NEHAZUGGY

Mit vétett ez a nemzet?

Megállíthatatlanul ömlik ránk a doktorminiszterelnök uraság, a szó szoros értelmében mindenhonnan ezerrel, bár szerencsére csak vizuálisan és akusztikusan, nem pedig kézzelfogható valójában. Így legalább színtelen és szagtalan, mint a dumája, amit előad és szemmel láthatóan élvez is, persze csak addig, amíg a saját beltenyészetében vicceskedhet és fejtegetheti az élet nagy dolgait. Most Moszkváról nem lesz szó, viszont szóljunk pár szót a közpénzek és a párt összefonódását illusztráló Mandiner-gáláról és azokról a díjakról, amiket eme illusztris fideszes szennylap olvasóinak szavazatai alapján osztottak ki az illetékeseknek. Már csak azért is, mert a közpénzek százmilliárdjaival, Mol- és Richter-részvényekkel kitömött, Orbán Balázs-féle MCC üzemelteti a lapot, ami korábban a Mediaworks tulajdonában volt, de hát kell a gyakorlópálya az ifjú propagandistáknak. 

Az önmagában is mindent elmond erről az egészről, hogy a pártlap olvasói közül többen szavaztak a 2012-ben a párt által Kossuth-díjjal kitüntetett, vállaltan kormánypárti Kovács Ákosra, mint Krasznahorkai Lászlóra, aki idén októberben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Ezt még emésztem. De amúgy is rettenetesen kínos, ahogy ezek kitüntették egymást, a saját seggnyalóikat. Például az év véleményformálója Bohár Dániel, az év újságírója Bayer Zsolt, az év elemzője pedig Nógrádi György lett. De díjazták a Trump-közeli amerikai műsorvezetőt, Tucker Carlsont és az új konzervatív lengyel elnököt, Karol Nawrockit is. Illusztris társaság, szó se róla, erre mondaná Woody Allen, hogy soha nem szeretne egy olyan klub tagja lenni, amelyik elfogadná tagnak. Szerintem vagyunk így néhányan a NER félfasiszta bugyraival és azok tagjaival kapcsolatosan, úgyhogy ünnepelgessétek csak saját magukat, addig talán nem másoknak ártanak.

Ettől persze kínzó a kérdés, hogy miképpen süllyedtünk idáig? Hogy hol csesztük el ennyire, hogy ez a nacionalista, primitív, összeesküvés-elméletekkel házaló, azokban mindenre magyarázatot találó, eszerint élő és cselekvő szubkultúra 15 éve kinevezhette magát az erkölcs és a józan ész követendő példájának? Hogy lehetséges az, hogy 2025-ben, amikor az AI már lassan mindent megold helyettünk, ez az ország még mindig egy retardált alsó tagozatos szintjén vegetál és még büszke is erre? Mit vétett ez a nemzet, hogy egy küldetéstudatos, Rákosi-reinkarnáció zavaros eszméi szerint ugrabugrál, miközben ez ünnepelteti magát és zsonglőrködik a hanyag mindenhez értésével és megfejtéseivel a nagyérdemű előtt? Nem lehet nélküle semmit szervezni, átadni, bemutatni, mindenhol ő a főszereplő, a sztár, az öreg bölcs, aki még mindig aktív, aki mindenhez ért, nehogy már nála jobban tudjon valaki valamit. Kizárt. Ezért tartunk itt. Egy fanatizált, lebutított, meghülyített ország kellős közepén, amit ez a gátlástalan illuzionista teremtett.

Ahogy Kapu Tibor űrhajóst lefokozták fideszes propagandistává, az külön szomorú. Szerda este ő kérdezte Júdást egy bő félórás interjú keretében, mondhatni széles nyelvcsapásokkal kényeztette, és véletlenül sem provokálta olyan kérdésekkel, amelyekből nem készült fel (gyermekszegénység, LOL) vagy amelyek idegállapotba hozzák. És ami a legfontosabb kritérium, hogy valaki kérdezhesse: nem külföldről fizetett fake news a kérdező. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a mikrofonállvány jó eséllyel megkapja az engedélyt, most semmit nem lehet a véletlenre bízni, mert helyzet van. Nem gólhelyzet, bár kicsit úgy áll a párt, mint a magyar válogatott az írek ellen. A különbség az, hogy itt még bármi lehet. 

Tehát vicceskedett megint, eljátszotta nép egyszerű gyermekét, ami neki nem okoz különösebb problémát, szemrebbenés nélkül képes hozni a legsuttyóbb formáját, főleg olyan közegben, ahol Bayer Zsolt az év újságírója, Bohár meg az első számú véleményformáló. Hát szó se róla, belelovalta magát a sztorizgató orákulum szerepébe. Szegény Pálinkás professzor úr mit élhetett át, amikor állítólag ezt a suttyót elvitte magával Svájcba, ahol megmutatta neki a világ vezető részecskefizikai kutatóintézetét, a CERN-t, ahol atomfizikusok dolgoznak, nem pedig Kósa Lajosok meg Kocsis Máté és Németh Szilárdok rohangálnak öltönyben. Saját elmondása szerint azt sem tudta, mi történik, de a lényeg, hogy ott kutatják az ősrobbanást. És mivel az a lényeg, hogy mi volt előtte, és miért lett, és mivel ő kurva fifikás, ezért azonnal át is ültette ezt a saját missziójába. Ő akkor megvilágosodott, hogy minden most kezdődik el… bocs, ez a dalcsináló úr szövege… szóval rájött, hogy ehhez a tudományossághoz hülye, mint a segg, úgyhogy inkább politizál és hülyít másokat, hiszen ha neki ez magas, akkor valószínűleg másnak is az. Végül is a követőinek bizonyosan. Aki meg valamennyire megérti, az veszélyes lehet rá nézve, ezért gyorsan fellapozta a Bibliát, ahol sehol nem talált arra utalást, hogy a Földön kívül kellene az emberiségnek terjeszkednie, ezért inkább nem lett űrhajós. Mert lehetett volna az is, sőt, volt az Andrews légibázison is kiképzésen, csak nem fért bele a gravitációs szimulátor kapszulába, ezért inkább abbahagyta a tanfolyamot. Hát ja, a kolbász meg a szalonna azért csak jobb, mint a súlytalanság állapotában egy szkafandert telefosni tubusos újházi tyúklevessel. Szóval bár nem érti a világot maga körül (jelezném: mi se értjük őt), azon gondolkodott, hogy a mérnökökkel, akiket három éve elkezdett taníttatni, most mi lesz, mert a mesterséges intelligencia már elvette a munkájukat. Senki nem röhög, ez komoly. Látom is magam előtt, ahogy a Bibliával, a vasalt Nemzeti Sporttal és a NOKIA 2110-es telefonjával bevonul a rötyire megfejteni a múltat, a jelent és a jövőt.

Egyébként mi kurva sikeresek vagyunk, miközben nyugaton rengeteg a sikertelen ország, csak azok nem vallják be, nem merik, ezért tartanak ott, ahol tartanak, bezzeg mi. Innen jutott el oda egy Orbán Balázs-féle huszárvágással – ez volt a legszebb a kocsmafilozófiai eszmefuttatásban -, hogy amit az űrhajósok csinálnak, az azért fontos, mert mi egy vesztes ország vagyunk. Azzal birkózunk, hogy hogyan csináljunk egy vesztes országból győztes országot, ami nehéz dolog Trianon után, mert egy életképtelen földterület maradt Magyarországból, és ezt a döntést a mai napig nem tudjuk korrigálni, fejtegette. De úgy meg nem lehet élni, hogy állandóan arra gondolunk, hogy vesztes nép vagyunk, valahogyan győzni kell. Nem szabad magunkat a vesztesek közé sorolni, tehát ebből a vesztes nemzetből győztes nemzetet kell csinálni, ez a magyar politikai küldetés, ezen kell gondolkodni mindig minden magyar kormánynak. Eegyébként mi állunk nyerésre. Aki ezt a ragacsos, tudathasadásos szóhalmazt érti, azt kérem, küldje el nekem a megfejtést.

Képtelen vagyok ugyanis eldönteni, hogy akkor mik is vagyunk valójában, győztesek vagy vesztesek, bár szerintem neki is már rég elveszett a fonal vége valahol a VIP-páholy környékén a vesztes meccs után. 2012-ben homlokegyenest mást vizionált. „A győzni tudás képessége abban áll, ha másképp cselekszünk, mint a legyőzöttek”, a kormány ennek szellemében dolgozott az elmúlt két évben. Szakítani kell a győztes nemzetekre nem jellemző dolgokkal: ilyen az önsajnálat, a beletörődés, a mások pénzéből élés és a „tanuljunk meg kicsinek lenni” politikája. Megtanított minket, köszönjük, Mester! Most már elhisszük, hogy pariban vagyunk Amerikával meg a Szovjetunióval, hogy tényezők lettünk a világpolitikában, hiszen a Mester mindkét futóbolonddal jóban van, mindkét vénemberrel alázatosan smúzol és hát ki mondhatja ezt el magáról rajta kívül?

Meg még is megtudhattuk a coach-tól, hogy a sikernek négy mérőeszköze van: a Nobel-díj (ja, ezért is nyomta le a seggnyaló zenész a Nobel-díjas írót a fideszesek gáláján), az olimpiai arany, az Oscar-díj és a fociválogatott teljesítménye. De most az űrhajósok behoztak egy ötödiket: azt, hogy egy nemzet mennyire vesz részt a Földön kívüli világ megismerésében. Bizony. És ha Kósa Lallert küldenétek legközelebb, az azért is jó lenne, mert szerintem ő anyanyelvi szinten beszéli a marslakók nyelvét, úgyhogy tolmács sem kellene. És hogy mit vinne magával, ha nem Kósa, hanem ő mehetne az űrbe? Hát az attól függ, hogy utazni vagy menekülni kell. A végére csak izgalmas lett a műsor, bár nem derült ki, hogy akkor utazna vagy menekülne inkább, de az unokák fényképét, az űrt már megjárt magyar zászlót, focilabdát és bugylibicskát. Minden világos, a magam részéről azt kívánom doktorminiszterelnök uraságnak, hogy minél előbb menjen el ilyen kalandra, és ha felért, akkor egy kurva nagyot rúgjon a labdába, majd menjen el megkeresni. Addig mi itt rendet rakunk, és a végén elnevezünk róla egy csillagképet is, megígérjük!

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább