasztó lenne.
Viszont. Navracsics doktor és kultúrember hírében álló majdhogynem emberarc sem viseli jól a dolgot, pedig ő aztán tényleg előre fel volt készülve: ha bukik, visszavonul az egyetemi katedrára. Nem megy maradéktalanul. Konkrétan vérig van sértődve és bezzegezik. Hogy Magyar Péter így, Magyar Péter úgy. Hogy Magyar Péter csak olyan pozíciókat kapott a NER-ben, amiért nem kellett megdolgozni, ezzel szemben neki, az alulmaradt területfejlesztési miniszternek mindenért keményen meg kellett dolgoznia, mert semmit nem kegyelemből kapott. Ő sohasem volt úgy részese a NER-nek, mint Magyar Péter. Rendben.
Azt már eddig is tudtuk, hogy Navracsics miniszter mindössze 65,3 százalékban ért egyet a Fidesz politikájával, mégis tolta a szekeret rendületlenül. Mit kezdjünk most ezzel az információval? Mit kezdjen ezzel az információval közel 3,4 millió választópolgár, aki konkrétan ennek a tudásnak a birtokában ment el tömött sorokban a Tisza Pártra és jelöltjeire szavazni? Tudta, hogy kicsoda Magyar Péter, azt is tudta, hogy kicsoda Navracsics, és ezért, vagy ennek ellenére döntött úgy, hogy a 16 évados Fidesz-sorozatból elég. Egyébként egyetértek Navracsics úrral. Ő valóban keményen megdolgozott azért, hogy elismerésre potenciálisan számot tartó szakmaiságát és emberi minőségét leamortizálva, esetleges jobb meggyőződését sutba vágva, szolgálja és kiszolgálja azt a romlott, korrupt pártot, amivé Orbán a Fideszt tette. Jó, átült a KDNP-be egy idő után, de azért ezt nem nevezném minőségi ugrásnak. Szerintem el kell ezt engedni.
Ahogyan egyébként Semjén Zsolt örökös miniszterelnök-helyettes és világnézeti piócapártelnök is eljutott arra a pontra, hogy most már elengedné, csak a miniatűr pártvallási közössége egyelőre nem engedi. Nem mondom, hogy ez a közel két hetes csúszásban lévő felismerés miszerint „a választási vereségből következik a személyes felelősségvállalás. Ezért benyújtottam lemondásomat a párt elnöki tisztségéről”, nem az egyetlen korrekt reakció egy ekkora alulmaradás után különösen, de az a sejtésem, hogy a KDNP országos elnöksége által egyhangúan el nem fogadott lemondásnak nem elsősorban ahhoz van köze, hogy Semjén doktor megtalálta a ruhatárban az évtizedekkel ezelőtt leadott gerincét. Nem kétlem, hogy hamarosan így is, úgy is ki fog derülni, de erről jutott eszembe, hogy közben Gulyás Gergely arról beszélt a Mandinernek, hogy a listán mandátumot szerzett fideszes képviselők többségét – húsznál is több embert – nagy valószínűséggel cserélni fogják. Ruff Bálint elődje, a kipukkadt lufik szakértője, akinek örök hálával tartozunk, pont nem lesz a lecserélt darabok között, ő marad végig. Semjén doktor felajánlott lemondásának ismeretében felvetném a kérdést: Orbán Viktor számára nem következik a választási vereségből a személyes felelősségvállalás? Már csak azért is, mert ő volt a Fidesz-KDNP kampányának fő terméke, a saját kampányának irányítója és főszereplője, az arc és az ökölbe szorult kéz, az egyetlen, a legjobb, biztos választás. Egy ilyen eredmény után, közel két héttel a történelmi földbe állás után a bukott termék, a bukott papíron kampányfőnökkel a listát fércelgeti? Nem a személyes felelősséget vállalják, hanem listát raknak össze, hogy ki marad és kinek kell mennie? Hát sok sikert hozzá. Én nem nagyon látom azt a listát, amire lehet találni negyvennél több olyan figurát, aki legalább ránézésre nem sáros, aki nem céltábla, amire lövöldözni lehet a következő négy évben. Ami a maga nemében szintén azt világítja meg, hogy Vitézy Dávid miért lehet a Tisza-kormány minisztere.
Folytatásunk következik. Ha olvasóink is úgy akarják.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.