NEHAZUGGY

Választási gasztropornó

Vogronics András | Ma | 10:34

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,015,510 forint, még hiányzik 1,984,490 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Alíz, Johanna, Anna, Fülöp, Berci, Zsigmond. Nekem az unokáim adják a legtöbb erőt.” Az jó, mert például Bud Spencernek meg csak a puffin adhat(ott) erőt és mindent legyőző akaratot. Most nagyon rányomult a nyugdíjasokra, akik nyilván elolvadnak az unoka szó hallatán. Csak szólok: van egy ilyen módszer, hogy pénzt csaljanak ki gyanútlan nagypapáktól meg nagymamáktól. Most kivételesen neki nem a pénz kell, hanem a szavazat, különben nem lesz pénz. Egyébként Alíz, Anna és Bercike már nyár óta biztonságban vannak, miattuk nem kell aggódni, átcuccoltak már a nagy vízen túlra, akkoriban a drága jó édesanyjuk ekképpen dicsekedett a költözésről az Instagramján (ma is pont olyan hihető, mint akkor volt):

„Az elmúlt években egyre inkább körvonalazódott bennem az elképzelés, hogy akkor vághatok bele, amikor a legkisebb gyermekem is iskolás lesz. Így nemcsak én fejlődhetek szakmailag, de a gyerekek is sokat tanulhatnak egy új közegben – önállóságot, rugalmasságot, nyitottságot. Berci szeptemberben kezdi az iskolát, én pedig felvételt nyertem egy amerikai egyetemre. Óriási lehetőség, de komoly döntés is, főként anyaként. Az Egyesült Államokban most különösen erős a lendület, inspiráló a versenyhelyzet, és rengeteg új tudás érhető el, amit később itthon is szeretnék kamatoztatni. A cél: tanulni, tapasztalni, hazahozni.”

Nem kell, köszi. Főleg, hogy apádnak meg láthatóan kivinni a célja. Minél többet, tőlünk. Szóval a hat unokából három már tuti biztonságban van, azokért nem kell aggódni, de szerintem ha itt bármi lenne – ugye most az a mantra, hogy a gyerekeinket meg az unokáinkat védi a nagy szovjet honvédő háborútól… jaj, miket beszélek… a geci ukrán maffiától és Brüsszeltől, de mindegy is -, akkor kedves aggódó narancssárga színű honfitársaim, Júdás nagyapó, az ő kölkei és unokái az elsők között fognak eltűnni innen, ha forró lesz a talaj a lábacskáik alatt. Mivel a kormányzási teljesítménnyel nem nagyon sikerül elkerülni a talaj forrósodását, ezért kell az érzelmi manipuláció, az emberarc mutogatása, aminek az egyik eszköze zabálós videókkal szórakoztatni a nagyérdeműt. Például azzal, amikor Rasival Washingtonban plebejuskodnak, kell a családi idill apuci győzelméhez:

– Na, Rasi, meghívlak egy hot dogra. Kérsz hot dogot?
– Nagyon.
– Na, nézzük.
– Nem is vettem hot dogot, mióta itt vagyok.
– Tényleg?
– Igen.

Annyira megható, nem? Olyan jól megértik egymást. Apuka lefordítja, hogy csípőst vagy nem csípőst kér, de azt nagyon. A legidősebb lánya nem evett hot dogot, mióta kitántorgott Amerikába. Elhiszem. Gondolom, ahol Rasi és a kiscsalád életvitelszerűen tömi a fejét, ott nem nagyon van az étlapon olyan proli kaja, mint a hot dog. Nyilván nem evett, és azt se hiszem, hogy apuka kifejezetten erre vágyott, bár ő megzabál mindent, amit elé raknak. Nézem a Facebook-oldalán, ahogy idétlenkedik: két mindmeghalunk propagandavideó között újra zabál. Washington után egy kínai kifőzdében, ahol a kommunikációs stáb, ex-Habonynéval a főszerepben ott viháncol és videózza, ahogy az uruk és parancsolójuk csirkelábat fogyaszt pálcikával. Fanny csatlakozik hozzá és ő is eszik a finomságból, miközben megtudhatjuk, hogy Anikó asszonyságnak ez a kedvence, csak ezt eszi meg a levesből: a szárnyas lábát. Nem tudom, lehetne-e verejtékszagúbb ez a gasztropornó, amit a pórnép arcába tuszkolnak, de biztos azért csinálják, mert van értelme. Kicsit olyan, mintha az egész sütőtökszínű brigádnak a zabálás alapkövetelmény lenne. Gondoljunk csak az utóbbi időben partvonalra került Németh Szilárdra, aki a szemünk előtt, a főnökével kézen fogva gömbölyödött az elmúlt években, azt üzenve büszkén a társadalomnak, hogy mázsa alatt nincsen férfi. Ők az alfahímek, a magyar zsírosbödönök, akik diktálják a divatot. Ugye a slim fit az hazaáruló és poloska, vele szemben a hordóbelűek a menők.

A bulvárpolitika mocsarába süllyedt birodalmi állampárt amúgy minden fronton ostromolja a közönséget. A jóllakott óvodásra emlékeztető Gulyás miniszter interjút adott a frissen megkaparintott Blikknek, a bulvár zászlóshajójának, ahol többek között ilyen komoly érvekkel támadta az ellenséget: amikor azt mondja Magyar Péterről, hogy „bolond”, ez azért tényszerű leírás, mert Magyar Péter szerinte ezt egyszer ő is elismerte saját magáról. „Amikor még beszéltünk egymással, sok minden vitatkoztunk, de abban, hogy ő bolond, egyetértettünk”. Ez az öndiagnosztizálás már csak ilyen, ja. Amikor én azt mondom magamról, hogy tiszta hülye vagyok, vagy elment az eszem, vagy valószínűleg megbolondultam, mert ezt vagy azt rosszul csináltam – hiszen az emberek ilyen fogalmakat használnak bizonyos dolgok szemléltetésére -, akkor arra tényként, orvosi diagnózisként kell tekinteni, ugye Gergőke? Feltételezem, Magyar Péter nem halálkomolyan mondta ezt magáról, hanem vicceskedve, mint oly sokan mások is tesszük. Ez ugyanaz az átlátszó, drámai nyomasztás, amitől az egész narancstálib brigád a saját hatása alatt fetreng, görcsbe van rándulva, remeg a szája: Magyar elárulta a feleségét. Akkor ezt te minek nevezed, Gergőke? A családi összejöveteleken a legnagyobb egyetértésben, bizalmasan beszélgetettek, jópofiztatok, hát hiszen te vagy a gyerekei keresztapja, aztán az elhangzott állításokat te kiugatod a világnak, ez akkor rendben van? Te jellembajnok, te.

Hétfő este óta beindultak a digitális hadvezérek és elkezdték minősítgetni a tiszás jelöltjelölteket, a főnök ócska érvrendszerét (ezek ugyanazok, baloldaliak) cifrázzák és öklendezik fel újra. Ez a kedvencem:

Az előző napi, már nem olyan finom ebédet, amikor az ember újramelegíti és csinál belőle valami más ételt. (…) Azt hiszem, hogy alapvetően a hortobágyi palacsintának szokott ez lenni a sorsa. Balos emberek, balos arcok, akiket most Magyar Péter megpróbál újra felmelegíteni, összevagdosni pepihússal és kirakni az ablakba a magyar emberek számára.

Ezt a pártja által elég csúnyán megalázott főpolgármester-jelölt Szentkirályi Szandika préselte ki magából, de rohadjak meg, ha értem. Mint fent írtam, azt értem, hogy ezek valamiért zabafétisben szenvednek, egy rakás mindent az étellel szimbolizálnak, de ezt akkor sem sikerült megfejtenem. Az előző napi már nem olyan finom ebéd? Másnap miért nem finom? Ciki kétszer megenni ugyanazt? Vagy már eredetileg sem volt finom, de másnapra végképp szar lett? Ha igen, akkor egyáltalán minek csinálni belőle bármit? Mondjuk a rántott húsból mi mást lehet csinálni? Vagy a húslevesből? Hogy a hortobágyi palacsintának miért lesz ez a sorsa, az rejtély. Szerintem amúgy az egyik legfinomabb kaja szerintem, és ha nem fogy el, miért kéne utána mást csinálni belőle? Bevallom, ennek a pepihúsnak utána kellett néznem, mert nem tudtam mit jelent, bocsánat. Pepihús = maradék hús ledarálva, összekutyulva, értem már: Szandika (is) reciklált baloldali szemétnek tart olyan embereket, akiket nem is ismer. A Tisza jelöltjei balosok (mintha amúgy bűn lenne baloldalinak lenni), akiket Magyar összedarál, felmelegít, hogy nesztek, magyarok, zabáljak. Ehhez az izzadságszagú neoprimitív gondolatmenethez tényleg tudni kell fideszül, úgyhogy a jövőre nézve tolmácsot szeretnék kérni.

Amúgy rohadtul nem akarok vicceskedni, amit leírtam, azt ezek halálosan komolyan gondolják. Úgyhogy csak semmi idétlenkedés, éberség, elvtársak, lesz még ennél cifrább is áprilisig!

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!