NEHAZUGGY

Minden héten háború

Eszembe jutott megint egy film. Minden héten háború. Nem ragozom, nem szpojlerezek, aki nem látta, nézze meg. Mielőtt kifakadnék, mint egy gennyes kelés, idetenném a lényeget:

Azt akarom, hogy ne csak a pályán, hanem az élet bármely területén (…) az időzítésre törekedjetek! Fogjátok meg és ne eresszétek el a pillanatot, mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok, vagy pedig vesztesek! Hogy éltetek, vagy haltatok! Legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz, aki mindent belead, az élete árán is!

Magamról jutott eszembe, illetve a saját életemről. Imádok bringázni, talán a legjobb motiváció számomra, mindenféle értelemben. Lenyugtat, kikapcsol, erősít és elvonja a figyelmemet a napi szemétről, de közben enged gondolkodni is. Lényegében ilyenkor születnek az írásaim szerintem legjobb részei, kitalálom és hazaviszem, otthon meg beleverem a gépbe. Egy bajom van. Brutálisan megemelkedett a bringások ellen elkövetett direkt atrocitások mértéke, a bringás sovinizmus, az autósok, buszosok és taxisok irányából érkező gyűlölet és harag. Eddig ezt csak Magyarországon tapasztaltam, de most, hogy egy egyhetes alapozó edzőtáborban veszek részt Horvátországban, megfigyeltem, hogy itt is felütötte fejét. Tegnap egy 15 kilométeres szakaszon kétszer majdnem megöltek a szabálytalan autósok, az egyik úgy kiugrott elénk, hogy majdnem felkenődtünk rá. Mondjuk én nem vagyok az a beszari típus, sajnos most is van egy ügyem egy ideggyenge taxis ellen, aki szintén azt gondolta, hogy csak neki épültek otthon az utak, és azon csak és kizárólag ő közlekedhet. Nem mintha büszke lennék rá, de az itteni kemény csávót is megfutamodásra késztettem végül, mert ha kell, a vérem árán is megvédem az igazamat. Pedig legtöbbször tényleg elég lenne egy sorry vagy bocs, de valamiért ez nem tud kicsúszni a fent említett közlekedési elit száján, viszont csodálkoznak, ha egy szaros biciklis kiáll az igazáért meg a társaiért. Elnézést a kifakadásért, de szimplán elkezdett elegem lenni ebből a világból, ebből a balkáni attitűdből, ami nálunk is vastagon jelen van, nem csupán a szomszédainknál, akiknél hiába van már euró, attól még a sötétség sok esetben ott világít a fejekben. És még valami, aztán befejezem. Az, hogy az ember beül egy sört meginni valahol egy vendéglátóipari egységbe, és ott dohányzik a fél falu, hogy vágni lehet a füstöt… ez végképp szétbassza az amúgy is leamortizált agyamat. Balkán vagyunk, Balkánabb a Balkánnál, és ez olykor annyira frusztrál, hogy az élettől is elmegy kedvem.

Igazából ez onnan villant be, hogy nálunk is hosszú évek óta ez van. Minden héten háború. Mindenkivel és mindenért. Hát akkor küzdjünk, mindenki küzdjön, mert tényleg úgy tűnik, másképp nem megy. És én nem akarok vesztes lenni, meg azt sem szeretném, ha a hazám az lenne. Ahol szerintem még mindig többen vannak azok, akiknek a fasza tele van ezzel a 16 éve tartó lelki és mentális, ritkábban fizikai terrorral, de valamiért hagyták, hogy az győzzön, akinél a boxer van. Hogy akármennyire is nincs igaza, az mutassa az irányt, az diktálja tempót, akinél a hatalom van, és aki naponta visszaél vele. Verjenek agyon, üssenek el, tekerjenek szőnyegbe – hogy az erő emberét idézzem -, én akkor sem fogok beletörődni abba, hogy olyanok uralkodjanak tisztességes milliók fölött, akik minden emberi mérce szerint senkik. Mert ugye a fájdalom múlandó, de a dicsőség örök. Bocsánat még egyszer a kifakadásért, de ez ha nem jön ki belőlem, akkor abba betegszem bele.

Nem tudok én se felülemelkedni azon, hogy a kopasz nyakút vállára vette a világhír, hogy miután több irányból megszellőztették, hogy évek óta Brüsszelből jelent a moszkvai agresszornak, milyen szégyenletesen viselkedik az egész bandája. Az élen a főnökével, aki Peti lehallgatásán rökönyödik tegnap óta. „Egy kormánytag lehallgatása súlyos támadás Magyarország ellen. Utasítottam az igazságügyi minisztert, hogy a Szijjártó Péter lehallgatásával kapcsolatos információkat haladéktalanul vizsgálja ki”. Nem nagyon érdekel a jogászkodás, akárhonnan nézem, Peti lebukott. Tudtuk eddig is, vannak bizonyítékok rá, úgyhogy az én olvasatomban az orosz kém az orosz kém. Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró tegnap reggeli posztja alapján nem is lenne miről beszélni, idézem itt is a lényeget: 

Ma reggel a Mandiner publikált egy köztem és egy forrásom közt zajló beszélgetést, melyet a jelek szerint valakik lehallgattak. Ezzel a forrással azért beszéltem, mert már évek óta gyűjtöm az anyagokat és bizonyítékokat arra, amit nemrég a Washington Post is megírt: hogy Szijjártó Péter folyamatosan szivárogtat Szergej Lavrovnak és az oroszoknak európai uniós tanácskozásokról.

Ahogy a Washington Post megírta: előfordul, hogy Szijjártó a tanácskozás szünetében kimegy, és gyakorlatilag élőben tájékoztatja a teremben elhangzottakról orosz kollégáját. Ez gyakorlatilag teljesen köztudott a legfelső európai politikai körökben, mivel Szijjártó ráadásul nyílt vonalon beszél Lavrovval. Magyar kollégái hiába figyelmeztették évek óta, hogy ne nyílt vonalon beszéljen, Szijjártó mégis ezt teszi.

Ezekbe a beszélgetésekbe így – mivel az EU-tanácskozások szigorú biztonsági körülmények közt zajlanak – számtalan európai uniós nemzetbiztonsági szolgálat bele tud hallgatni.

A nyomozásom során ilyen bizonyítékokhoz próbáltam hozzájutni, melyekből kiderül, hogy Szijjártó az oroszoknak bizalmas EU-s információkat ad át. Ahogy egy európai uniós ország nemzetbiztonsági tisztviselője fogalmazott: ez a típusú információátadás megítélése szerint politikai hírszerzésnek minősül.

Ez számomra azért fontos, mert valamit rohadtul nem értek. Lehet, hogy nem is akarok érteni, annyira abszurd. Miért hagyják, hogy ez a nyomorult alak bizalmas információkat adjon át annak országnak, amelyik latorállamként megtámadta Ukrajnát, és 5 éve gyilkolja annak lakóit? Ha erről mindenki tud, mert hiszen nyílt vonalon telefonál, nem nagy ügy lehallgatni, ha tehát belehallgattak ennek az Európát árulónak a pofázásaiba, akkor miért nincs következménye, miért nem vonták már rég felelősségre a szövetségi rendszer árulása miatt? Azért, hogy vamzer Péter őrjönghessen, hogy itt valójában ő az áldozat? Ha igen, ez összejött. Az első szó, ami eszébe jutott az a „döbbenet”, „durva” mindaz, amit a Mandiner állít. Az, bazdmeg. Döbbenet, amit műveltek, amit megengedtek magatoknak, főleg azok után, ahogy éppen álltok. Szarul. Egy ilyen szarházi, aljas, spicli bandát mint ti, még nem hordott a hátán ez az ország, pedig volt pár nehézsúlyú geci a történelem során. És akkor nekiállnak döbbenni, meg hápogni, mellkast legyezve levegő után kapkodni, hogy hát ez felháborító. Egy ilyen kiváló, feddhetetlen embert, mint Peti azzal vádolni, hogy ő a nevelőapjának Lavrovnak jelent, és első kézből származó információkat ad át neki a szövetségi rendszerünkről? Aljas rágalom! Ő csak Barátság érdemrendet kapott meg baráti öleléseket Moszkvától, ő soha nem vetemedne arra, hogy elárulja Magyarországot és az EU-t az ellenségnek. Aki a háború kitörése óta lassan többször járt Moszkvában, mint Brüsszelben, aki úgy járkál a Kremlbe, mint más a szupermarketbe bevásárolni. Hogy is ilyen disznóságot akárcsak feltételezni is erről a talpig becsületes fiatalemberről, hogy ő nem a szövetségeseihez, hanem Moszkvához lojális? Mit képzelnek ezek a rohadék brüsszeliták, meg a Soros pénzéből héderező mocskos libsi újságírók? Hát ő büszke erre, basszátok meg. 

A Szijjártóról szóló hírekre az elsők között Donald Tusk lengyel miniszterelnök reagált, aki azt írta: „A hír, hogy Orbán emberei részletesen tájékoztatják Moszkvát az Európai Unió Tanácsának üléseiről, senkit sem érhet meglepetésként. Már régóta gyanítottuk ezt.” Szijjártó erre azt válaszolta, hogy Tusknak inkább Magyarországra kellene jönnie, hogy nyíltan támogassa az ellenzéket. Könyörgöm, ezek olyan súlyos vádak, hogy remélem, a választások után egyesével fogják fülön csípni ezeket azért, amit nem csak Magyarország, de az egész Európai Unió ellen elkövettek. Petiminiszter! Ameddig rendszeresen buszoztatták a lengyel bértapsolókat a március 15-i fideszes népünnepélyre, addig nektek semmi kifogásotok nem volt, sőt! Akkor az volt a természetes, hogy több lengyel volt itt nemzeti ünnepen, mint magyar. Ameddig a Kaczyński nevű szélsőséges volt a trónon, ameddig Putyin nem rohanta le Ukrajnát, addig nagyon nagy volt a haverság. Mióta Tusk fogja kormány kerekét Lengyelországban, ti be vagytok feszülve, és úgy utál titeket egész Lengyelország, mint a szart. De mondok mást: itt volt tegnap a lengyel elnök, Karol Nawrocki, aki nagy barátotok és belemondta a pofátokba, még ha nem is dicsekedtetek el vele, hogy „Lengyelország számára Vlagyimir Putyin és az Orosz Föderáció egzisztenciális fenyegetést jelent, akárcsak a bolsevikok 1920-ban. A lengyelek szeretik a magyarokat és gyűlölik Vlagyimir Putyint, aki egy háborús bűnös, és semmi több”. 

19 nap. 19 nap múlva remélem, ti is pont úgy lesztek eltakarítva, mint a PiS, és mentek a francba. Te meg a főnököd Moszkvába megfagyni, emigrációba, mint Rákosi. Hogy végre legyen következmény. Semmi mást nem várok már, csak ezt.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább