A bíróság tárgyalás mellőzésével, büntetővégzésben döntött annak a férfinak az ügyében, aki 2024. február 2-án délután a Bükkzsérc külterületén található Táskásréti erdőrészen golyós vadászfegyverrel adott le lövést. A vádlott hőkamerát használva, gépjárművéből, egy erdészeti útról célzott az erdő irányába, anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy lövése nem veszélyeztet másokat – írják a közleményben.
A lövedék egy ott túrázó férfit talált el, aki éppen pihenni készült, félig fekvő helyzetben tartózkodott az erdőben. A sértett mély, roncsolt combsérülést és csonttörést szenvedett, a baleset következtében pedig mozgásszervi jellegű maradandó fogyatékosság alakult ki nála.
A bíróság megállapította, hogy a biztonságos lövés leadásának alapvető feltételei nem álltak fenn, a vádlott pedig súlyosan megszegte a vadászatra vonatkozó szabályokat. Ezért maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt 420 ezer forint pénzbüntetésre, valamint három év vadászati tevékenységtől való eltiltásra ítélték. A büntetővégzés jogerős.
Sosem titkoltam, hogy a kocavadászokat ki nem állhatom, mint ahogy azokat sem, akik azért fizetnek ki komoly pénzösszegeket, hogy állatokat gyilkoljanak le. Persze a vadászokkal szemben szokás azt felhozni, hogy ők nemes feladatokat végeznek el, etetik az állatokat és számon tartják a populáció alakulását, valamint kilövik azokat az egyedeket, amelyek vagy betegek, vagy túlszaporodtak. Ez nagyszerűen hangzik, de mostanság inkább arról hallani, hogy ezek a magukat vadásznak tartó, sokszor részeg barmok veszélyeztetik mások életét. Rálőnek túrázókra – véletlenül, vagy nem véletlenül -, másokat fenyegetnek, vagy védett állatokat lőnek agyon, amelyek nem igazán tartoznak egy vadász feladatai közé. Ezek az emberek sokszor konkrétan veszélyt jelentenek másokra és a környezetükre, de mivel a kormányon belül igen sok a vadász, ezért az ember még akkor sem kell, hogy izguljon, ha esetleg valamit elkövetett, hiszen úgy működnek, mint a rendőrség; bevédik egymást, bármi áron.
Egy túrázónak maradandó károsodást okozott egy autójából értelmetlenül lövöldöző barom, aki ezért pénzbüntetést kapott és megtiltották számára a vadászatot három évre. Ennyit ér egy ember fogyatékossága? Ez az ember a saját döntése következtében veszélyeztette valaki más életét, aki ugyan nem halt bele a lövésbe, de maradandó károsodást szenvedett. Az ember azt gondolná, hogy ilyen esetben a magát vadásznak tartó, felelőtlen lövöldözőtől örökre elveszik a vadászengedélyét és eltiltják mindenféle fegyvertől, valamint felfüggesztett, vagy letöltendő börtönre ítélik. Elvégre adóelkerülésért is éveket kaphat az ember, vagy azért, mert éppen gyertyát lop a temetőből azért, hogy ne fagyjon meg télen. Ehhez képest egy másik ember életének veszélyeztetése miatt csupán pénzbírság jár, mert az mégsem történhet meg, hogy egy vadászt börtönbe zárjanak azért, mert egy ártatlan embert lelőtt.
Vannak olyan hatalmi pozíciók, ahol a selejt gyűlik össze sajnálatos módon. Ezek a fegyverrel és ezzel hatalommal rendelkező emberek sokszor úgy vélik, hogy ők maguk a törvény és azt tesznek, amit csak akarnak, hiszen végső soron úgyis megvédi őket a rendszer. Itt is pontosan ez bizonyosodott be, hiszen ha fel nem is mentették az elkövetőt, azért azt kimondták, hogy valódi következménye nincs annak, ha valaki lelő egy embert a szabadban. Elvégre a vadászok valaki kutyáját is gond és bármiféle büntetés nélkül agyonlőhetik, illetve fenyegethetnek másokat azzal, hogy ha nem takarodnak el a vadászterületükről, akkor megbánják, tehát miért riadnának vissza attól, hogy csak úgy elkezdjenek lövöldözni anélkül, hogy megbizonyosodtak volna arról, hogy mégis mire lőnek? Semmiféle visszatartó ereje nincs ennek a döntésnek, hiszen még ha el is tiltották a vadászattól 3 évre, mit számít? Emlékezzünk csak vissza M. Richárdra, akit ugyancsak eltiltottak sokmindentől, aztán mégis gond nélkül járta a magyar utakat anélkül, hogy bárki is felelősségre vonta volna emiatt.
A hatóságok pont azokat nem büntetik meg kellőképpen, akik valódi veszélyt jelentenek a társadalomra, hanem azokat, akik olyan bűncselekményt követtek el, amely vagy nem erőszakos, vagy pedig nem azért következett be, mert rossz szándékok vezérelték. Vélhetően a törvények rendelkezésére állnak a bíróknak arra, hogy valódi büntetést rójanak ki az elkövetőkre, de ameddig a rendőrség és a bíróságok is kormányzati parancsokat hajtanak végre sok esetben, addig nem érdemes arra számítani, hogy változás következne be az ítéletekben. Elvégre az állatkínzás is lényegében büntetlenül megúszható és inkább azokat éri utol a törvény, akik ennek hiánya miatt úgy érzik, hogy nekik kell cselekedniük. Nyilván az önbíráskodás nem megoldás semmire, de mit tegyen az ember, ha a törvények egészen egyszerűen nem vonatkoznak egyesekre? Ez ugyanis már a sokadik olyan precedens, ahol egy vadász súlyos sérülést, vagy halált okozott, amiért igazából nem vonták őt felelősségre. Ez pedig ahhoz vezet majd, hogy a jövőben is válogatás nélkül fog lövöldözni mindenre, ami mozog.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.