NEHAZUGGY

Nem a cselekvőképesség, hanem a tehetetlenség

Optimista jó reggelt, szebb napokat mindenkinek, magunknak is!

Nem tudom, hogy amíg én aludtam, meg úgy általában minden tisztességes ember békésen aludt, akinek tiszta a lelkiismerete, a hatalmas arcú, magabiztosan flegma orosz magyar külügyminiszternek sikerült-e már érdemben megmagyaráznia, tisztáznia a Magyarország papíron szövetségesei elvárása szerint, hogy valóban szivárogtatott a háborús agresszor Oroszország külügyminiszterének az Európai Unió bizalmas belügyeiről, vagy minek szivárogtatott volna, ha csak úgy ömlött a száján a panasz. Alighanem semmi ilyesmi nem történt. Annyi történt, hogy a Bécsi kaput megszégyenítő ábrázatával újságírókat aláz, meg van sértődve, és azt terjeszti nagyjából tizenegy és fél éves külügyminiszteri karrier után, hogy az európai szolgálatoknak, bármilyen szolgálatoknak egy magyar újságíróra van szükségük ahhoz, hogy őt le tudják hallgatni, mert különben nem tudják megszerezni a telefonszámát. Miközben nem cáfolja, hogy ők hallgatták le ezt az újságírót, aki következetesen, évek óta dolgozik a magyarországi orosz befolyás feltárásán, és egy olyan könyvet ír 2022 óta, amiből kiderül, hogy az oroszok nem visszajöttek, hanem valójában soha nem is mentek el Magyarországról. Annyira abszurd, egyben szomorú ez a történet (is), hogy szerintem teljesen irreleváns, hogy ennek milyen hatása lesz, vagy nem lesz a választás kimenetelére, illetve az is közömbös, hogy hozzáértő jogászok szerint jogi szempontból nincs itt semmi látnivaló, az uniós üléseken elhangzottak nem minősített adatok, szó nincs arról, hogy Szijjártó kémkedett volna. Ez azért magyarázza a hatalmas arcot.

Ettől  a Washington Post (szijjártóul: ukrán propagandalap) szombaton megírja, majd a Politico is megírja, hogy ez az európai külügyminiszterek szégyene hosszú idő óta egy gyékényen árul Lavrovval, vagyis az uniós zárt ajtók mögött zajló tanácskozásokról egyenes adásban továbbítja az információkat Moszkvába, hétfő reggelre megvan a sakálmédiának a lehallgatott újságíróról készült felvétel, vagyis megszületik az állampárti válaszcsapás: itt valójában az a botrány, hogy a magyarországi orosz befolyás feltárásán dolgozó újságíró, Panyi Szabolcs a Tisza Párt érdekében külföldi titkosszolgálatokkal karöltve lehallgatta a külügyminisztert, vagyis megtámadta Magyarországot. Összeráncolt szemöldök, hüledezés, széttárt karok, mutogatás. A többi mellett Európa legkorruptabb, erkölcsileg trottyos miniszterelnökének szemforgatása:

Az, hogy egy szuverén ország külügyminiszterét lehallgatják egy másik ország hatóságainak, titkosszolgálatainak közbejöttével (sic!), fölhasználva magyar újságírókat, vagy legalább egyet biztosan, az nagyon súlyos. De a legsúlyosabb az az, hogy egyértelműnek tűnik, hogy mindez a Tisza Párt tudtával és úgy látom, hogy az érdekében történt. Azér’ ez túl van minden határon. 

Szerintem is túl van minden határon, csak nem úgy. Most azt hagyjuk, hogy természetesen mindenki tudja, hogy az USA annak idején lehallgatta Angela Merkelt, Angela Merkel meg lehallgatta Nicolas Sarkozyt, szóval nem tűnik egyáltalán kirívónak, hogy a valóban súlyos vádak szerint a háborús Moszkvával nyílt vonalon csacsogó Szijjártót az európai szolgálatok lehallgatták. Sőt, valószínűleg kiemelt európai biztonsági érdek lehallgatni, ilyen értelemben az Európai Bizottság kifejezetten finoman fogalmazott: az, hogy a magyar és az orosz külügyminiszter között az uniós külügyminiszteri ülésekről szóló egyeztetések zajlanak, egyelőre feltételezéseken alapul, ezért az Európai Bizottság elvárja a magyar kormánytól, hogy tisztázza ezeket az állításokat. Ne álljanak fél lábon, amíg ez megtörténik.

Az valami hihetetlenül abszurd, hogy szombat óta egyetlen büdös szóval meg sem próbálta az érintett nemhogy tisztázni magát a vádak alól, de legalább az igazi botrány velejét érinteni. Annyiban mondjuk érintette, hogy azzal dicsekedett, hogy ő messze a legrégebb hivatalban lévő külügyminiszter Európában és a kollégái könyörögnek, hogy az ennélfogva szerteágazó ismeretségi köre révén (mindenkit fel tud hívni telefonon, Moszkvát is, Pekinget is, Washingtont is, Ankarát is) segítsen már felvenni a kapcsolatot iksszel meg ipszilonnal. Szóval nem mondom, hogy a hazaárulás gyanúja alól meg sem próbálta tisztázni magát, mert amint az RTL riporterének alázása közben tegnap bemutatta, Szergej Petije nem is érti, hogy mit jelent a szó, és egyáltalán hogyan hozták vele összefüggésbe. És ugye okosabbak szerint jogilag sem áll meg, hogy itt bármiféle árulás történt. Ezzel szemben annak az újságírónak kell magyarázkodnia, aki feltárta, hogy 2020-ban (nem most, nem a Tisza Párt tudtával, pláne nem a Tisza Párt érdekében!!!) Peti hogyan kérlelte Szergej barátját, hogy Moszkva segítsen már tető alá hozni az akkor Peter Pellegrini által vezetett szlovák szociáldemokrata nacionalisták választási győzelmét. Azokét a durván magyarellenesekét, akik a magyarokat földelkobzással, Benes-dekrétumokkal, kisebbségi jogfosztással fenyegetik a mai napig. Peti szerint ezekkel a szuverenistákkal magyar nemzeti érdek együttműködni. Akik kormányon vannak Szlovákiában, és akiknek az érdekében Peti alázatosan, a kezét tördelve kért segítséget Moszkvától. És szinte büszke magára ezért, szerinte ez a diplomácia lényege.

Egészen hihetetlen  – ilyenkor azért átfut az agyamon, hogy talán soha nem szabadulunk meg ettől a gátlástalan bandától -, hogy miközben a szuverenitására oly büszke kormány megint magzatpózban vinnyog és panaszkodik, hogy ők vannak megtámadva, vagyis Magyarország van megtámadva, ami az asztalon van, annak semmi köze Panyihoz, semmilyen titkosszolgálathoz, büntetőjoghoz, semmihez: Brüsszelben évek óta sejtik, hogy a magyar külügyminiszternek előkelő helyen van a telefonjában Szergej bácsi száma, ezért azon gondolkodnak, hogyan lehetne Magyarországot kihagyni a döntéshozatali folyamatokból és hogyan lehetne minél kevesebb bizalmas információt megosztani a magyarokkal. Ez az igazi tragédia, ami valóban Magyarország tragédiája. Hogy milyen helye lehet, milyen jövője lehet az Európai Unióban egy olyan országnak, amelynek vezetőit kihagyják a döntésekből, akiket árulónak tartanak, akiknek a társaságában mindenki vakarózik, és befogja a száját, mert megbízhatatlanok. Nem mellesleg elgondolkodtató és én el is gondolkodnék az elvtársak helyében, hogy ha egyetlen újságírónak, egy semmilyen hatalommal nem rendelkező ellenzéki formációnak akkora befolyása van, hogy kvázi a lábaiknál hevernek a külföldi szolgálatok és akkor hallgatják le a fecsegő magyar külügyminisztert, amikor akarják, miközben a kétharmados orbáni hatalom 16 év után annyit tud felmutatni, hogy Európa páriája lett (jó, hát bukott vagy ellenzéki fasiszták azért bálványozzák Orbánt, nem mondom, hogy nem), gazdaságilag elásta Magyarországot és végtelenítve sápítozik, hogy ki mindenki miatt nincsen fejlődés, olaj, uniós forrás, akkor az egy elég fontos érv amellett, hogy hagyni kell a dagadt ruhát másra. A kifogáskeresés, az összeráncolt homlok, a teátrális elborzadás, a hüledezés nem a cselekvőképesség, hanem a tehetetlenség bizonyítéka. Szijjártót 2020-ban is lehallgatták, mi történt az elmúlt hat évben, mit tettek ez ellen, miért nem tettek semmit, és hol volt 2020-ban a Tisza Párt, akinek a tudtával és az érdekében a magyar diplomácia szégyenét lehallgatták?

Szerintem túl hosszúra nyúlt ez a 2010 óta tartó műsor, pedig arról egy szót nem ejtettem (Direkt36), hogy tavaly az Alkotmányvédelmi Hivatal nyomására, fals indokkal miképpen tartottak házkutatást a Tisza informatikusainál, hogyan lépett fel a Nemzeti Nyomozó Iroda a Tisza Párt két informatikusával szemben, és a történetből hogyan állt össze egy szövevényes titkosszolgálati akció állt össze. Pedig igazán tanulságos a fentiek fényében, hogy miképpen használja a tisztességesen nyerni már bizonyosan nem tudó állampárt a titkosszolgálatokat Orbán ellenfelei ellen. Szerintem a többségnek egyértelműen elege van abból, hogy még egy év, még három év, még négy év már Orbánnak áll a zászló, majd beveszi Brüsszelt a szélsőjobbos cimboráival, és akkor minden jó lesz. Nem kell, házasságból sem kevés 16 év, de ebből az unortodox, korrupt, Moszkva lúdtalpai előtt alázatoskodó nemzeti önsorsrontásból végképp too much. Ebből nem lesz jólét, fejlődés, béke és biztonság. 16 évük volt arra, hogy a legnagyobb felhatalmazás birtokában elérjék, hogy a magyarok lengyel színvonalon éljenek, de ők maffiaállamot akartak, és a munkaalapú összeszerelő üzemek oltárán a közepes fejlettség csapdájába vezették az országot. Mire kellene még négy év? Ugyan mire?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább