Valóban kell hazánknak 16 minisztérium?
Ha az elmúlt ciklusok kormányait nézzük, akkor sosem a minisztériumok száma döntötte el, hogy milyen lesz az a négy év, amelyben az adott kormányzat dolgozik. Sőt, amikor például önálló oktatásügyi tárca volt, akkor is voltak tanártüntetések. További adalék, hogy a rendszerváltás óta soha nem volt ennyi minisztérium, mint most Magyar Péter kormányában.
Nyilván, ha rosszmájúak lennénk, akkor az első tippünk az lehetne, hogy a miniszterelnöknek sok embernek kell pozíciót adnia, hiszen valahogy „ki kell fizetni” az elmúlt években mellőzött politikai agytrösztöket. Ugyanakkor legyünk megengedőbbek is: ha ettől valóban jobb lesz az adott terület működése, akkor az csak használ a nemzetnek!
Viszont az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a külön létrehozott intézmények inkább tűnnek szemfényvesztésnek, mint valódi megoldásnak az égető problémákra.
Tolom a katasztrófa turistát a Fidesz propagandájában, ezt találtam. Fent annak a mandineres Móna Márknak a gondolatmenete olvasható, aki azzal szerzett magának hírnevet, hogy Kötcsén meglökte őt a leendő honvédelmi miniszter, Ruszin-Szendi Romulusz, és hetekig ezen sírdogált és szörnyülködött a pártmédia. Ettől persze senki nem lökdössön senkit. Móna tehát azt a költői kérdést teszi fel, hogy szükség van-e 16 minisztériumra? Nyilván a követői és a posztja alatt kommentelők azon az állásponton vannak, hogy egyáltalán nincs szükség ennyi minisztériumra, hiszen ezek csak kifizetőhelyek lesznek. Én viszont úgy vélem, hogy minisztériumokra természetesen szükség van, főleg ha egy kormány nem eltemetni akarja ezekben a problémás ágazatokat, hanem egy-egy területet komolyan, komoly szakemberek bevonásával kezelni, fejleszteni kíván. Orbánékkal ellentétben – akik sok esetben, pláne hanyatlásuk utolsó éveiben tehetségtelen, a szakmához nem értő bábokat helyeztek ezekbe a pozíciókba – Magyar Péter és a Tisza Párt úgy véli, hogy egy-egy specifikus területhez komolyan értő szakemberekre van szükség.
Vagyis nem olyan mindenhez és mindenhez is értő nyugdíjas rendőrökre, mint Pintér Sándor, aki egymaga volt felelős nem csupán a belügyminisztériumhoz szervesen tartozó rendvédelemért, de az egészségügyért, az oktatásért és a szociális ellátásért is, miközben egyikhez se volt semmi köze, így aztán nem is értett hozzá. Az eredmény ismert. Valóban viszonylag kevés miniszter volt az elmúlt 16 évben – számuk egyre csökkent -, de gazdasági jellegű tárcából kettő is volt, miközben Nagy Márton kiemelt dilettantizmusával és Szijjártó Péter külgazdasági ámokfutásával a földbe döngölték a magyar gazdaságot. Tehát a számok alapvetően valóban nem jelentenek sokat, viszont az jól látható, hogy amellett, hogy több minisztériumot hoz létre a Tisza, azt is fontosnak tartják, hogy ne beszélő fejek álljanak ezek élén, hanem valódi szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek, akik képesek lehetnek arra, amire egyetlen fideszes miniszter sem volt: helyrehozni a hibákat, rombolás helyett építkezni. Nem tudnék most egyetlen olyan minisztert sem példaként felhozni az elmúlt évekből, akiknek a munkáját meg lehetne dicsérni. Nem csak azért, mert fideszes politikusokról van itt szó, hanem azért, mert tényleg nem nagyon volt már olyan megmozdulása a magyar kormánynak, amely dicsérhető lett volna, hiszen a végére már tényleg semmi nem működött.
A gazdaság romokban, az egészségügyet lényegében most is a saját tehetetlenségi ereje tartja életben, a szociális és gyermekellátás siralmas, miközben az oktatási rendszer évről-évre gyorsuló ütemben romlik. Egyedül az ország kifosztása volt sikeres, valamint a propaganda dübörögtetése, a demokrácia lerombolása. (Ilyen értelemben Rogán egész jól teljesített.) Ehhez valóban nem kellett 16 miniszter, viszont sokkal több pénzt zabáltak fel ezek a vezetők, mint amennyit akár 32 tisztességes miniszter képes lenne felfalni, és ebben nincs benne az általuk okozott pusztítás ára. A NER elképesztő pénzeket emésztett fel, amelyeket most nem győznek biztonságba helyezni, mivel sokan nem számítottak arra, hogy Orbán Viktor és a Fidesz vereséget fog szenvedni, pláne nem ekkora vereséget. Most kapkodnak, hiszen minden egyes szál, amelyet elvarratlanul hagynak, visszavezetheti a hatóságokat hozzájuk, ami még akár börtönéveket is jelenthet. Olyan emberek számára is, akiket megpróbáltak professzionális munkát végző szakembereknek beállítani. Ez idő tájt a Matolcsy família, vagy az olyanok, mint Szijjártó vagy Rákay most keményen dolgozhatnak azért, hogy ne találjanak rajtuk fogást a hatóságok, ha esetlegesen nyomozás indulna velük szemben.
Az ilyen figurák vélhetően sokkal többe kerültek, mint egy-egy minisztérium, ez mégsem zavarta soha egy percig a propagandamédiát. Miközben az igazság az, hogy egy egészségügyi vagy oktatási minisztérium valóban sokba kerülhet az adófizetőknek, viszont ha megfelelően elvégzik a rájuk bízott feladatot, akkor ember nem fogja rajtuk ezt számon kérni. Azért nem siránkoznak a finnek vagy a spanyolok a befizetett adójuk miatt, mert pontosan látják, hogy az alapvető szolgáltatások működnek. Van vécépapír a kórházak vécéjében – ez ugyanis nem egy megugorhatatlan matematikai feladat –, és a diákok sem teljesítenek egyre rosszabbul a PISA-teszteken. Amennyiben ezek a minisztériumok képesek javítani az ország helyzetén, úgy nem hiszem, hogy a magyar adófizetők panaszkodni fognak majd, hogy miért is emésztenek fel ennyi pénzt. Elvégre itt volt a NER, amelyben nem volt se oktatási, se egészségügyi, se környezetvédelmi minisztérium soha, mégis vélhetően többe került, mint több tucat minisztérium együttvéve. Akkor kellett volna siránkozni, nem pedig most, amikor legalább a célok nemesek, noha nyilván meg kell várni, hogy milyen hatékonysággal működnek majd ezek a jövőben. Mindenesetre én előbb szánok adófizetői forintokat egy egészségügyi minisztériumra, mint arra, hogy holmi NER-es gazemberek luxusban éljenek.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.