NEHAZUGGY

Idegőrlő hadviselés

Vogronics András | Ma | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,139,881 forint, még hiányzik 1,860,119 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Először is mindenkinek sok sikert kívánok! Tehát az, aki Magyarországon arra vállalkozik, hogy részt vesz a közéletben és hajlandó az életenergiájának egy részét a saját személyes vagy családja boldogulásán túl politikán keresztül a köz érdekében mozgósítani, az minden elismerést megérdemel”.

Pénteken vadhajnalban ezt az unortodox kedvességet bírta kipréselni magából a hat unokás nagyfater, aki azért dolgozik minden erején felül, hogy itt mindenkinek jó legyen. Tényleg. Mert az az egyik fő jellemzőjük ezeknek az elvtársaknak, hogy senki nem akar leállni. Ez is pár év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt úgy, hogy életében egy percet nem dolgozott a piacon, viszont mióta elhagyta a felcsúti döngölt szobás házikót, azóta lényegében a mi pénzünkön császárként éldegél, és az egész famíliája multimilliárdos jazzdobos lett. Szívesen, basszátok meg! Lefordítom magyarra, enyhén dél-felcsúti, dakota akcentussal, mit jelent valójában ez a szokatlannak tűnő hangütés:

Először is üdv a szartengerben, sok sikert kívánok a disznóságaink elöl való elugrálgatáshoz! Aki az én birodalmamban arra vállalkozik, hogy ellenem forduljon, és el akarjon mozdítani onnan, ahova én örökre bebetonoztam magamat és a családomat, az számoljon azzal, hogy le fogjuk karaktergyilkolni, szarrá alázzuk, valótlanságokkal, gusztustalan rágalmakkal fogjuk az idegrendszerét és a személyét szétszedni, mint a grillcsirkét. Jellemzően buzinak, hazaárulónak, balos gecinek, Soros-ügynöknek, esetleg drogos, alkoholista nőverő szarnak nevezzük ki, és ha netán mindezt túléli, akkor üdvözöljük a NER-Jumanjiban, mert teljesítette az első szintet.

De alig fejezte be a buksik ravasz, teátrális simogatását, máris stoplis cipővel rúgta picsán az aspiránsokat, mondván: DE egy tízmilliós országban nincs három-négy politikai párt „föltöltésére alkalmas minőségi személyi állomány”. Ez egy olyan ország, ahol mindig két párt volt és két párt lesz. Vannak a jobboldaliak, a nemzeti érzelműek, meg a baloldaliak, az internacionalisták, akik a „nemzeti oldalról nézve túl baloldaliak, túl Brüsszel-pártiak, túl ukránpártiak.” Nesztek, gecik! Még azt sem tudni, hogy ki, mit és hogyan, ki kivel van, de ő már felállította a diagnózist: ALKALMATLAN HAZAÁRULÓ KOMMUNISTA! Ennyi.

És csodálkoznak sokan, hogy miért nem volt olyan alkalmas, potens ellenzéki jelölt, aki érdemben kihívója lehetett volna ennek a romlott alaknak. Pedig a válasz nagyon egyszerű: ki az a „normális” ember, aki dalolva, lelkesen teszi be a lábát erre a virtuális paintball pályára azért, hogy érdemi munka helyett azzal legyen elfoglalva, hogy folyamatosan elhajoljon, vagy fedezékbe meneküljön a rá zúduló narancssárga össztűz elől? Szerintem nagyjából senki. Senki nem kívánja magának, senki nem akar belebolondulni, vagy egzisztenciálisan tönkremenni abba, hogy ez a rohadék banda kicsinálja, egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki feláldozza magát az ország sorsa megfordításának érdekében. Változott a helyzet. Most vannak, akik vállalják a megmérettetést, és mint a gladiátorok az arénában, élet-halál harcot fognak vívni a császári túlerővel szemben, miközben a lelátókon többnyire a saját cirkuszra és vérre vágyó közönsége heherészik.

Innen is elismerésem mindenkinek! Mi is, személy szerint én is megtapasztaltam már, milyen érzés, amikor valótlanságot írnak vagy terjesztenek rólunk vagy rólam, aki ehhez nincs hozzászokva, az könnyen elbizonytalanodhat a harc közben. Szar lesz, kurva szar lesz. Pont olyan, mint a filmekben, amikor valaki a gonosz ellen küzd. Önszántából, tudva, hogy ez nem egy igazságos küzdelem, itt bármi belefér. Nos, erre nem lehet felkészülni. Mert aki érzékenyebb (én is az voltam, mára azért megedződtem), az lehet, hogy azt mondja majd az első ütés után: kell ez nekem? Kell ez a fájdalom és megaláztatás? Ez a szennyes, undorító, hazugságokkal teli aréna? Ez az a pillanat, amikor nem szabad meginogni, mert akkor ők győznek. Miközben az is van, erre is vannak ráutaló jelek, hogy sokszor csak a pofájuk nagy, egyébként egytől egyig gyáva nyulak. Nullák, hangemberek, jellemtelen szarháziak. Ezt hívja ma a főmaffiózó: jobboldalinak vagy nemzeti érzelműnek. Nem számít, hogy a valódi jobboldaliakat lerántja ezzel a mocsárba. Ráadásul azt is elfelejti, hogy a túlzásba vitt hazaszeretet átcsaphat pusztító nacionalizmusba, ami nálunk már nagyon régen bekövetkezett. Ennek meg is van az eredménye, ami a túlfokozott nemzeti felsőbbrendűségben, más népek vagy csoportok lenézésében és démonizálásában (lásd: Ukrajna, ukránok), az ellenzék alázásában, stigmatizálásában nyilvánul meg. Meg sok minden másban is: a történelmi mítoszok felnagyításában és azok önkényes, hamis valósághoz hajlítgatásában, a valóság szelektív kezelésében, a kirekesztő politikai diskurzusban, amiben ők verhetetlenek , az „ők” vs. „mi” folyamatos hangsúlyozásában 15 éve, valamint az indulatvezérelt érzelmi mobilizációban, a hamis nosztalgiával leöntött folyamatos félelemkeltésben. És természetesen a kritikai gondolkodás elutasításában, a „nemzet nevében” végrehajtott oltári disznóságok kritikájának tabusításában és azoknak a démonizálásában, akik ezt meg merik tenni.

Hogy mindenki értse: ez kurvára nem játék, ez nem móka, nem kacagás. Ez a véres valóság, egy idegőrlő hadviselés, amit ezek szisztematikusan művelnek. Ez a hadviselés pedig megosztja a társadalmat, konfliktusokat szít, folyamatosan arra használja a politikát, hogy érzelmekre játsszon a valós problémák helyett, hogy nyirbálja a szabadságjogokat, mert minden kritikát „nemzetellenességnek” bélyegez , közben meg elszigeteli az országot kulturálisan, gazdaságilag és diplomáciailag. Itt tartunk most, és hiába pofázik minden utcasarkon és fenyegetőzik lépten-nyomon, mára már ez van. Nem két párt, nem. Volt itt sokkal több is, de amikor 1998-ban először volt miniszterelnök akkor az első dolga volt szétbaszni a Kisgazdapártot, utána az MDF-et. Ez az alak számolta fel a többpártrendszert és alakította át a választási rendszert úgy, hogy az a győztest kompenzálja, ne a kisebb pártokat. Nem érdemes mára már kis pártokban gondolkozni, pont miatta. Két forduló helyett egy lett, átrajzolták a körzeteket, a töredékszavazatokat benyelték, a külföldön élők voksolását megnehezítették a követségekre tereléssel, miközben a határon túli magyarok szavazhatnak levélben.

Mióta te vagy a góré, azóta van két párt. A narancssárga meg a keresztes. Tudom, nem erre gondolt a költő, de a lényeg az, hogy nem, nem kétpártrendszerre szavaztunk 89-ben, hanem többpártrendszerre. Ezt a többpártrendszert te bontottad le! Ezt is. Takarodj már a fenébe!

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!