Április 21,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Két és fél millió dühös ember

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,007,431 forint, még hiányzik 992,569 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, friss levegőt, szép napot mindenkinek, magunknak is!

Talán nem ez a legfontosabb ezekben a történelmi időkben, de nagyon is összefügg velük: úgy hírlik, hogy bár lényegesen nagyobb lelkesedéssel üdvözölte a Kreml a bolgár Rumen Radev győzelmét, mint Magyar Péterét, azért az oroszok nem örülnek felhőtlenül annak, hogy az ő alázatos Orbán Viktoruk bukása miatt immár be kell érniük egy lényegesen gyengébb uniós küllők közé helyezhető bottal. Aki persze ugyanúgy ellenzi az Ukrajnának nyújtandó katonai segítséget, és inkább folytatna párbeszédet Moszkvával, mint a bukott magyar ügynökük, de nem remélik tőle, hogy érdemi ellenállást tud kifejteni az Európai Unióval szemben. Erre egyrészt azt tudnám mondani, amit tegnapi sajtótájékoztatóján a leendő magyar miniszterelnök azoknak a milliárdosoknak üzent, akiknek nem tetszik a vagyonadó egyébként véleményem szerint megfontolandó ötlete: „c’est la vie”. Másrészt szerencsére senkit nem érdekel, hogy minek örül Moszkva, a lényeg, hogy a magyarok választottak, és ők viszont örülnek.

És szerintem nem is értik, hogy jön ahhoz például az orosz állami hírügynökség, hogy kvázi megfenyegesse a demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnököt a paksi beruházással összefüggésben azzal, hogy ha valóban drágának fogja találni az orosz ajánlatot, akkor „négy év múlva csomagolhat, és eltűnhet a történelem süllyesztőjében.” Nem tudom, miért gondolják Moszkvában, hogy egy európai uniós tagállamnak az az alapvető célja, érdeke, küldetése, hogy ellenállást fejtsen ki Brüsszellel szemben, pláne ha gazdaságilag teljes mértékben függ az uniós vérkeringéstől, ugyanakkor ez a fajta viselkedés pontosan megfeleltethető annak, amit a csúnyán megbukott felcsúti küllő művel a saját választóival, akik nemhogy nem örülnek annak, ami múlt vasárnap történt, egyenesen sokkos állapotban, dühösen és frusztráltan keringenek a létben, hát hiszen éppen a sajátjaik verték át őket, és hazudták nekik, hogy győzni fognak. Mert nem csupán a propaganda első vonalát, a választás estéjén mémmé vált megmondóembereket vezette az orránál fogva a pártvezetés, hanem főleg azt a két és fél milliót, amelyik április 12-én este szembesült azzal, hogy nemhogy nem győztek, hanem minden idők legcsúnyább választási vereségét szenvedték el.

Amely vereség után nemhogy bárki érdemben vállalta volna a felelősséget, de akik egymás után megnyekkentek azóta, azt magyarázzák (lásd: Kocsis Máté), hogy a 10:2-re elveszített mérkőzést valójában úgy értelmezni – a leadott szavazatok számát figyelembe véve -, hogy mindössze „4:3-ra kaptunk ki, innen fel lehet állni.” Akárcsak a mostanában aligha élete legszebb tőzsdei napjait élő milliárdos disznószerelő, én sem vagyok matematikus, de ahhoz nem is matematikai tudásra, hanem tolmácsra van szükségem, hogy a Fidesz-frakció vezetőjének utóbbi két napban visszatérően hangoztatott kincstári optimizmusát értelmezni tudjam, miszerint bár a parlamenti patkó esetében fájó az eredmény, de az „mindig is torzított” (??!!!), míg a leadott szavazatok számában csupán 4:3 az arány. Honnan a tökömből szedi ezt a baromságot? Már túl azon, hogy amikor a Fidesz nyert – nem mellesleg soha ekkora kétharmaddal, mint a Tisza Párt -, akkor soha nem torzított a mandátumszám, akkor a Fidesz kivétel nélkül mindig soha nem látott, következésképpen mindenre is feljogosító társadalmi felhatalmazás szerzett? Ez nagyjából olyan, mintha 2022-ben Márki-Zay Péter azt mondta volna, hogy mindig is torzított ez a torz rendszer, de azért kihoztuk döntetlenre, csak így tovább!

Elkerülendő azokat a szemrehányó kommentárokat, amelyek szerint nem mindegy nekem, hogy miről pofáznak reménytelen helyzetben lévő kétségbeesett emberek, szeretném leszögezni, hogy pont azért érdekel, mert miközben üdítő módon halad az új kormány megalakulása, az uniós források lehívásának munkálatai is megnyugtatóan elkezdődtek, erősödik a forint és látszanak egy gyökeresen másfajta politikai stílus és kultúra körvonalai, itt van két és fél millió dühös ember, aki a mostanában a damaszkuszi úton tolongó, a korábban magas lóról leköpött független médiában bátoran fecsegő fideszes politikusok üres fecsegéseit leszámítva semmilyen ÉRDEMI magyarázatot nem kapott arra, hogy ez hol, miért ment mellé, ki a felelős ezért, és ki mikor vállalja a felelősséget ezért. Akik hallgatják ezeket a könnyes-bús, valójában semmitmondó, a kritikákat valójában elkenő megszólalásokat, miközben be kell érniük Nagy Ferenc megfejtésével, miszerint „mindenben igazunk volt, csak a választás nem jött be.”

Tudom, hogy okos emberek szerint a közhiedelemmel ellentétben a választási vereség után nem radikalizálódnak az alul maradt szavazók, vagyis a választások inkább a győztesek pártos identitását erősítik, én nem gondolom, hogy az, amit Kocsis Máté beszél, vagy a csúfos kudarc ellenére már a Tisza Párt bukásáról álmodozó, a Fidesz vesztes kampányát, annak okait egy büdös szóval nem emlegető, nemhogy azért felelősséget vállaló Orbán Balázs magasröptű, helyzetelemzésnek hazudott szürreális okoskodása elég lesz ahhoz, hogy tovább lehessen lépni és valóban sikeres lehessen ez a választási forradalom, amely egyértelműen az Orbán-rezsim eltakarítására irányult. Senki nem állt oda, hogy bocsánat, hazudtunk, elbasztuk. Nem a kampányt, nem az utolsó heteket, hanem az elmúlt tizenhat évet. Amit elloptunk, miközben eltapostuk a nemzeti minimumokat, felrobbantottuk a társadalom egyik felét a másik felével összekötő hidakat, szétvertünk teljes közösségeket, utánunk az özönvíz.

Nulla önkritika, nulla számvetés, nulla tükörbe nézés mellett azt hallani, hogy a közösségi médiában a Tiszát temető bukott kampányfőnök Kubatov Gábor felháborodásától mit sem zavartatva magát, üstöllést hozzálátott a gazdája megmaradt hatalmának körbekerítéséhez és a felelősség kérdésének eltérítéséhez, elkenéséhez. A választóiknak kuss, az őket leváltó többségnek kuss, most az a legfontosabb, hogy a bukott hadvezér, az ember, aki soha nem volt ott, amikor nőügyekkel, korrupciós ügyekkel, üzleti ügyekkel, gyermekbántalmazási és gyermekszegénységi ügyekkel, vagyis a magyarok mindennapjait érintő VALÓDI, LÉTEZŐ, HÚSBA VÁGÓ problémákkal kellett volna foglalkozni, kit ment meg és kit lök a vonat alá, ki maradhat képviselő és kire nem lesz már szükség a következő négy évben ahhoz, hogy ő megtarthassa azt, amije van. Nem mintha nem írná le a valóságot az, hogy Kubatov Gábor Orbán Balázs szemére hányja, hogy megbuktál, de közben meg mégiscsak az a helyzet, hogy Kubatov pont ugyanúgy megbukott, mint doktor Bazsi. Vagy éppen Kocsis Máté, aki Borbás Marcsi szoknyája mögé bújva elfuserált matematikust játszik és arról hablatyol, hogy nem szabad tiszteletlenül beszélni a 2,5 millió megmaradt Fidesz-szavazóról, és hibázik a Tisza-kormány, ha így tesz, mert ők sosem tették ezt az ellenzéki szavazókkal kapcsolatban. Itt egyvalaki tesz magasról a Fidesz-szavazókra, az pedig a saját pártjuk. Az alakuló Tisza-kormány szerencsére egyelőre pontosan úgy viselkedik a Fidesz szavazóival, ahogyan az elvárható lett volna a Fidesztől is az elmúlt tizenhat évben. De sikerült? Olyan jól sikerült, hogy a vége felé azért csak sikerült eljutni a poloskázásig.

Mielőtt átadnám a szót a reményt keltő jövőről elmélkedő kollégának, még annyit, hogy talán a párhuzam nem tökéletes, de mégis: a Fideszt nagyjából úgy hajtották el a magyarok április 12-én, ahogyan Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester hajította ki az irodájából a NER-es Bayer Construct vezetőit (értsd: Tiborcz István üzlettársát, Balázs Attilát, és annak kijáróemberét, a volt szocialista Horváth Csabát) arra hivatkozva, hogy nem hajlandó tárgyalni egy olyan céggel, amelynek vezetése levélben fenyegette a dolgozóit, hogy vagy a Fideszre szavaznak, vagy el lehet innen menni. A párhuzam létjogosultságát talán a megboldogult MSZP Horváth Csabája erősíti leginkább. Ha valakinek kérdés, hogy a Tisza miért mosta el már a Fidesz előtt a hagyományos ellenzéket, akkor itt a válasz. Köszönöm a figyelmet, folytatódunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.